Thaiföld III. - Bangkok

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak! És, mivel 25-dikén nem sok mindent lehet kezdeni, főleg családtól, rokonságtól távol, gondoltam firkálok kicsit a blogra.

Éjszakai kilátás a tetőről

Ha Bangkok, akkor tuk tuk

Szóval Phuket-től fájdalmas búcsút vettünk, maradtunk volna még szívesen. De gondoltuk Bangkok se lesz szar, úgyhogy azért nem sokáig tartott a kesergés. Nagyon rövid repülőutat követően leszálltunk Bangkok Airport-on, ami ha azt mondom, hatalmas, egyáltalán nem túloztam. Persze a csomagom elkeveredett, már kezdtük megszokni, hogy mindig történik valami (odafelé Amié sérült meg picit). Végül meglett, és estére meg is érkeztünk a Rembrandt Hotelba. Kicsit meg is illetődtünk szinte, ahogy beléptünk a hotel hatalmas, fényűző halljába, ahol hűs gyömbéres-citrus illat kavargott, és londiner fiúk szaladtak a csomagjainkért.

School bus in Bangkok :)

A phuket-i se volt rossz, de inkább amolyan apartman-hotel. De ez... Nem használnak csillag besorolásokat, de nekem ütötte az 5 csillagot. Patinás lift repített fel a 14-dikre. A fürdőben a hotel saját szappanjai, tusfürdői, samponjai, testápolói azzal az illattal, ami már a hallban is fogadott minket. Az ablakból panoráma a városra... Szóval meg voltunk elégedve. Egyszer felmentünk a legfelső emeleti indiai étteremhez is, amelynek teraszáról csináltunk pár képet. Sajnos az éjszakai képek nem adják vissza az élményt, de hatalmas volt. A város dinamikusan fejlődik, rengeteg felhőkarcoló van, főleg szállodák. Persze ugyanúgy, mint Phuketen, lehetett látni néhány félbehagyottat is...

Shipping on the canal

Amúgy a szállodában olyan sokat nem időztünk, lévén egy presszó kávé többet került, mint egy normál kis étteremben egy vacsora (az a kv volt az egyetlen plusz szolgáltatás, amit igénybe vettem). Viszont Bangkok úgy összességében még olcsóbb, mint Phuket. Egy 10 milliós nagyvárost kell elképzelni és iszonyat

Wat Benchamabophit

Nem csak messziről néz ki jól...

forgatagot. A közlekedés ha lehet, még horrorabb, mint Phuketen, nem véletlen, hogy nem is megy annyira a robogó bérlés. Ellenben könnyű fogni egy tuk-tukot, ami se nem kényelmes, se nem lehet belőle látni sok mindent, de hangulatos és olcsó. A tuk-tukosok benzin-jegyet kapnak az ékszer és öltönyboltoktól, ha turistát visznek oda, ezért minden sarkon meg akarnak állni. És hiába mondod el neki húsz-szor, hogy nem akarsz több boltba menni, vigyen végre oda, ahova kérted... Volt, hogy már ordibálnom kellett a sráccal, aztán adtam egy húszast és inkább kiszálltunk.

Wat Intrawihan

Rat Arun Ratchawararam

A taxi kicsit drágább, de kényelmesebb megoldás, hosszabb útra csak az ajánlott. Légkondi megy mindegyikben, és a taxissal, ha megállapodsz a viteli díjban, legalább tényleg oda visz, ahova kérted. A tuk-tukért 40-50 bahtnál többet nem érdemes kifizetni, a taxit meg durván 150-200 bahtra lehet lealkudni. Egyszer mentünk a város egy távoli részébe (Siam Park), az 250 baht volt. A belvárosban érdemes igénybe venni a hajókat. Kínálgatják mindenhol a városnéző canal-tripeket több ezer bahtért, de ha megfelel az a hajó, amivel a helyiek is utaznak, az 30 bahtba se került.

Grand Palace

Még sok kis Buddha...

A hajóból is lehet sok mindent látni, kolostorok mindkét oldalt (pl. Rat Arun Ratchawararam), és persze a Grand Palace. Ez utóbbiba be szerettünk volna jutni. Végülis egy darabig bementünk, de aztán akkora tömeg volt, hogy az Emerald Buddhát már nem néztük meg.
A Palace mellett van egy hatalmas park, illetve egy tuk-tukus kirándulás keretén belül több nevezetességet is meg lehet nézni.

