Ahol a Rettenthetetlent forgatták....

Van egy jó hírem azok számára, akik unják, ha túl sokat pofázok, ahelyett, hogy képeket mutogatnék! Ma totál fotó-dömping lesz, még így is nehéz volt kiválogatnom, mik kerüljenek fel.

Részlet a filmből

Egyik hétvégén tanakodtunk, hova menjünk kirándulni, csodás napsütötte vasárnap volt. A közeli Trim-re esett választásunk. Hallottunk róla, hogy a Rettenthetetlen bizonyos részeit itt forgatták, több se kellett... :) Ami várhoz köthető jelenet, azt zömében itt forgatta Gibson, többek közt azt a részt is, amikor találkozik a francia hercegnővel, vagy amikor a király kihajítja fia buher szeretőjét az ablakon. Természetesen felismerni nem sikerült sok mindent, a film kedvéért elég sok mindent felépíthettek anno ideiglenesen... Amúgy a film egyéb részeit pedig (pl. amikor a vesztes csata után legendaként járja a környéket, és dombról-dombra járnak) Kilkenny-től nem messze forgatták, valamikor oda is jó lenne eljutni. (egy másik blogon találtunk róla beszámolót meg képeket)

Trim

Először is, ahogy beérsz a városba, már sejted, hogy itt van valami, mert messziről látni a romokat. Amúgy a városka tipikus ír arculatot mutat, leszámítva, hogy a szokásosnál is sokkal több a kő épület. Gondolom kicsit rájátszanak a középkori hangulatra. Amúgy Trim elég jól-menő település - vélhetően a várnak meg a Braveheart-imidzsnek köszönhetően-, és az a hír járja róluk, hogy fenn is hordják az orruk emiatt. Az ingatlan árak magasabbak, mint a jóval nagyobb, közeli Navan városban.

Pózerkedés

Ez a kép (balra) nem saját, viszont nagyon jól látszik rajta, milyen méretekkel rendelkezett egykoron a vár. Mivel részt vettünk a 45 perces idegenvezetésen, sok érdekességet hallottunk, amiket próbálok most megosztani. Szóval, a normann korban ez a vár volt a legnagyobb egész Írországban. Az angol király építette itteni helytartójának (pontos nevekkel nem fárasztanék senkit, aki akarja nyissa meg a Wikipedia linket). Innentől északra a normannok uralkodtak, délre pedig az írek.

Turistáknak kialakított járatok

Érdekes módon nem az írek ellenőrzésére küldte ide a király emberét, hanem a normann urakat akarta szemmel tartani. A normannok persze kémként tekintettek a vár urára. Ez magyarázza, hogy miért kezdett emberünk (majd később fia is) monstre építkezésekbe. Az írek nem rendelkeztek várak bevételére alkalmas eszközökkel, ellenben a normannok igen. Hiába, hogy egy királysághoz tartoztak, a normannoktól való félelem szinte paranoiás intézkedésekre késztette a vár urát. A torony, mely a család lakhelyéül szolgált legalább 40 méter magas volt. Egy bejárata volt ebben az időben, mely jócskán a földszint felett volt. Fa híd vezetett az ajtóhoz, melyet vész esetén fentről begyújtottak. Az első kapun belépve elvették mindenki fegyverét, csak úgy mehetett be az épületbe. Még további 3 méretes ajtón kellett átjutni ehhez, melyek mindegyike csak akkor nyílott, ha az előzőt már becsukták (jelenleg a bank fiókok működnek hasonló szisztémával). Hogy elképzeljük az ajtók vastagságát, az idegenvezető mutatott egy kb. 40 centi széles üreget a falban, hogy az volt csak a retesznek...

Kilátás a torony tetejéről

A torony alap formája kereszt, mely zsákutcának bizonyult a várépítés evolúciójában, de ez még bőven a kísérletezés korszaka volt. Az alap koncepció az volt, hogy a toronyhoz mind a négy irányban kapcsolódik egy bástya. A bástyáknak külön bejárata volt, nem voltak a fő toronnyal összeköttetésben, hogy még onnan se lehessen bejutni. A kialakítás révén az alant elterülő részek jól le voltak fedve, könnyen védhető volt, viszont a 4 külön torony rengeteg védőt igényelt... Ezért nem is találkozni túl sok ilyen kialakítással Európa-szerte.

