Moving to the UK

Mint láthatjátok, a blog címe megváltozott... Ennek oka, hogy néhány havi vegetálás után meguntam a helyzetet, és gondoltam szétnézek más országban is, ahol nagyobb a munkaerő piac. Választásom az Egyesült Királyságra esett... Elsősorban az angol nyelv miatt. Nem, helyesbítek, csak amiatt :) Spanyolországban sokkal jobb lenne a klíma, de sajnos no hablo espanol... Szóval szétnéztem az angol piacon, és - Írországhoz képest legalábbis - hatalmas érdeklődést láttam. Végül 2 cég ajánlata közül is válogathattam. Úgyhogy célba vettem a ködös Albiont, és most itt vagyok.

Biztos sokakat érdekel, mit csinálok... Úgyhogy csak röviden: Koito egy japán cég, egyik részlegük itt van UK-ban kb 400-500 dolgozóval. Hátsó lámpákat (világításrendszereket) gyártanak, főleg japán (Honda, Suzuki, Nissan, Toyota), de néhány egyéb (Peugeot) cégnek is, főleg európai piacra. Az én posztom "assembly engineer". Ennek értelmezéséhez kell pár szót ejtenem a folyamatról. A műanyag fröccsöntött alkatrészek zömében házon belül készülnek, Ez teszi ki a komplexum kb. felét. A másik fele az összeszerelés. Automatizált gépeken történik a különböző alkatrészek (ház, elektronika, NYÁK, belső lencsék, külső lencsék) összeszerelése, csavarozása, "hegesztése". Az összeszerelési folyamat nagyjából 10-15 lépcsőből áll bonyolultságtól függően, és az egész egy jól megtervezett, ergonómiailag kialakított soron zajlik. Ennek a folyamatnak a fejlesztése a feladatom. Nekem kell megtervezni a gyártósor elrendezését, az új projektekhez a szerszámokat, gépeket megrendelni, amikor megérkeznek azokat beüzemelni, optimalizálni, a szükséges dokumentációt legyártani.

Kilátás a parkra

Ennyit a cégről. Az elmúlt egy hónapot Birminghamben töltöttem, magyarok ismeretlenül, facebookon keresztül, befogadtak. Úgyhogy még van ilyen! Mivel a cég Droitwichban van (Droitwich Spa a teljes neve, de nem kell megijedni, nem fogom magam minden nap gőzfürdőben kényeztetni... A név csak arra utal, hogy valami különlegesen magas sótartalmú víz volt a városban. A sótermelés azt hiszem mai napig jelentős) ez némi utazgatást jelentett minden nap. Szerencsére közben lett szállás Droitwichban, úgyhogy hamarosan onnan fogok munkába járni. Droitwich amúgy egy csendes "nyugger" kisváros. Falunak mondtam volna első körben, de aztán megnéztem Wikipedian, és kiderült 22 ezres... De amúgy nagyon kis idilli környezet.

Ez lesz az új konyha...

Pár szót érdemes a költözés viszontagságairól ejteni... Gondolom azzal már mindenki tisztában van, hogy a külföldre költözés drága mulatság...Meg vannak azok a bizonyos "ördögi körök" (amíg nincs bejelentett lakcím, nem tudsz bankszámlát nyitni, a bankszámla viszont kell ahhoz, hogy megkapd a fizetésed, amíg nincs bankszámlád és fizetésed viszont nem tudsz bérelni, stb.) Rá kellett jönnöm, hogy ez a procedúra még akkor sem egyszerű, ha egy másik nyugat-európai (jelen esetben szomszédos) országból költözöl. Államilag igen komolyan veszik az egyenlő bánásmódot. Ki kellett váltani egy ú.n. natinal insurance számot, ami kb. az otthoni adó és TB szám egyben. Az irodában nagyon kedvesek, előzékenyek voltak, lassan tagoltan beszéltek, ha kértem volna, még tolmácsot is biztosítanak. A gond akkor kezdődik, amikor magán cégekkel kerülsz kapcsolatba. Márpedig ez megkerülhetetlen. Gyakorlatilag csak ügynökségen keresztül adnak ki lakást-házat. Meg persze ott vannak a bankok. Na, ezek kapcsán kapsz egy kis ízelítőt a túlbürokratizált és paranoid rendszerből. Hiába, hogy te fogsz nekik fizetni, nem is keveset... Amikor megkérdezik, hogy hol laktál előtte, vagy hol bankoltál előtte, és meghallják, hogy csak most költöztél az országba, majdhogynem rádteszik a telefont. Minden ügyintézés hetekig tart. Konkrétan itt vagyok már több, mint 1 hónapja, és a bankszámlám még mindig nem él, nem tudják rá utalni a fizetésem, a lakásba meg most tudok beköltözni... Ilyen ellenőrzés, olyan érvényesítés, mindenre számolhatsz 7-10 munkanapot. Közben ha hívod őket, valami kiscsaj veszi fel mindig a telefont, aki a helyi legrondább nyelvjárásban darálja neked a dolgokat, hiába kéred, hogy lassabban vagy érthetőbben beszéljen. Látszik, hogy fel se fogja, mi nem érthető azon, amit mond.

