Bár néha kedvem lenne az otthoni eseményeket kommentelni, mégis úgy hozta a sors, hogy ismét képes beszámolóval jelentkezem.
Történt ugyanis, hogy május elején ismét látogatókat kaptunk, Zsolti barátom érkezett meg kis családjával. Ha nem bánjátok, egyből bele is kezdenék:
 |
| Atlanti óceán |
CLIFFS OF MOHER
Első nagyobb túránk a Cliffs of Moher-hez vezetett. Mivel a helyről írtam már másik bejegyzésemben, nem ereszteném bő lére a leírást. Útban odafelé elhaladtunk egy szép kis tó mellett, itt is készült egy kép. Azon a pici szigeten valamikor helyőrség is lehetett, hevenyész romokat lehet felfedezni, és nem messze egy kis kastély is van. Nem akarok hülyeséget mondani, de lehet nem is tóról van szó, mert úgy rémlik, mintha legutóbb apály lett volna ezen a részen, márpedig akkor
tenger-összeköttetésben kell lennie. Egy szó mint száz, idilli kis tó (avagy öböl). Érdekes megfigyelni, ahogy az ország belseje felől haladsz nyugatra, hogyan változik a táj. A fű még mindig zöld, viszont a legelő marhákat elválasztó kerítés sövényből lassanként átmegy kőrakásba. Gyorsan lelövöm a poént: a nyugati parton marha sok kő van... Mielőtt elértük a sziklákat, lementünk az óceán partra, hogy Zsoltit közelebb segítsem egy álmához - szeretne "fürödni" mindhárom óceánban. A Pacific már "megvolt", most az Atlantit is kipipálhatta. A víz valahol 5 és 10 fok között mozoghatott, úgyhogy nagy pancsolás azért nem lett belőle. :)
 |
| Cliffs of Moher |
 |
| Cliffs of Moher |
Idilli időnk volt, olyan tiszta ég és ragyogó napsütés, hogy a nagy kőrengetegben szinte a mediterrániumon éreztük magunkat. Najó, legalábbis a kocsiban, mert ablakon keresztül tényleg dögmeleg volt. Azért kint nem kellett fecskére vetkőzni.
Mivel nem is olyan rég már jártam a szikláknál, nem taglózott le a meglepetés erejével. Azért teljesen más volt jó időben, mint legutóbb, amikor alig álltunk a lábunkon a nagy szélben. Szép tiszta idő volt, és egy ipse dudán játszott (lásd fénykép) ami így jó messzire elhallatszott.
Na, ennyit kb. a sziklákról.
CAUSEWAY
 |
| Kinbane |
És akkor most az északi túráról. Hozzá kell tennem, hogy északon, de akár még csak a királyság területén mi sem voltunk még Amival, úgyhogy ő is szabadnapot vett ki és egy púpozott kis pólóval vágtunk neki a túrának. Azt, hogy átléptük a határt szinte észre se vettük, leszámítva, hogy kissé más színe volt a tábláknak, és a GPS 113 és hasonló számokban adta meg a sebesség korlátokat (mile-ról kilométerre váltás). Belfaston csak áthaladtunk, de első ránézésre nem hagytunk ki sok mindent. Tipikus iparvárosnak tűnik, és már az is gyanús, hogy mikor egy belfasti kollégát kérdeztem, milyen látványosság van a városban, valahogy nem sorjáztak az érvek...
 |
| Kinbane Castle maradványai |
 |
| Metalt, szereted? |
Az északi partot elérve viszont gyönyörűbbnél-gyönyörűbb helyek sorjáztak, gyakorlatilag egy rakáson. Elsőnek egy jelentéktelennek tűnő kastélyt kerestünk fel, a térképek is alig jelölték. Valami olyan úton közelítettük meg aminél Sajóvelezdnek különb bekötőútja van. És amikor leértünk a parkolóba, még mindig nem láttuk, mi lesz itt a látványosság. Aztán kíváncsiságból
elindultunk a lefelé vezető úton, és bátran mondhatom, nem bántuk meg. A csapat egyhangú szavazása alapján ez volt a legszebb rész, amit túránk során láttunk. A hely varázsához sokat hozzátesz, hogy alig van turista, óránként leparkol kb. 2 autó... Sziklás part ölel körül egy kis benyúló félszigetet, amelynek ormain valaha erősség állt. Nem sok maradt belőle, gyakorlatilag csak a kapu. A fekete kövek vulkanikus maradványok, és aki látta az új Trónok harca részeket, különösen a Baratheonok földjét, annak igen ismerős lehet a tájkép. (Valahol itt forgatták, de nehéz beazonosítani) Ezen a képen balra pedig véletlen le lettem kapva, ahogy a szirtről pisilek. Nem, ne kezdjen el senki vadul zoomolni, nem olyan jó minőségű a kép, hogy bármi szépet lássatok :)
 |
| Rope Bridge |
 |
| gyerekeket rémisztgetek |
Aztán utunkat folytattuk a Carrick-a-rede Rope Bridge-hez, ami a Giants Causeway mellett az egyik leghíresebb látványosság erről a tájékról. Igazából vicces, egy függőhídon átsétálsz egy kis szigetre, amit valaha a halászok használtak (különbség, hogy ők a hallal megpakolva egy szem kötélbe kapaszkodva közlekedtek) Naná, ez is vulkanikus képződmény. De ha nem haragszotok, most elhagynám a szokásos mély ismereti beszámolót és wiki linkeket. Akit jobban érdekel, az úgy is rákeres. :P
 |
| Giant's Causeway |
 |
| Nyomoroncok |
Késő délután volt, mire a fő attrakcióhoz, a Giant's Causeway-hez érkeztünk. Az idő is közben szinte viharosra fordult. Marha érdekes, hogyan alakultak ki ezek a képződmények. De mint említettem, ez most csak egy rövid post, nem térek ki mindenre részletesen. Majd talán legközelebb. Inkább szórakoztatásul betenném ezt a gyönyörű képet rólunk Zsolti papával. Társkereső oldalakon nyomulhatnánk vele, nem gondoljátok?