A vár makettja

A romok tanulmányozása közben gyorsan leesett, hogy a falakon látható négyszögletű üregek valaha a padlót tartó gerendák rögzítésére szolgált, mivel az egyes szintek fából épültek. De nem értettem, hogy miért vannak a torony külső falán is ilyen mélyedések. A makettok erre is rávilágítottak: mivel a torony tetejéből nehezen volt belátható, hogy a fal tövében mit ügyködnek, ezért amolyan folyosókat létesítettek a fal külső oldalán. Fa szerkezet volt, melynek fenék-pallói között le lehetett látni a vár tövébe, és kényelmes mozgást tett lehetővé a védők számára a fal körül. A szerkezet oldalfallal és tetővel is rendelkezett, mely elégséges védelmet nyújtott a nyílvesszők ellen. Ez a külső folyosó szegmensekből épült fel, így, ha az ellenségnek sikerült volna begyújtani a faszerkezetet (amit amúgy vizes bőrök is nehezítettek), a védők átmentek a következő szegmensre, és az égő rész tartó gerendáját kiütve hagyták a kérdéses szakaszt a mélybe zuhanni. Így akadályozták meg, hogy a tűz továbbterjedjen, másodsorban az alant munkálkodó ellenségnek okoztak kellemetlen pillanatokat a nyakukba zúduló több száz kilónyi égő fával.

River Boyne

A védelmet amúgy vizes sánc is szolgálta, mind a vár, mind a torony körül. A vár teljes terjedelmét persze csak fokozatosan érte el, és szép lassan a társadalmi rendezvényeknek helyet adó főcsarnok is átkerült a torony felső emeletéről az udvarra, mivel a toronyban lévő terem megközelítése túl körülményes volt. Arról nem is beszélve, hogy a megbeszéléseket követve mennyi baleset történhetett a szűk csigalépcsőkön, lévén a tanácskozások mindig lakomával és bőséges iszogatással jártak... :) A képen amúgy nem feltétlen a vizesárkot lehet látni; ez egy csatorna volt, amit a közeli folyótól vezettek a várfal mellé, és a rakományt szállító hajók kikötését szolgálta. Mondjuk a folyó olyan keskeny és sekély, hogy én nem tudom elképzelni, hogyan jártak rajta kővel megrakodott dereglyékkel...

Még néhány érdekesség: a torony sziklára épült, ami jó védelmet nyújt az aknászok ellen. (Ettől független a vár egyik későbbi ura elrendelte az alapzat ék alakban való kiszélesítését. Az idegenvezető szerint ennek nem volt funkciója, mintegy divatból történt: ha más váraknál is van ilyen kiszélesedő rész, nehogy már az enyémen ne legyen...) Viszont sziklára nehéz kutat ásni. A folyó vize meg nem megbízható, gondoljunk csak a korabeli biológiai háborúra (az ostromlók döglött tetemekkel mérgezték a vízellátást, hogy betegséget okozzanak a védők soraiban). Az építtető erre is gondolt, így a torony olyan tetőszerkezetet kapott, amivel összegyűjtötték az esővizet (állítólag a svédektől hozták a cserepet hozzá), és azt a falban kialakított csatornákon keresztül egy ciszternába vezették. Ismerve az ír időjárást, sosem kellett félniük, hogy nem lesz elég vízutánpótlás az égből...

