csendes október

Igazából már régóta szerettem volna valamit írni ide, de nem volt semmi különleges apropó, ami miatt halaszthatatlanul tollat, akarom mondani, billentyűzetet kellett volna ragadnom. A magam módján megemlékeztem október 23-ára is, bár azért az itt nem ugyanaz. Nem mész ki az utcára kokárdában, mert úgyse értené senki. Nem mellesleg a beszerzése is komoly nehézségekbe ütközne. Világmegváltó gondolatokat sem igyekszem lejegyezni. Ez az október csendesen folydogál. Otthon is lecsengett a néhány évvel ezelőtti hév, bár most úgy látom, más körök aktivizálták magukat. Róluk majd később... De visszatérve nemzeti ünnepünkre, egy kedves ismerősömet külön szeretném üdvözölni, ha esetleg olvassa blogomat. Tudni fogja, kiről van szó. (Szöcske)

Akkor a konkrét eseményekről: a szalon megyeget, szerencsére mostanában volt szinte minden napra vendég. Ami szépen dolgozik, én néha szórólapozok, próbálom marketingelni. Törjük az agyunk, hogy lehetne még jobban népszerűsíteni. Intézzük a vállalkozói papírokat is, hamár a kedves ír ex-főnöknek nem sikerült 3 hónap alatt. Ha túl leszünk a papírmunkán, lehet írok kicsit az itteni adóügyekről, könyvelésről is. Első ránézésre úgy tűnik, minden sokkal ésszerűbben, racionálisabban működik, és nem az emberek szívatásáról szól. De még nem akarom elkiabálni. Amúgy furcsa, hogy az íreknek nagyjából szárazra van nyalva a sejhaja, tényleg nem panaszkodhatnak; ingyen víz, alacsony adók, magas segélyek, juttatások. Ennek ellenére folyamatosan ügyeskednek, próbálják az államot kijátszani, mindent ingyen akarnak, mindenen nyerészkedni. Nem általánosítok, csak találkoztam ilyen példával. Nem véletlen amúgy, hogy most nézegettem az újságban az elnök jelöltek programját - merthogy választás lesz - és mindegyiknél az első az: jólétet az íreknek. Néhány semmitmondó frázis tarkítja a programokat, de a szociális jólét mindennek a csattanója. Van egy tippem, meddig húzná itt egy kormány, ha bokros-csomagba kezdene...

Ja, mondtam már, hogy önkéntes munkába kezdtem? Járok a helyi People's Center-be angolra, amit helyi önkéntesek tartanak, és jelentkeztem én is náluk munkára. Pénz nem jár érte, de némi megbecsülés remélem igen, meg amúgy is, jól hangzik, nem? :) Idősebb embereknek segítek ismerkedni a számítógéppel. A második alkalomnál kapcsolódtam be, az elsőn már minden bizonnyal megtanulták a gépet bekapcsolni, mert most már a Word-öt kellett használni. Két óra alatt sikerült eljutni addig, hogy kell szöveget beírni, és törölni. Egyelőre csak backspace-szel, a delete gomb és egyéb haladó technikák még váratnak magukra. Van egy tanár, én főleg a problémásabb esetekkel foglalkoztam. Szegény mamiknak úgy állt az egér a kezükben, mint apácának a kékeres. Arról nem is beszélve, hogy egy betű megtalálása átlag másfél percet vett igénybe, a space-t pedig két kézzel nyomták. Szóval, a kognitív képességeimet nem kell csúcsra járatni, de az empatikusakat annál inkább.

Közben ha minden igaz, megjött a két heti fizum Almától. El is kezdtem repjegyet nézegetni, ha minden igaz, novemberben hazaruccanok. Még nincs meg a pontos időpont, de ez ne akadályozzon meg senkit abban, hogy már most elkezdje a programokat előre szervezni! :) Nyújtok egy kis segítséget lehetséges jó megoldásokra: kocsma, buli, házibuli, koncert, meccs, BBQ (időjárás nem érdekel! :)), sörivó verseny, pálinka kóstolás, illetve ezek kombinációi. Megfontolás tárgyát képezhetik: airsoft, gokart, ejtőernyőzés, bungee jumping, kártyázás, focizás és egyéb társas sporttevékenység (kiegészítve az egyes pont valamelyikével). Mondatok, amiket nem szeretnék hallani: "Épp van 2 jegyem az operába!", "Múltkor találtam egy kellemes kis teázót.", "Csináltunk 23 000 képet a gyerekről, átjöhetnél megnézni!", "Sajnos csak narancslé van itthon.", "Én nem ihatok, de te nyugodtan!"
Amint megvan a pontos időpont, adom le a drótot!