A nappali

Hátsó kert a téli kerttel

Szóval ez a része nehéz. Állítólag azért ilyen bonyolult minden, mert rengeteg bevándorló jött és jön ide folyamatosan, és voltak rossz élmények... Lefestem, hogy a dolog hogy néz ki kb: nézed a házakat neten. Pörög a piac, ha feljön egy jobb, arra azonnal le kell csapni. Felhívod őket, megbeszéltek időpontot, természetesen csak munkaidőben, hiszen nem magánszemélyekről van szó, te meg oldd meg ahogy akarod. Tetszik a ház, mondod jelentkeznél rá. OK, ezzel megvagyunk. Vagy mégse? Vársz, aztán mondják, más is jelentkezett, majd a landlord dönt. Jövő héten kapod a választ, minket választott, juhú. Bemehetsz kiperkálni az application fee-t, jelen esetben ez 175 font volt. Aztán vársz 2 hetet. Mire? Hogy egy megint másik cég felhívja azt a számot, ami a pecsétes referenciádon volt az előző landlordtól/ügynökségtől, hogy tényleg rendes srác vagy-e. Meg felhívják a cégedet, hogy tényleg ott dolgozol-e. Ehhez kell 2 hét és 175 font... Utána vársz, hogy méltóztassanak a kulcsot odaadni. És akkor végre aláírhatsz, meg persze kifizetheted a kauciót, meg első havi díjt. Szóval aki normális körülményeket szeretne teremteni már az elejétől magának, az 4-5000 fontot vigyen mindenképp magával a kezdetekre...

Új szomszédük üdvözlete

Amúgy az egész országra jellemző ez a fajta paranoid szemlélet. A CCTV kamerákkal valaki hatalmas üzletet csinált. A foci meg stadionok kapcsán talán már sokan hallottak róla, hogy minden be van kamerázva. Hát nem csak ott, hanem az utca, a boltok, az autópálya, a munkahely...Ennyi kamerát még életemben nem láttam. Kicsit furcsa érzés Írország után, ahol még mindig viszonylag laza stílusban élnek, meg ahol ha kitesznek egy fix sebességmérőt másnapra az emberek benzinnel lelocsolják és felgyújtják...

A szövegben már elrejtettem néhány képet az új házról, még ha nem is az aktuális szöveghez kapcsolódva. Amikor először benyitottam, az új szomszédok üdvözlő lapja fogadott. Hallhatták, hogy magyarok vagyunk, mert még egy magyar szót is kiszótáraztak. Igazán kedves gesztus, remélem a folytatás is hasonló lesz!

Még néhány érdekesség zárásul. A szomszéd város Worcester lesz, ahonnan a szósz is származik. A helyes kiejtése "vószter" nem pedig "vörcseszter", utóbbi csak egy magyarosított kreálmány. A Midlands, a régió, ahol vagyunk gyakorlatilag Anglia ipari szíve, itt zajlik a termelés nagy része. Szóval nem túl bájos a környék. Viszont 1-2 óra vezetés után nyugati irányban Wales-ben találod magad, ami egy totál más világ. A táj vetekszik Írországgal, dombok, tavak, kastélyok... Szóval kellemes túrázós rész.