A másik érdekességet a vártömlöcökről mesélték. Azt mondta az idegenvezető, hogy ne úgy képzeljük el a korabeli várbörtönöket, ahogy a filmekben bemutatják. Nem volt semmiféle földalatti tömlöc, egész egyszerűen nem érte volna meg fenntartani. Akivel gond volt, annak levágták kezét, kidobták a toronyból, vagy vízbe fojtották. Nem kellett évekig etetni... A politikai ellenfeleket meg egyszerűen a latrinában tüntették el, ott vélhetőleg nem volt senkinek kedve keresgélni... Viszont az újkori feltárás során találtak csontokat bőven. Ha valakit tömlöcbe akartak vetni, annak nagyon értékesnek kellett lenni, és csak a váltságdíj miatt tartották meg életét. Ilyenkor viszont egy külön bástyában őrizték. A vár délnyugati oldalán található egy ilyen bástya, ahol ha jól emlékszem V. Fülöpöt őrizték, de erre már nem emlékszem pontosan. (túró-rudi jár a megfejtőnek)

A vár igazából sose volt kitéve komoly ostromnak, a nagyobb harcok mindig elkerülték. Egyszer cserélt gazdát, mikor az egyik várúr testvére megszállta, de ez a rész az idegenvezetés azon részéhez tartozott, amit nem értettem pontosan (azért még nem mindenre elég az angolom :)) Viszont a későbbiekben is előszeretettel használták bázisul, mint például a cromwell-i háborúk idején. Ez a csonka szétlőtt torony is ennek emlékét őrzi. Cromwell emberei nem voltak túl nagy katolikus barátok... viszont a várban nyugi volt, lőszer és bor is akadt bőven. Úgyhogy a részeg katonák elkezdték a környéket ágyúzni unalmukban. Ilyen módon  - csak más korban - sérült meg a Wellington szobor is (ugyanis a waterloo-i csata hadvezére is itt született, akárcsak Jonathan Swift). Bár a hadvezér szobrának fejét nem sikerült eltalálni, azért a kezét sikerült levinni...
Utolsó érdekesség a témában, a vár "graffitik". Az itt állomásozó katonák időről-időre igyekeztek ittlétüket megörökíteni, a képen épp egy 1743-as karcolat látható.

Nagyon élveztük ezt a túrát, mert a látványosságok mellett sikerült új ismeretekre is szert tenni, többek között a normann korszakra vonatkozó hiányos ismereteimet is sikerült egy kicsit pótolni... Remélem nektek is tetszett a beszámoló!

Halloween avagy Samhain

Megvan az időpont: november 24-én repülök haza, és egy hetet leszek Budapesten. Nem várom el senkitől, hogy zászlókkal várjon a reptéren... De ajánlom mindenkinek, hogy a hét egyik napján se unatkozzak, és élményekkel megtelve jöjjek vissza! :)

"nyalni csak úgy lehet,
ha élvezzük az életet"

hatalmas tököm van!

Amik történtek mostanában: Halloween volt, itt ez egy elég nagy eseménynek számít. Igazából azt mondják az írek, hogy ez eredetileg egy ír tradíció volt, és valaha Samhain-nak hívták. A Wikipedia is egyetért velük, úgyhogy tényként nyugtázom. :)

Részünkről elmaradt a beöltözés, pedig Ami nagyon szerette volna. De majd jövőre talán... Az a hír járta, hogy a közeli Virginia településen (írtam már róla régebben) nagy buli szokott ilyenkor lenni. Utcabál, tökverseny, lámpások, tűzijáték... Mivel a családos programokról le szerettünk volna maradni, elegáns késői belépő lett belőle. Olyannyira, hogy a tűzijáték felére sikerült odaérni, aztán nagyon már nem is volt semmi. Rengeteg ember volt, és a tűzijáték is legalább egy fél órát tartott. Aztán felültünk még egy ringlispílre, hogy meglegyen az esti émelygés is. Ettünk egy fagyit, ami nem tudom, hogy jutott eszünkbe október végén, fotózkodtam a díjnyertes tökkel, aztán szépen hazakocsikáztunk. Azért az a hentesüzlet kitett magáért, ami a díszletet illeti. Ajánlom kirakatrendezők figyelmébe a mellékelt képet!