És akkor most bejegyzésem második felébe, megszokott módon, belesuvasztok néhány töltelék témát. :)
Film:
Dead man's shoes - mindenkinek bátran ajánlom, aki már unja a hoollywood-i klisé akciókat. Angol dráma, nem is túl pörgős, de meg van a hangulata. A bosszúról szól, happy end nélkül.
Azután - a halál és túlvilág témakörét próbálja feldolgozni. Clint Eastwood rendezésében, Matt Damon főszereplésével. Nem túl könnyű téma, és valószínűleg lehetetlen is egy filmben feldolgozni, de azért az öreg cowboynak sikerült egy emészthető filmet összehoznia.
Katyn - mint film, senki ne számítson hatalmas produkcióra. A hangsúly a történelmi téma feldolgozásán van, és ezt a feladatot maradéktalanul ellátta. A vége mondhatni sokkoló. Történelem iránt érdeklődőknek kötelező darab! De mint dráma is megállja a helyét.

Végezetül mutatok pár képet készülő makettjeimről:

Ez Rommel bácsi lesz, egyelőre még csak az arc van - nagyjából - kész. Bust lesz, ami annyit tesz, hogy csak a felsőtest van megformázva, nem teljes figura. A ruházat és a kitüntetések alapján (ami most még nem látszik, de legközelebb arról is teszek fel képet) valamikor '41 és '43 között készülhetett az eredeti kép, ami alapján a figurát formázták. (lovagkeresztjéhez már megkapta a tölgyfalombokat és kardokat)

Közben haladgatok skót felföldi harcosommal is, egyelőre szintén a fejjel volt valamennyi előrehaladás. A háttérben a készülő kőrakás (sánckerítés) látható. Némi infó a történelem iránt érdeklődő olvasóknak: a figura egy highlander-t formáz, az a tipikus "skótszoknyás"  harcos. (Valójában tartan-nak hívják ezt a tradicionális viseletet.) A figurát a culloden-i csata idejéből formázták, amiről azt kell tudni, hogy az utolsó nagyobb skót felkelés zárócsatája volt. Az ütközetben (1746. ápr. 16) a jakobita felkelők totális vereséget szenvedtek. A bátran rohamozó klánok kusza sorait a britek ágyú és rendezett puskatűz sorozatai felmorzsolták.

túl az első munkán

Jelentem, túl vagyok az első munkán. Két hétig húztam, aztán úgy döntöttem, visszajövök Kellsbe. Most már elmondhatom, Almánál töltöttem ezt a két hetet, mint after sales agent, illetve annak még csak a tréning időszakával. Német területre vettek fel, amihez őszintén szólva nem sok kedvem volt. És a customer service se az életem célja, főleg nem 300 kilométerre "otthonról". Azért jó volt, a tréning érdekes volt, gyakoroltam közben az angolt, és ha minden igaz, még fizetni is fognak erre a két hétre. Sajnos erre az időszakra esett az is, hogy az alapító-nagyfőnök meghalt. Mivel vele foglalkozott a világsajtó, megismerkedtem én is kicsit munkásságával. Sajnálom szegény párát, biztos okos faszi volt. Neki legalább megadatott, hogy még életében elismerjék munkásságát, és láthatta vízióit valóra válni. Ez sok magyar géniuszra nem mondható el...
Amúgy gondoltam is rá, hogy beleírom a kísérőlevelembe, hogy "Kedves HR-es, amennyiben ki akarja nyírni a nagyfőnököt, kérem vegyen fel a munkára".

