Dublini látogatás

Stephan's Green, Dublin

Nos, pont mához egy hónapja, hogy megérkeztünk. De nem csak ezért nevezetes ez a mai nap! Pont 3 éve, hogy Amikámmal egymást boldogítjuk. És most ezt szó szerint értem! Ritka az ilyen kapcsolat, hogy még csak nagyobb vitánk sem volt ebben a három évben, teljes összhangban vagyunk. Ezen a csatornán is szeretném üzenni, hogy nagyon örülök neki, hogy vagy nekem, és köszönöm a sorsnak, hogy egybeterelt minket!

A jobb oldali kép Dublinban készült amúgy. És akkor egy kis szentimentalizmus után folytassuk manóföld fővárosába tett látogatásunk beszámolójával.

Hallottunk róla, hogy 31-dikén magyar buli lesz Dublinban. Dave pedig mondogatta már egy hete, hogy hétfőn el akar vinni városnézni minket. Gondoltuk, kössük össze a kettőt, és aludjunk a fővárosban. Vasárnap felkerekedtünk, leteszteltük a helyi emeletes buszjáratokat, és egy jó 1 óra 20 perc alatt már bent is voltunk. Szállást a Talbot street végében, a Jacobs Inn hostelban foglaltunk. Azért említem név szerint, mert magyar portása is van, valaki, ha arra jár, nyugodtan szálljon meg ott. Ráadásul kemény 12,5 eurót kell egy éjszakáért fizetni, ami azt hiszem, még magyar viszonylatban sem egy halálos. Cserébe 8 fős emeletes ágyas szoba, de hát nem is családoknak van kitalálva, sokkal inkább diákoknak és túrázóknak. Amúgy a Talbot-ról nagyon könnyen megközelíthető minden. Tulajdonképpen ez is egyfajta turista meg külföldi utca, tele van éttermekkel, szállókkal, idegen boltokkal. (Lengyel bolt több is van ezen az utcán. Itt jegyzem meg, hogy lengyel áruk angol felirat nélkül! is megjelennek minden bolt kínálatában, még itt Kellsben is. A nagyobb boltokban külön lengyel részlegek vannak, de mindenhol kapni lengyel söröket.) Az utca végében, ahol találkozik az O'Connell  street-tel van a "The Spire" nevezetű alkotás, ami egy jócskán elméretezett (121 méter!) tűre hasonlít nekem. Esztétikai elemzésbe nem bocsátkoznék (a maga módján amúgy még tetszik is nekem), mindenesetre a tájékozódást nagyban megsegíti a környéken. Az O'Connell úton végig több szobor is található. Ezek elemzésébe nem mennék mélyen bele, mert, bár több fotót is készítettünk, a linkeken sokkal jobbat találtok, leírással együtt. Személyesen nekem nagyon tetszik az utca kialakítása, és az a stílus is, ahogy általában a szobrokat készítik itt. Mivel nem vagyok a művészettörténet sem avatott sem avatatlan szakértője, nem akarok hülyeséget mondani stílusokat illetően. Mindenesetre engem az otthoni Petőfi, Kossuth, stb. szobrokra emlékeztetnek, amolyan realisztikus, kicsit heroisztikus ábrázolás. Nekem az ilyen szobrok tetszenek, mert az egyszeri bámészkodó is legalább el tudja képzelni, hogy nézhetett ki az ipse anno. Nem úgy, mint néhány otthoni szobornál, modernebb alkotásnál, ahol nem pepecsel a tisztelt alkotó a részletekkel, illetve feltölti művészi tartalommal, és a vége valami elnagyolt, arctalan massza. Amiből a white-fülűek biztos meg tudják ragadni a karaktert, meg átérzik az egészet, de ha valaki nem látta még előtte az ábrázolt személy portréját, könnyen azt hiheti, hogy a texasi láncfűrészes áldozata átalakítás után.

Na jó, szokták mondani, hogy amihez nem értesz, abba ne pofázz bele... Úgyhogy mennék is inkább tovább a beszámolóval. Meglátogattuk a Paprika Store-t, ami szintén nem volt messze, kicsit csendesebb, kieső részen. Meglepően jó dolgaik vannak, mint egy otthoni kis közért szinte. Persze itteni árakhoz viszonyítva... Azért néhány hiánypótló fűszert és élelmiszert vettünk gyorsan, amit itt nem lehet kapni. Csak példának említeném a kakaó port, merthogy itt az sincs. Ami brownie-t akart csinálni, de kakaó port nem talált a múltkor, helyette 6 féle előre elkészített "csak önts hozzá tejet" brownie keveréket... Újabb jele az írek lustaságának. Megvettük az esti bulira is a jegyeket, mert elővételben 5 euróval olcsóbb volt. Aztán kajálás "a város legjobb fish&chips helyé"-nek kikiáltott gyorsbüfében. A halat nem kóstoltuk, csak egy burgert krumplival. Az én deluxe burgerem egész ehető volt, ellenben a krumpli... Az hagyján, hogy sót külön megkérdezte, hogy rakjon-e rá, határozott felszólításunkra is csak épp, hogy meghintette, ellenben az ecettel nem fukarkodott! Hogy lehet sült krumplit ecettel enni?! Ennek tetejébe át se volt rendesen sülve, ropogósra, ahogy mi szeretjük. Amolyan főtt-savanykás krumpli. A galambok jól jártak...

Szálláshelyünkre némi sörrel és frissen szerzett pálesszal (naná, hogy a magyar boltból, de pszt! :)) tértünk vissza csendes pihenőre. A Celtic meccs után csatlakozott 2 másik magyar is hozzánk (ebből kitalálhatjátok, hogy nem jutottam be a hétvégi tornára, ahol a Man. City, Celtic, és Inter is részt vett). Elvileg nem fogadhattuk volna őket a hostel szobájában, de mikor kiedrült, hogy magyar vagyok, megszólalt az addig angolul kérdező portás, hogy "ja jó, akkor mehetnek!". Némi hangolás után irány a magyar buli helyszínéül meghirdetett bár! A talpalávalót dj Budai fogja nyomni. Sebaj, gondoltuk majd ilyen dizsi féleség lesz, jó kis slágerekkel, magyar pop zenékkel megtűzdelve. Hát nagy frászt! Az az igazi, elviselhetetlen, monoton tüc-tüc, amit véleményem szerint csak beszívva lehet élvezni, mert nekem legalábbis egy kis pálinka és jópár sör után sem sikerült. Egy fél órát húztuk nagy nehezen, fizikai fájdalom volt azt a zenét hallgatni. Nem a művész urat akarom szidni, ő csak teszi amihez ért. De ez nem a mi bulink. Úgyhogy így zárult az első napunk Dublinban. Némileg csalódottan, de legalább viszonylag emberi időben visszamásztunk a hostelba. Még így sem volt egyszerű check-out-ra felkelni. És kellett is az energia, mert másnap mentünk várost nézni Dave-ékkel. De ez már legyen egy következő bejegyzés témája...! :)