Giant Swing

Democracy Monument

Az utak mellett üzletek kis (és nagyobb) Buddha szobrok ezreivel. A Giant Swing egy érdekes hely, állítólag régen egy ceremónia keretében emberek próbáltak kötél segítségével fellendülni és elkapni ezüst pénzzel teli erszényeket. Ha megnézzük az emlékmű méreteit hamar világossá válhat számunkra, hogy abból a magasságból a földre esni nem feltétlen egészséges... Az egyik uralkodó betiltotta a ceremónia ezen részét, gondolom nem érezte az összefüggést a buddhista harmóniára való törekvés és a szétloccsant fejek között.
A Democracy Monumentet érdemes még megnézni, illetve a Nagy Arany Buddhát. Attól nem messze található a Wat Benchamabophit, egy újabb impozáns kolostor. Csináltam néhány közelebbi képet is, hogy látszódjon: ezek az alkotások nem csak messziről néznek ki jól, mint az erdélyi rezes cigányok palotái...Iszonyat részletgazdagság, tényleg olyanok, mint az ilyen emailen továbbküldős diavetítéseken látható.

Rendőrök

A király és királyné

Ez a templom amúgy közel volt az Anantasamakhom Throne Hall-hoz, ami gondolom a törvényhozás épületét fedi, a parlament szót nem tudom, használhatom-e rá...A templom kertjében is feltűnt, hogy 40-50 alak ül a fűben egyforma ruhában, egyforma színes kendővel a nyakukban. Közelebbről látszott, hogy ott van rajtuk a "police" felirat.

A király mindenhol ott van...

Varánusz

Elindultunk a közeli állatkert irányába, és az út mellett még több helyen láttunk ilyen csoportokat, majd feltűnt, hogy az egész út is rendőrségi karavánokkal és csapatszállítókkal van tele amerre csak a szem ellát. Nem sikerült rájönni, mi volt a készültség oka, senki nem beszélt elegendő angolt hozzá, hogy elmagyarázza. De valószínűleg valami felvonulás volt pár nappal később. Talán már a király születésnapjára készültek, viszont addig még majdnem 2 hét volt hátra, szerencsétlenek csak nem szobroztak a köztereken és parkokban addig...Mindenesetre sátrakkal voltak, mobil kantinokkal. Kicsit furcsa volt, mert addig sehol nem nagyon láttunk rendőröket, olybá tűnt, mint egy nyugodt buddhista ország, ahol szinte szükség sincs rájuk. Ez az erődemonstráció viszont inkább emlékeztetett egy rendőrállamra.

Rövid zápor :)

Amúgy a királynak hatalmas kultusza van, és olyan mély és egyöntetű tisztelet övezi, amit mi az emberek az európaitól teljesen eltérő (részben a buddhizmusból eredő) kultúrájával tudtunk csak magyarázni. Néha, ha felnéztünk facebookra tallózhattunk a kormányt vagy a minisztert szapuló vagy kifigurázó bejegyzések között - erős volt a kontraszt. Már Phuketen is láttunk jó pár óriás plakátot a királyi párral, illetve, hogy minden üzletben vagy étteremben ki volt téve a királyi pár képe, de ez Bangkokban tetőzött be: néha 20 méterenként érték egymást a különböző óriás plakátok, amolyan thai giccses tálalásban. A király tengerész egyenruhában, a király civilben, a király egy kislányt oktat, a király a nép között... Ide vonatkozó érdekes kitérő: felhívták a figyelmünk, hogy ha fizetünk, nehogy flegmán - amolyan amerikai stílusban - összegyűrve adjuk oda a papírpénzt, mert azon a király képmása van, és a helyiek rosszul vennék... Ugyanez vonatkozott az érmékre: ha leesne, és a földön pörög, nehogy rálépjünk.