Közben május elsején megtörtént az ú.n. Green Lottery húzása is, Hát nem volt szerencsénk. Úgyhogy egyelőre úgy tűnik, maradunk a vén kontinensen...





Most egy pár hétig nem lesz internetem a költözés után, de várhatólag újra jelentkezem egy hónapon belül.

Síelés - Trois Vallées

Nemrég voltunk síelni, és úgy érzem, ez az esemény megér egy posztot. Tulajdonképp megtenné az is, ha csak feltennék képeket ömlesztve, magukért beszélnek. De azért persze nem bírom ki némi komment nélkül... :)

Szóval, összeállt a brigád, sok év után végre csatlakozni tudtam, és jött nejem és dublini cimborám is. Grenoble repterén szálltunk le - igen, ez az a hely, amelynek kórházába a szerencsétlenül járt Schumit is vitték. Innen 2 óra autókázás és szerpentin a szállásig. Trois Vallées - a 3 völgy - állítólag a világ legnagyobb egybefüggő síterepe, 600 km sípályával. Ez persze kicsit trükkös, mert tulajdonképp 3 pályarendszerből áll, amelyek ugyan átjárhatóak, de a síbérlet csak egyikre- vagy másikra érvényes, illetve rá kell fizetned, ha a többit is akarod használni. Mi Les Menuires-ben voltunk, és be kell vallanom, ez az egy pályarendszer is már akkora, hogy egy hét alatt nem sikerült az egészet bejárnom. Jó, én nem vagyok az a fanatikus nyitástól-zárásig síelő, az igaz...

Páromat évek óta nem tudtam rávenni, hogy menjünk el síelni. Most végre ráállt, és a végén azt kérdezte, mikor megyünk újra. :) Pár érv a síelés mellett: olyan környezet, amit máskor nem láthatsz. Mindenfelé hófödte táj, hegycsúcsok, amerre a szem ellát. Amellett, hogy nagyon szép, nagyon jól ki is kapcsol. Néha megállsz, leülsz egy sörre, és csak nézed a tájat, és érzed, hogy feltöltődsz. Aztán persze siklani is nagyon jó érzés.
Néhány ellenérv: drága. Igen, leginkább csak ez. Tulajdonképp, ha már a felszerelésed megvan, még akkor is olyan költség, amennyiből ugyanazt a hetet el tudnád valami melegebb éghajlaton is tölteni. Sajnos ezen nincs mit változtatni, és a fázósak előre borítékolhatóan előbb fognak egy spanyolországi nyaralásra benevezni, minthogy a síelést kipróbálják. És rosszul teszik, mert igazából nem fázol sose, a mozgásban kimelegedsz, jól fel vagy öltözve, és a szállás jól szigetelt és meleg. Ellenben olyan élmény, amit Mallorca vagy a Kanári-szigetek nem ad vissza. Illetve teljesen másmilyen.

Én magam részéről Ausztriát szeretem... Csak az a baj, hogy a minőségi pályák nagyon drágák. A franciák viszonylag olcsóbbak. Ellenben számomra kevésbé hangulatosak (az osztrák hüttékkel semmi nem vetekszik hangulatban :)), és a franciák egy tuskó társaság, ezen nincs mit szépíteni. Hányinger az a buta sovinizmus, amit ők képviselnek. Eddig még nem volt egyetlen utam se, amikor ne ezt bizonyították volna, és a mostani se volt kivétel. Teljesen érthetetlen, ha olyan nagyra vannak a "franciaságukkal", akkor meg kéne próbálniuk lenyűgözni a vendégeket, hogy azok jó hírüket vigyék, és máskor is el akarjanak jönni. A turizmus nagy pénz, és ezt meg kéne becsülniük. Őszintén szólva nem értem, hogy lehetnek Európa leglátogatottabb országa ezzel az arroganciával. Betehetnék ide sztorikat mondandómat bizonyítandó, de szerintem érti mindenki, miről beszélek, akinek már volt dolga a franciákkal.