Na, szóval most újra itt Kellsben. Elvileg lesz a héten még egy interjú. De ami érdekesebb, hogy közben Ami önállósodott. A tulajék nem akarták már tovább vinni a boltot, és felajánlották, hogy vegye át. Nem a legjobb időszakban, mert elég nagy pangás van, de azért nagyon örülünk, hogy végre a magunkénak érezhetjük a boltot. El is kezdtünk ötletelni, hogy hogyan csinosítjuk ki, meg miket csinálunk még, de sajnos mindenhez pénz kell, ami meg nem nagyon dob fel minket mostanában :P De ha valaki erre jár mostanság, térjen be nyugodtan; magyaroknak, régi ismerősöknek most már sokkal könnyebb némi kedvezményt biztosítani. :) Ja, Ami új oldalát meg lehet látogatni itt http://www.facebook.com/tattooshopkells és ha már ott jártok, nyomjatok nyugodtan egy "lájkot" is :)

Írjak valami okosat is? Először is, ha valaki ide akar jönni dolgozni, vegye figyelembe, hogy itt még nehezebb munkát szerezni, mint otthon. A legegyszerűbb opció az ügyfélszolgálat. De nem ám a magyar ott sem, hanem a német mondjuk. Cork csurig van magyarokkal, az Apple-nél is csak úgy nyüzsögtek. Persze mindenki valamelyik német részlegen, vagy, akit eredetileg magyarra vettek fel, azok a UK hívásokat kezelték. Merthogy a magyar piac fabatkát nem ér, viszont a németet (beleértve a svájci és dán piacot is) alig bírják lekezelni. Megint csak ott vagyunk, hogy mi a szarnak tanuljon az ember, mikor itt csak a nyelvtudásodra kíváncsiak. Maga a munka se előképzettséget, se túl magas IQ-t nem igényel. Azért szeretik amúgy a magyarokat felvenni német területre is, mert tőlünk még az értelmesebbje is bevállalja ezt az alja melót... Szóval kiváló lehetőség bölcsészeknek, nyelvtanároknak... Csak beszélni kell, és megkapod az otthoni fizetésed legalább dupláját, de ha a tanári fizetésből indulok ki, akkor inkább négyszeresét...

Képeket sajnos nem nagyon csináltam Cork-ról, kisebb bajom is nagyobb volt annál :) De majd egyszer remélem még visszamegyünk turistaként, és majd akkor. "Busy" kis város, második legnagyobb népességű város itt, mégis viszonylag kis területre összezsúfolva. Gyalog simán bejárható az egész központ. A Lee folyó két partja kicsit olyan, mint Budapest: az egyik oldal lapos, nagy sétálóutcákkal, a másik dimbes-dombos. De az egész méretre 37 nkm, mint mondjuk a XVIII. kerület. Sok a turista, így a kocsmák minden este televannak, és inkább hasonlítanak egy discora, mint egy csendes pubra. Az egész város olyan túlzsufi volt, nekem nem nagyon jött be. Viszont vannak agglomerációs részek, alvóvárosok, ahova a családok kiköltöznek. És szép lehet a tenger-delta is, kár, hogy nem jutottam el megnézni (illetve az autópályáról futólag).

Nos, ezek lettek volna a legújabb fejlemények. Legközelebb jövök majd valami más témával is. Tessék bátorítani, miről írjak? Gasztro, filmek, politika?

meló és egyéb történések

Hello mindenki!

Rég jelentkeztem, igazából elég mozgalmas időszakot élek. Nézzük szépen sorban.
Legutóbb a szülinapomon írtam. Másnap makettező társam és újdonsült barátom látogatott meg lengyel kollégájával egyetemben. Gergő sajnos nem ihat alkoholallergiája miatt (de legalább nem is volt alkalma sose próbálni, nem tudja miből marad ki :)), viszont a másik vendéggel volt alkalmam apuci pálinkáját megkóstolgatni. És, az este folyamán megkaptam ajándékomat is, Kovács Olivér figurafestős dvd-je formájában. Abszolút meglepetés volt, nem sejtettem, hogy Ami tényleg be fogja tudni szerezni. 3 nappal a szülinapom előtt jelent meg, boltban nem lehet kapni... Szóval igazi csapatmunka volt Ami és Gergő részéről. Mindkettőjüknek köszönöm! És persze irigykedjetek srácok, micsoda asszonyom van! Elég volt félig poénosan eleresztenem, hogy milyen jó lenne ezt a videót szülinapomra megkapni...