Kicsi a bors de erős

Ja, amúgy mellékesen, az állatkertbe nem volt időnk bemenni, de elsétáltunk mellette. Egy csatorna övezi, telis-tele halakkal. Azon, hogy teknősök is voltak benne, meg se lepődtünk... De mikor egy varánusz mászott ki félig a partra...Kicsit bizarr érzés volt, de nem mindennapi. Néha elkapott minket egy zápor is, amit sikerült a taxiból megörökíteni...Nem hosszúak, de annál intenzívebbek :)

Fancy for a ride?

Igazából egy érdekesebb momentum maradt bangkoki túránkkal kapcsolatban (lévén 3 nap gyorsan elszaladt): úgy gondoltuk, ne csak nézelődjünk, de gyűjtsünk be egyéb élményeket is és szórakozzunk. Elmentünk a Siam Parkba, ami egy nagy vidámpark és vízipark egyben. Igazából semmi különös, de a budapestinél jóval nagyobb, és egy helyen megtalálsz több dolgot, amiért Európában 2-3 élményparkot meg kéne látogatnod. Mivel hétköznap mentünk, nem kellett sehol sorba állnunk...Viszont néhány hullámvasút nem is ment ugyanezen okból kifolyólag.

Ja, jut eszembe szórakozás...Gondolom sokaknak Thaiföldről a ping-pong show ugrik be elsőre...Akkor ehhez is egy kis információ: elnéztünk mi is a Patphong negyedbe, ami a főút felől éjszakai vásár, kicsit beljebb amolyan vörös-lámpás negyed. Azt mondják, régen nagyon vad híre volt, de mára már sokkal kulturáltabb lett. Azért nem árt vigyázni... Öltönyös alak lépett oda hozzánk, miközben a bazár csecsebecséit nézegettük, hogy 100 bahtért igyunk egy sört és közben látunk showt. Elvezetett az egyik bárhoz, közben elhaladtunk több tucatnyi lokál mellett. Az ár számomra gyanúsan olcsónak tűnt, a sör egy étteremben többe kerül...A lokálban ment a show, nem részletezném, hátha kiskorúak is olvassák a blogot :) Oké, egyszer poén ilyet látni, még Ami is jókat mosolygott. Viszont büdös volt nekem az egész, és láttam japán turista lányokat sietősen és nem túl feldobottan távozni, úgyhogy mondtam Aminak, fejezzük be a sört, és kezdjünk kifele araszolni. Ő nem értette miért... A kijáratnál már egy nagydarab madám követelt 2800 bahtot, nagyon mogorva hangnemben. Jól föl van építve az egész, és igazából, mivel nem tudhatod, ki áll még a madám mögött, akikre nem számítasz, nem biztos, hogy tudsz nagyon balhézni...Én egy 500-ast adtam azzal, hogy nincs több pénzünk, és nagy nehezen kiszabadultunk, megúsztuk ennyivel...De biztosra veszem, sokakról legombolják a 100 USD nagyságú összeget. Szóval ha Thaiföldön ilyen showt akarsz látni, mindenkinek javaslom, hogy jól nézze meg előre, hova megy be, próbálja a főnököt elcsípni és előre tisztázza a feltételeket, és persze, lehetőleg minél többen menni egy csoportban és végig észnél lenni.

Back to Ireland :S

Ezt a részt gondoltam leírom, mert tanulságos. Viszont nem akarom, hogy rossz végkicsengése legyen a beszámolónak, mert ez csak egy nagyon kis szelete a túrának. Az ország csodálatos, garantált sztenderd 30 fok amiben még az se zavar, ha kicsit magázol, meleg tenger, gyönyörű tájak, finom kaják, és persze olcsó árak. Egy egészen más világ, mindenkinek ajánlom egyszer legalább kipróbálni, aki teheti.
Végezetül egy kép arról, mi fogadott bennünket miután leszálltunk otthon a gépről...Kicsit sokkoló volt a kánikula és napsütés után. Sebaj, vén Európa, azért még szeretünk :)

Thaiföld II.

Thai Safari

Folytatván a thaiföldi beszámolót, eszembe jutott még pár dolog a kajákhoz kapcsolódva, aztán most már tényleg a túráké lesz a terep.
Először is, a gyümölcsöket muszáj megkóstolni! Van egy csomó, amiről azt se tudod, micsoda. De még olyan egyszerű dolog, mint a banán is teljesen más élményt nyújt. Egyáltalán nem olyan volt, mint az otthon kapható; olyan volt, mint ha kisebb, koncentrált verziói lettek volna annak, amit ismerünk. Az ananász is nagyon jó, viszont a dinnyéket látszik, hogy a turisták kedvéért erőltetik, azok nem az igaziak.