Aztán másnapra Ami megintcsak kinézett egy programot, én meg ugye mit tehettem volna... :P Egy oridzsinál druida szertartáson voltunk, Athboytól nem messze egy hegyen. Ahogy olvastuk, Torchlit, vagyis fáklyagyújtás lesz. Beültünk az autóba, és uzsgyi - kb. 20 percnyi útra volt tőlünk. Elsőre meg se találtuk a helyet, de aztán kezdtek gyűlni az autók egy kereszteződésnél, és ez gyanús lett. Egy kerítésen kellett átlépni, majd meg is láttuk a fáklyasort, ami a helyszínre vezetett - előtte a fák takarták. Amikor odaértünk a helyszínre, kicsit elszontyolodtunk, mert nagyjából 5 embert találtunk, meg egy nagyobb bbq sütőt némi pislákoló tűzzel. De azért bizakodtunk és vártunk. Szép lassan elkezdtek szállingózni az emberek, majd úgy egy óra várakozás után egyszer csak megjött a menet, elején néhány álarcos-kámzsás emberkével. Elsőre kicsit olyan volt, mintha egy szeánszra csöppentünk volna be. De igazából nagyon jópofa program volt, kicsit hagyományörzős, természetben együttlevős. Csak nehezen képzeltem el a cső katolikus írekről, hogy nekik ez belefér. Márpedig ott volt a falu apraja-nagyja, szerintem akár 200 fő is lehetett. Voltak babakocsikkal, egész pici gyerekekkel, nagyfaterok horgász székkel... Volt egy csajszi, a mesélő, aki az egészet vezényelte. A tűz körül fáklyákkal kört formáltak, és azon kívül állt mindenki körben. Sajnos a fotókon nem sok minden látszik, mert nem nagyon ment a sötétben fényképezés. Szóval a mesélő megtanított egy versikét mindenkinek (olyasmiről szólt, hogy tűz és eső, a halottak újra feltámadnak, stb), aztán egyszerre énekeltük a két versszakot, a kör egyik fele az egyiket, másik fele a másikat. Utána elmesélt egy történetet gonosz varázslókról, ősi tudásról, és hasonlókról, amihez a beöltözött emberek adták az aláfestést. A végét azzal zárta, hogy ezen a napon ne legyen senki szívében harag, és emlékezzünk azokra, akik nem lehetnek itt velünk. Majd buzdította az embereket, hogy mondják ki hangosan azok nevét, akik hiányoznak. Percekig tartott, fel-felhangzott egy-egy név a tömegből. Persze közelünkben egy borgőzös (vagy inkább sör, mert az lógott ki a farzsebéből) fiatal nem hagyhatta ki Amy Winehouse-t... Úgy érzem, a srácnak nem jött át teljesen a program emelkedettsége :P Szóval nagyjából így nézett ki a program. Élveztük, megérte 2 órát fagyoskodni, maradandó élmény volt.
 

Halloween után jöttek újra a hétköznapok. Végre lett cégtábla a szalonra. Pontosabban nem tábla, mert az 200 eurót kóstált volna, hanem saját kis kacsómmal festettem fel. Erről többet nem érdemes írni, beszéljenek a képek helyettem :)

Aztán a művésznő is kitett magáért, újabb "színes folttal" gyarapította testemet. Itt se fűznék különösebb kommentet, azt hiszem a minőség magáért beszél. Arcképen már megosztottam, láthattátok elég sokan. Nagyon örültünk, hogy ennyi mindenkinek tetszett. Amúgy a tetoválás duplán kötődik hozzám; egyrészt a vikingek régi nagy kedvenc témám. Másrészt a képet egy létező makett figura fotója alapján készítette el Ami, így ez a hobbim is megjelenik áttételesen. Még lehet, lesznek rajta finomítások, de már nem bírtam tovább, abba kellett itt hagyni.

Több témáról is akartam még írni, de azt hiszem ez legközelebbre csúszik. Annyit vacakolok mindig a képek behelyezésével... Hol eltűnnek, hol a szöveg ugrik szét. Egyszerűen nem akar összejönni a szép tördelés. Ha valaki nagyon expert ebben a vacakban, írhatna pár tippet! Mert most is vagy egy órát vacakoltam, mire elrendeztem valahogy a képeket.
Most olvastam csak el az 1984-et, lehet ezzel kapcsolatban is írok majd pár gondolatot.

Addig is, bort, búzát, békességet! :)