 |
| Dunluce Castle |
Még megálltunk a Dunluce Castle-nál is, ami egész épségben megmaradt. Azt hiszem, ez is szerepelt a Trónok harcában. Amúgy meg azt kell tudni, hogy ezen a részen a skótok terjeszkedtek, és skót klánvezérek kastélyai voltak ezek. (Ja, el tudják ők is habogni, hogy a gonosz britek így, meg leigáztak minket úgy...De azért ha módjuk volt rá, ők ugyanúgy terjeszkedtek :P)
 |
| Bushmills |
Sajnos mire ideértünk, már bezárt a múzeum, csakúgy, mint a közeli Bushmills desztilláló kiállítása. Amúgy a Bushmills egy igen kiváló whiskey, mindenkinek ajánlani tudom. Magát a desztilláló üzemet kintről lefotóztuk, de nem túl szép... Úgyhogy inkább a főtéren álló első világháborús emlékműről tettem be egy képet.
El kell mondani, hogy ez az egész északi rész egyszusszra nagyon sok, épp csak végigrohansz mindenhol, a múzeumokba bejutni esélytelen időben. Aki egyszer elvergődik ide, szánjon rá bátran két napot, úgy is van elég látványosság. Élményben azt kel mondjam, vetekszik a Cliffs of Moherrel, csak épp kevésbé felkapott. Talán pont ez az, amiért szinte mindenkinek jobban is tetszett...
Ennyi fért a mai posztba, remélem azért élvezhető volt.
Történt ugyanis, hogy május elején ismét látogatókat kaptunk, Zsolti barátom érkezett meg kis családjával. Ha nem bánjátok, egyből bele is kezdenék:
tenger-összeköttetésben kell lennie. Egy szó mint száz, idilli kis tó (avagy öböl). Érdekes megfigyelni, ahogy az ország belseje felől haladsz nyugatra, hogyan változik a táj. A fű még mindig zöld, viszont a legelő marhákat elválasztó kerítés sövényből lassanként átmegy kőrakásba. Gyorsan lelövöm a poént: a nyugati parton marha sok kő van... Mielőtt elértük a sziklákat, lementünk az óceán partra, hogy Zsoltit közelebb segítsem egy álmához - szeretne "fürödni" mindhárom óceánban. A Pacific már "megvolt", most az Atlantit is kipipálhatta. A víz valahol 5 és 10 fok között mozoghatott, úgyhogy nagy pancsolás azért nem lett belőle. :)
Mivel nem is olyan rég már jártam a szikláknál, nem taglózott le a meglepetés erejével. Azért teljesen más volt jó időben, mint legutóbb, amikor alig álltunk a lábunkon a nagy szélben. Szép tiszta idő volt, és egy ipse dudán játszott (lásd fénykép) ami így jó messzire elhallatszott.
És akkor most az északi túráról. Hozzá kell tennem, hogy északon, de akár még csak a királyság területén mi sem voltunk még Amival, úgyhogy ő is szabadnapot vett ki és egy púpozott kis pólóval vágtunk neki a túrának. Azt, hogy átléptük a határt szinte észre se vettük, leszámítva, hogy kissé más színe volt a tábláknak, és a GPS 113 és hasonló számokban adta meg a sebesség korlátokat (mile-ról kilométerre váltás). Belfaston csak áthaladtunk, de első ránézésre nem hagytunk ki sok mindent. Tipikus iparvárosnak tűnik, és már az is gyanús, hogy mikor egy belfasti kollégát kérdeztem, milyen látványosság van a városban, valahogy nem sorjáztak az érvek...
elindultunk a lefelé vezető úton, és bátran mondhatom, nem bántuk meg. A csapat egyhangú szavazása alapján ez volt a legszebb rész, amit túránk során láttunk. A hely varázsához sokat hozzátesz, hogy alig van turista, óránként leparkol kb. 2 autó... Sziklás part ölel körül egy kis benyúló félszigetet, amelynek ormain valaha erősség állt. Nem sok maradt belőle, gyakorlatilag csak a kapu. A fekete kövek vulkanikus maradványok, és aki látta az új Trónok harca részeket, különösen a Baratheonok földjét, annak igen ismerős lehet a tájkép. (Valahol itt forgatták, de nehéz beazonosítani) Ezen a képen balra pedig véletlen le lettem kapva, ahogy a szirtről pisilek. Nem, ne kezdjen el senki vadul zoomolni, nem olyan jó minőségű a kép, hogy bármi szépet lássatok :)