Buddha mindenhol

Rájöttünk néhány egyszerű trükkre, hogyha az ember kicsit vissza akarja fogni a költekezést. Először is, ha apartman jellegű a szoba, simán meg lehet úszni egy étterembe menést. A helyi kisboltban lehetett kapni zacskós tészta-leveseket (otthon Snack-ként szoktuk emlegetni), rengeteg féle ízben, helyi ízesítésekben, mintegy 6 bahtért, ami kb. 40 Ft. Ezzel ki lehet váltani az ebédet, és elég vacsorára étterembe menni. Másik dolog, Bangkokban az utcán vannak kis mobil-konyhák, ezeknél elsősorban helyieket láttunk sorban állni. Az egyiknél előgőzölt rizst adtak, kérés szerint összesütve tojással, ezzel-azzal, tetejére csirkecsíkok, garnéla és hasonlók wokban sütve. Még reggelire is kiváló fogás volt, de ebédre is lehet enni. Egészséges, finom, laktató, és mintegy 30 bahtba került fejenként, ami nagyon komoly 210 Ft.

Wat Chalong

The Big Buddha

Az italokon lehet még sokat fogni: étteremben egy kis Heineken 120-150 baht, 4 cent skót whisky 150-200 baht, ami valljuk be, elég durva. Viszont a közértben meg lehet venni a kínai sört 30 bahtért, és egy üveg helyi rumot 150-200 bahtért, ami már sokkal elfogadhatóbb. De összességében, Thaiföld nem a legjobb hely arra, hogy végigpiáld a nyaralást, aki erre vágyik, jöjjön inkább Írországba! :)

Tengerparti robogózás

Essen pár szó a közlekedésről. Röviden: nagyon durva! Bővebben: rengeteg robogó, és megy mindenki, mint az őrült. A közlekedési szabályokat igen lazán értelmezik és rendre alárendelik a pillanatnyi helyzetnek. Rendőrt nem nagyon látni az utakon, és nem láttam a nálunk oly ismerős egrecíroztatás jeleit sem. Azért egyszer láttam, hogy félreállítottak egy pick-upot, aminek platóján 30-an utaztak :) Előzetes várakozásainkkal ellentétben nem láttunk 30 éves, otthon tákolt járműveket, ellenben a modern keleti autóipar mindenféle változatát, legfőképp Toyoták. A közlekedési lámpák általában jelezték, mennyi idő múlva váltanak (nem ritkán 2 perc...). Ezalatt az első 10 méter feltöltődik robogókkal, majd mielőtt átváltana a lámpa, már megindul a sáska had. A sávok csak képzeletbeliek, és néha egy sávon belül 3 robogós előzi egymást, centizgetve a távolságokat, kívülről meg még egy autó... De úgy tűnt, mindenki figyel a másikra, az autósok is hozzá vannak szokva a robogósokhoz. Már fogalmazódott bennem pár nap után, hogy "dacára az őrült stílusnak nincsenek balesetek", de aztán sikerült személyesen is látnunk egy szép csattanást.

Hells Angels :)

Mindezek ellenére úgy döntöttünk, hogy bérlünk egy robogót. A taxi Phuketen elég drága, 4-500 bahtot simán elkérnek, hogy bevigyenek a városba, vagy átvigyenek Phatong beachre. Ezzel szemben egy robogó bérlése 24 órára 300 baht (2100 Ft). Belenyomsz 2 liter benzint, és az egész szigetet bejárod vele. Előre elmondta az utazási ügynök, hogy ezekre a robogókra biztosítás nincs, ha összetöröd neked kell fizetni. Viszont attól nem kell félni, hogy ellopnák; a sisakkal együtt ott lehet hagyni az út szélén, senki se nyúl hozzá. (Amúgy is ott áll mellette másik 200 robogó, akárhol parkolsz :)) Szóval nem kockázatmentes, de arányaiban annyival olcsóbb, mint a taxi/fizetett túra, és sokkal nagyobb szabadságot ad, úgyhogy a bevállalósabbaknak csak ajánlani tudom.