Ennyi. Sajnos megint maradt rossz szájízem a csigazabálókkal kapcsolatban. De a síelés király dolog, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Valahol, egy nem is oly messzi jövőben...

Okkal érheti mostanában blogomat a címkézés, hogy átment utazásos élménybeszámolóba. Egész egyszerűen azért, mert úgy gondoltam, hogy ez esetleg érdekelheti az ismerőseimet. Jön is hamarosan egy síelős beszámoló. Most viszont kicsit kivételt teszek. Aki csak a képeket szereti nézegetni, azoknak rossz hírem van. :) Mondták már sokszor, hogy miért nem írok. Nem, nem anyukámra gondoltam és a képeslapokra, hanem úgy amúgy... Nincs nekem arra időm - ez a leggyakoribb kifogás. De most még ezt se mondhatom. Úgyhogy elkezdtem valamit firkálgatni. Egyelőre még címe nincs, de folytatása talán lesz. Majd meglátjuk. Úgyhogy íme:

D20978-20540112 kinyitotta szemét. Agyában valami álomszerű cikázott még, de a másodpercek múlásával a kép egyre halványodott, majd mire teljesen magához tért, el is tűnt. Néha megpróbált visszaemlékezni, olyan képek sejlettek fel előtte, amik mintha nem is ebben a világban lennének. Vagy nem ebben a korban.

Szülei a David nevet adták neki, a 20978-as klinikán született, régi számítás szerint 2054. Január 12-én. Az új időszámítás szerint, amit AZ eseménytől mérünk, valójában mínusz 020315-re kellene végződjön azonosítója, de a negatív számok kerülendők, „mert magában hordozzák a negatív üzenetet”, ahogy azt a Nagy Szabálykönyv is említi. „Légy pozitív, hozd ki magadból a maximumot!” Amúgy környezete az egyszerűség kedvéért csak „D”-nek hívja, esetleg D20978-nak, hosszabb azonosítóját csak a gyárban és hivatalos ügyek intézésekor kell használnia.

Életfunkcióit figyelő gép „megadta a reggeli dózist” – ahogy a gyárban a munkások szoktak ezen viccelődni 5 perces szünetükben. Némi rádiófrekvencián küldött elektromos impulzus segített agyi funkcióit felpezsdíteni, valamint testét aktivizálni. Ezeket az impulzusokat szinte nem is lehet tudatosan érezni. Ám a bőr alatt figyelő receptorok érzik őket, továbbítják az agynak a befogott jelet, amelyre az elektronok millióit küldi ki. A szív fokozza munkáját, és több vért pumpál a végtagok felé. Az idegpályák működésbe lépnek, az álom alatt elnyomott vizelési és éhség érzet egyszerre felszínre tör, így nem is csoda, hogy D20978 néhány másodperc múlva már talpon volt.

Valaki mesélt egyszer róla, hogy az emberek az Ó-időben egy bizonyos kávénak nevezett löttyöt ittak testük aktivizálására. Messzi tájakon termelték a növényt, termését leszedték, szárították, pörkölték, ledarálták, forró vízzel lefőzték, szűrték, édesítették...Micsoda időpocsékolás, gondolta D20978. Manapság minden mennyivel egyszerűbb.

Az egyik tárolóhoz csoszogott, kivett egy dobozt és felnyitotta. „A tökéletes étrend” – hirdette a reklám. Már csaknem 10 éve, hogy az új formula elfogadásra került, és azóta csak ezt lehet kapni. Persze a távoli kolóniák népessége nem ér annyit, hogy őket is ezzel etessük, de  az Egyesült Világ Országai minden polgára megérdemli, hogy a legjobb táplálékot kapja.

A doboz piros színű, sárga felirattal, néhol kékes-szürke árnyékokkal. Állítólag még a csomagolás megtervezésénél is odafigyelt a világ élelmezéséért felelős Best Nutrition cég, hogy az minden emberben pozitív érzést keltsen. A doboz felnyitása után az étel automatikusan felveszi a táplálkozáshoz ideális hőmérsékletet, azonnal fogyasztható.