Aztán közben átestem első telefonos interjúmon, pont amikor a vendégekkel főzőcskéztem akkor kaptam a telefont, hogy megvan az állás. Persze nagy lelkesedés, végre valami! Ráadásul egy jó nevű nagy cégnél. Nevüket egyelőre nem írnám le elővigyázatosságból, majd kiderül miért. Szóval minden tök jó, kivéve, hogy az ország másik végén vannak, és szinte azonnal kezdeni kellett. Volt néhány napom felkészülni, aztán búcsúzkodás, 4 óra utazás, hostelban alvás, reggel első munkanap. Csilli-villi épület, több ezer ember, wellness részleg, 2 kantin, aláírandó papírok tömkelege. Aztán egész héten tréning, ami tök vicces volt. De én már az első napokban éreztem, hogy túl sok a stressz. Amíg tréningre jársz, minden funny és szép, de utána kőkemény robot meló, totális "nagytestvér figyel" érzés, meg van szabva hányszor mehetsz ki pisilni, hány percig intézhetsz egy ügyet, mikor lehetsz beteg... Aztán az is kicsit furcsa körülmény, hogy a szerződés pont dec. 26-ig tart... Aztán majd persze átmész permanensre, ahogy ők mondták. Kivéve, ha nem. Lenyomtad a karácsonyi időszakot (ügyfélszolgálati melóról van szó, ilyenkor teljes őrültek háza, hívások ezrei), bent töltötted a karácsonyod, és utána könnyes szemek nélkül búcsút intenek. Szóval azt hiszem nem ez lesz az utolsó munkahelyem.

Mindenesetre megismertem Cork-ot is. A hostel hosszútávon undorító. Amikor Amival megszálltunk egy éjszakát Dublinban, nem tűnt olyan vészesnek. De egész hetet eltölteni egy 8 ágyas szobában... Mindig sötétben öltözöl, mert valaki mindig alszik. Ez még nem azt jelenti, hogy amikor te alszol, ne lenne folyamatos mozgás, amire felébredsz. És persze folyamatos lábszag. Mindegy, túl lehet élni. Cork egyébként Írország második legnagyobb városa, és egészen délen fekszik, a tengerparton szinte. Kikötőváros, és maga az egész régióra is jellemző, hogy sokkal élettelibb, mint itt fenn. Az ingatlanok pörögnek, nem látod a válság jeleit nagyon sehol. Persze drágább is minden. Állás is van bőven a környéken. Valamint egy csomó turista. Itt nagyon sok magyar is él, vigyáznod kell az utcán vagy a boltban, ha valakit elkezdesz magyarul fikázni... :) Eltöltöttem egy estét 2 brit társaságában, valamint másik kettőt magyarokkal. Itt gyártják a Murphy's sört, ahogy már régebben említettem, végre volt lehetőségem csapolva is megkóstolni. Frenetik! A kocsmák este nagyon hangosak, amolyan disco gyanánt is üzemelnek, gondolom a sok turista miatt. Mindenesetre beszélgetni nem könnyű egyik helyen sem. Az derült ki számomra, hogy akik ide jöttek otthonról dolgozni, mindenki elég magányos. Unatkoznak. Mégse alakul ki nagy összejárás hosszútávon, mert mindenki elvan a maga kis gondjával. Kénytelenek a munkára koncentrálni, és gyakran este is ez a téma, illetve ki-ki megpróbál releváns információt szerezni, ami hasznára lehet. Sajnos az idegen környezet ezt hozza ki.

Hétvégére hazajöttem pihizni egyet, aztán lassan megyek vissza. Lehet, most kipróbálom azt, hogy hajnalban vezetek, így spórolok egy éjszakát. És kicsit többet lehetek Amival. Ha minden igaz, elmegyünk most még, és leteszteljük a helyi uszodát. Állítólag szauna is van, elsősorban ez csigázott fel minket! :) Amúgy megjött az esős idő, gusztustalan nyálkás minden, a ruhák sose száradnak meg, és általában elég hideg is van. Ha itt maradunk helyben, kénytelenek leszünk szárítós mosógépbe meg párátlanítóba beruházni.

Legközelebb remélem több időm lesz írni, jövök az új fejleményekkel, meg filmélményekkel, főzéssel, és talán a készülő figurámról is fogok már végre tudni valamikor egy jó képet csinálni, amit megoszthatok. Addig tartsatok ki! :)