Big Buddha naplementében

A kiszáradt vízesés...

Phuket egyik nagy attrakciója a Nagy Buddha, amelyik az egyik hegy tetején van. Bár nincs még kész teljesen, érdemes felmenni megnézni. Maga az odavezető út is megéri, szép kilátás van a hegyről. A szobor nagyjából a sziget teljes területéről szabad szemmel látható, úgyhogy később külön poén konstatálni, hogy ott jártál. Útközben lehet látni kaucsuk ültetvényeket - ez a környék a turizmus melletti legfontosabb ipara. Esőerdők már csak a hegyeken maradtak meg, a völgyeket benépesítették, illetve termelésre fogták. Rengeteg féleképpen próbálnak a turistákból pénzt csinálni: lehet menni a dzsungelban elefántot "lovagolni", quadozni, paintballozni és éleslövészetre menni, go-kartozni vagy bungy jumpingolni, sassal fotózkodni... De legalább a legtöbb helyre ingyenes a belépés. Lopás vagy rablással nem találkoztunk, ellenben próbálnak lépten-nyomon mindig valamit rádsózni. És ahogy kilépsz a szállodából, már megrohannak, hogy "taxi, taxi". Hatalmas Buddha kultusz van, és gyönyörű templomokat lehet látogatni. Ezekben általában előírás, hogy le kell venni a cipőd, és a nőknek el kell takarni vállukat. Az egyik ilyen legnagyobb templom-együttes a Wat Chalong, érdemes útba ejteni, amikor az ember a Nagy Buddhához megy.

Phi-Phi Island

Mondták, hogy a szigeten ki vannak száradva a vízesések, ha rendes vízesést akarunk látni, át kell menni a szárazföldre. Ehhez képest elrobogóztunk a közelben az egyik legkisebb vízeséshez, amihez út is alig vezetett, és azért így is tök jól nézett ki. Milyen lehet az, amikor "rendesen" működnek? :P

Phi Phi

Amúgy az az évszak, amikor mentünk messze nem a legmelegebb. Augusztus és október között van az esős időszak, novemberben is még néha esett: általában este kapott el minket egy durva zápor. Napközben is legtöbbször felhős volt az ég, de így is 30 fok felett volt a hőmérséklet. Állandóan szakadt rólam a víz, és 2 perc alatt le lehet égni, ha nem kened be magad alaposan. Úgyhogy véleményem szerint ez bőven elég, nem lennék rá kíváncsi, milyen az, amikor ott "tényleg nyár van", vagyis április tájékán.

Turistában nincs hiány

Viking Cave

Akkor néhány szót a szervezett utakról. Az utazási iroda rendelkezésünkre bocsátott egy ügynököt, akitől lehetett mindenfélét kérdezni, eligazított, meg persze túrákra is be lehetett fizetni. Lehet próbálni mindent magadnak foglalni, de nincs nagyon értelme, mert úgyis mindenhol valaki leveszi a részét. És így legalább kényelmes volt. A legtöbb túra 3000 baht/fő környékén mozog, ami úgy 100 USD, egyáltalán nem kevés. Ellenben életre szóló élményekben lehet részed... Lehet olcsóbb megoldásokat is keresni, de minél kevesebbe kerül, annál kisebb a kényelem, és annál zsúfoltabb hajóra tesznek.

Monkey Island

Osztriga zabálás

Elsőnek Phi-Phi szigetét látogattuk meg (igazából 6 sziget). A hely gyönyörű, de nagyon zsúfolt. Koh Phi Phi Ley sziget egyik öblében megálltunk, majd elmentünk a Viking barlang mellett, ahova nem lehet bemenni, mert egy cég privatizálta a fecskefészkek miatt. Japánban állítólag arany árban mérik ezt a csemegét. Az egyik partszakaszon lehet majmokat etetni, de nekem kicsit erőltetett turista-attrakciónak hat az egész. Két helyen is megálltunk búvárkodni. Nem azt mondom, hogy iszonyat látványos volt, de azért nem volt rossz. Ennyi turista mellett igazából esélytelen érintetlen korall zátonyokat látni. Rendes palackos merüléshez kicsit többet kell utazni, és kimenni az Andaman-tengerre.