Oldalán a tápérték adatok. Ez a doboz pontosan 717 kalóriát tartalmaz: 21 gramm fehérje, 23 gramm zsír és 101 gramm szénhidrát. Három ilyen doboz fedezi a napi optimális energia és tápanyag bevitelt. Természetesen több féle kiszerelés is létezik. Az életfunkciókat figyelő gép minden nap adatokat gyűjt az aktuális fizikális állapotról, és a betáplált táblázatok segítségével (melyben szerepet kap a kor és a munkavégzés jellege is) minden nap kiszámolja a következő napi ideális táplálékbevitel mennyiségét. Az adatokat a központi nyilvántartásba továbbítja, így következő reggel már annak megfelelően érkezik a napi ellátmány.

A rendszert kidolgozó tudósok nagy energiákat fektettek az ún. Tökéletes Íz megtalálásába. Az elmélet alapjain egykori gyorsétteremláncok kezdtek el dolgozni. Mindegyiknek volt egy titkos öntet receptje, ami az embereket arra ösztönözte, hogy újra és újra megvegyék ugyanazt a hamburgert. Persze a módszer még eléggé gyerekcipőben járt. Az áttörés később jött el, amikor a Világkongresszus Élelmezési csoportján a túlnépesedésből fakadó élelmezési problémákon kezdtek el dolgozni. Hamar rájöttek, hogy az akkori módszerekkel a folyamat nem fenntartható, ésszerűsíteni kell. A termelést központilag kell irányítani és az erőforrásokat 100 százalékos hatékonysággal kell kiaknázni. Meg kell találni azokat a termelési formákat, amelyek a lehető legkevesebb erőforrást veszik igénybe, és a lehető legtöbb tápanyagot termelik. Génmanipuláció útján sikerült több tucatnyi növény fajt előállítani, amelyek termésben akár 20-30-szoros mennyiséget produkáltak a korábbi eredményekhez képest. Ezek a fajták fokozatosan elkezdték kiszorítani az összes többi növényi fajt és az állattartást is. A rendelkezésre álló élelmiszerek választéka radikálisan megváltozott, amit az emberek nehezen viseltek. Ezért elkezdtek kísérletezni a laboratóriumokban őrzött, megmaradt fűszernövényekkel.

Kevesebb, mint egy évet vett igénybe egy szintetikusan előállított kombináció megtalálása, melyeket a tápanyag-masszához adva embereken teszteltek. 28 variáns közül végül sikerült kiválasztani azt a kémiai kombinációt, amelyre a tesztalanyok 99,9 százaléka pozitív visszajelzést adott.

A recept készen állt. Habár a rendelkezésre álló termőföldek optimalizálása még évekig tartott, az uniformizált étkezés segítségével mára már megszűnt az éhezés, és az Egyesült Világ Országai mind a 15 milliárd polgára egyenletes ellátásban részesül. Jelenleg nagy hatékonyságú oxigén-termelő telepekkel próbálják a megmaradt esőerdőket kiváltani, így 20 éven belül a mostani lakosság akár dupláját is el tudja majd tartani a Föld.

A sok okostojás – gondolta D20978. Néha azon kapta magát, hogy az ilyen „nem illő” gondolatokat hangosan is kimondta. Persze utána mindig elszégyelli magát, és gyorsan körülnéz, nem hallotta-e valaki, vagy nincs-e egy hangvevő a közelben. Az ilyen illetlen mondatok csak bajt hozhatnak az ember fejére. Persze ő törvénytisztelő polgár, különösebb oka nem kell, hogy legyen a félelemre... De azért jobb az elővigyázatosság.

„A tudósok társadalmunk építő kövei” – zengi a szlogen. Bár sokak szerint valójában nem is ők irányítják a világot, és szerepük nem is olyan fontos, mint ahogy az emberek hiszik; valójában csak végrehajtják azokat az utasításokat, amit a valódi hatalom diktál. De az ilyesmi vélekedést jobb nem hangoztatni.

Befejezte reggelijét és felöltözött. Az órára nézett – ideje munkába indulni, még a végén elkések.