Második nagyobb utunk a John Gray-féle kajakos túra volt. Azért említem így konkrétan a nevét, mert csak ajánlani tudom. Igaz, ez volt gyakorlatilag a legdrágább túra mind közül (nagyjából 4000 baht), de csúcsmagasan a legjobb is egyben. Egy nagy kétszintes hajón utaztunk, talán maximum 20-an. Középen hosszú asztal, amire már az indulás utántól kezdve hordták a teasütiket, kávét, gyümölcsöket, délután pedig egy nagyon szuper ebéd volt (összehasonlíthatatlanul jobb, mint a másik túrán). Dél körül indultunk, így egyrészt nem kellett reggel 6-kor kelni, másrészt elkerültük a tömeget, mindenhol szinte csak a mi csoportunk volt egyedül. A térképen látszik, hogy merre vezetett a túra. A képek pedig magukért beszélnek...

Ezen a részen rengeteg kis sziget van. Amikor megközelítettük a célpontot, kajakra szálltunk - ketten ültünk elül, és minden kajakhoz volt egy külön evezős, úgyhogy neked csak annyi a dolgod, hogy élvezd a látványt és fényképezz. Még külön vízhatlan zsákot is kaptunk a fényképezőhöz, mindenre kiterjedt a figyelmességük.

A barlang bejárata

A belső lagúna

 Kísérőnk elég beszédes volt, úgyhogy sok mindent megtudtunk tőle. Elmagyarázta, hogy ezek a szigetek nem vulkanikus eredetűek, hanem erózió hatására alakultak ki. Valaha itt is szárazföld volt, és a sok eső kimosta a puhább kőzetet, így alakítva ki a sok kis szigetet, valamint a belsejükben lévő lagúnákat. Ezeket barlangokon, hasadékokon keresztül lehetett megközelíteni, néhol le kellett feküdni a kajakban, olyan kis helyeken csúsztunk át.

Hát ez meg mi...

A sziklákon szinte dzsungelként csüng alá a növényzet - ezek magvait valószínűleg madarak hordták át a szárazföldről évmilliókkal ezelőtt. Jelentős majom kolóniák is vannak a madárvilágon túlmenően - kísérőnk szerint a majmok szintén a szárazföldről úsztak át, némelyik átért, némelyik nem... Egyből beugrottak olvasmányaim Darwintól.

Első osztályú kaja a hajón

Kratong készítés

A lagúnákban mangróve fák nőttek, amik, ahogy megtudtuk, most már védettek, a király személyesen nyilvánította őket védetté. (Márpedig, ha a király valamit kinyilvánít...De erről majd később)
Lehetőséget kaptunk, hogy túrázzunk kicsit magunkban is a kajakokkal, meg is látogattunk egy kis magányos homokos partot. Ebéd után pedig segítőnk instrukciói alapján Kratong-ot készítettünk, ami egyfajta áldozat az isteneknek. Bambusz korongra tűzdelt banán levél és különböző virágok és gyertyák alkották. Miután lement a nap, bekajakoztunk egy barlangba, és ott gyújtottuk meg ezeket a kis áldozatokat. Itt láttuk azt is, hogy a planktonok foszforeszkálnak; a sötét barlangban ahogy pocsolod a vizet, mintha szikrázna a víz.
Rengeteg élménnyel tértünk haza. Ráadásul, a phi phi-s túrával ellentétben, itt nem volt borravalóért kuncsorgás sem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ez volt a legjobb túránk.

És akkor még néhány kép:

Naplemente hazafelé menet

Voltunk thai-box meccsen is, ami még említésre méltó. A maradék időt holmi strandolással, esténként pedig a piac járásával csaptuk el. :)
Azt tudni kell, hogy szinte mindenre kötelező alkudni - ez alól persze kivétel az étterem meg a hotel, de a taxitól kezdve, a kirakodóvásárig, piacon... Sőt, én még az egyik ékszer/ajándékboltban is lefaragtam kicsit az árakból. Ez előre bele van kalkulálva, mindenhol be kell próbálkozni.

Legközelebb a bangkoki beszámolóval jövök!