28.10.12

Euromilitarie, Folkestone (II.)

God save the queen
Joggal érhet a vád, hogy legutóbbi bejegyzésemben nem csillantottam meg semmit lehengerlő stílusomból... :) Magyarázatként szolgáljon, hogy beteg voltam, és semmi kedvem nem volt az íráshoz. De egy röpke hónap után most már úgy gondoltam, befejezem a beszámolót.
Jóllakott óvódás 

Nem tudom, mennyire jött át, de nem voltam elhűlve Londontól. Nem mondom egyáltalán, hogy nincs mit látni...De amennyi pénzt az ember el tud ott költeni egy nap alatt, abból kétszer körbejárja Katalóniát, ráadásul szép időben. Ez csak az én véleményem...


Kilátás a hotel szobából
Ellenben Folkstone igen kellemes élmény maradt. Talán azért is, mert szép időnk volt. Meg mert szép volt a hely. Egy tengerparti kisvárost kell elképzelni közel Doverhez, Anglia dél-keleti csücskében. Szemben Calais és a francia partok. Szombaton szép tiszta idő volt, így tisztán kivehetőek voltak a szemközti partok, valamint este is be lehetett látni az egész francia partvidéket.
Azért nem szar környezet

A város fekvésének köszönhetően az időjárás egész mérsékelt, Angliának ez egy viszonylag védett kis zuga. A képen figyelmesebb szemlélődők észrevehetik a pálmafákat is - na igen, erre én se nagyon számítottam a ködös Albionban. A királynő jubileuma tiszteletére koronát ábrázoló kompozíciók díszítik a parkokat, a repülőből még egy mezőt is láttam, amibe belenyírták a szimbólumot. A versenynek helyet adó épület a parti sziklákba beágyazott 3 szintes konferencia épület. Körbe teljes panoráma a tengerre, úgyhogy nézelődni is volt alkalma annak, akinek már csömöre lett volna a sok makettól :)

De ilyen azért nem volt... A versenyről burokban: erőteljes figurás dominancia, a nyugat-európai gyártók színe-java ott volt a börzén az újdonságokkal. A kiállítást szintén a különböző figurás kategóriák uralták, de azért lehetett látni néhány szép harcjárművet is.

És akkor most tennék egy kis kitérőt a makettezés iránya felé, ha nem bánjátok, amúgy is rég terveztem már, hogy írok kicsit arról a hobbiról, ami annyi időt elvesz a fészbúkolástól :) Először is, mit szeretek benne? Sok mindent. Például azt, hogy kikapcsol. Igen finom, részletes munkát kívánó tevékenységről van szó, teljes koncentrációt igényel. Ezáltal teljesen elfelejtesz minden mást, míg ezzel foglalkozol. Nem jár az eszedben a munka, a hülye a főnök, a számlák, a mindennapok baja. Fordítva is igaz, ha nem vagy jó lelki állapotban, jobb, ha félreteszed a makettet, mert csak elrontod. Aztán a türelem. Sok türelmet igényel, de egyben tanít is a türelemre. Eleinte emlékszem, 1 óránál többet nem voltam képes egy helyben ülni és dolgozni. Most már akár 3-5 órát is képes vagyok, ha az időm engedi. Vannak, akik 12 órákat képesek egyhuzamban. Ez rengeteg önfegyelem.
Aztán ott van az alkotási és művészi vágy: valami olyat csinálsz, amire az átlagember azt mondaná: "á, nekem ehhez nem lenne türelmem/tehetségem". Az eredmény kézzel fogható, a vitrinben büszkén kiállítható.
Aztán ott van a tudásvágy: ha valakit komolyan elkezd érdekelni a makettezés, kénytelen a történelembe mélyebben beleásni magát. Ide nem elég az, hogy "történelemórán emlékszem, említettek valamit erről". Szakmai fórumokon mennek a viták levéltári adatok feldolgozásával, helyszíni riportokkal, hogy mi pontosan hogy történt, Hans pontosan melyik egységhez is tartozott, és hány óra hány perckor törtek be Hajmáskér területére az ellentámadás során.
És persze rengeteg lehet tanulni a felhasznált anyagokról, melyik műanyag hogyan viselkedik, melyik szer oldja, mi a különbség az egyik és a másik rézlap között, miért van az, hogy ez egyik anyag szépen hajlik, míg a másik ugyanolyan kinézetű ridegen törik...

Szóval rengeteg időt elvesz (ha úgy nézzük, azt az időt legalább nem ivással töltöd :)), de az eltöltött idő után legalább kapsz is valamit, látod a végeredményt. Nem úgy, mintha ugyanazt az időt egy számítógépes játékkal töltötted volna vagy brazil szappanoperák nézésével. (Najó, utóbbi példa kicsit erőltetett, kevés olyan embert ismerek, akinek a Tigris tank és Jose Armando konkurenciát jelent)

És, hogy ne csak a szám járjon, mutatok néhány képet. Készült nagyjából 800 kép, úgyhogy tényleg agyon nehéz volt választani. És higgyétek el, élőben még sokkal jobbak, a fotók keveset tudnak áthozni a részletekből.

A figurák között 2 nagy alap kategóriát különböztetünk meg, a historikus és a fantasy témakört. Ezeken belül persze számtalan méretarány és megjelenítési mód. A fantasy figuráknál az tetszik, hogy mivel nincs megkötve a festő keze, kreatívan bánnak az anyagokkal és festési módokkal. Meg lehet nézni azt az Ork bustot, hogy milyen érdekes hatásokat hozott ki a festő. Meg olyan fém felületeket festenek, hogy egy darab fémtartalmú festéket nem használnak, és a végén mégis megesküdnél, hogy az egy króm felület, amin megcsillant a fény.
Aztán ott vannak a valóságos témák. Eleve kihívás egy adott uralkodót, harcost, katonát valósághűen megfesteni. A ruhák színét pontosan eltalálni, a részleteket akkurátusan megfesteni (néha még a szövet mintája is látszik, noha az egész figura 5 centi magas, ha van), az arc árnyalatait eltalálni. De számomra az egész csúcsa, amikor a festő olyan szinten van, hogy érzéseket tud átadni. Elég megnézni Geronimo mellszobrát, és érezzük a népe fájdalmát, az elveszett ellenállást.

Aztán másik nagy kategória a harcjárművek (ezen a kiállításon nem voltak repülők vagy hajók). Betettem egy képet egy nagyobb méretű Királytigrisről. Eszméletlen kidolgozottság, minden egyes csavar a helyén van. A képen nem látszik, de a faszi olyan szintre ment, hogy a lánctalp görgőin is szerepelnek az öntési számok amit az eredeti a gyárban kapott (ez már nekem kicsit betegágy, de elismerésre méltó). Egy motorbicikli az építési fázisban: azok a rugók kézi munkával vannak kialakítva, holott ez egész járgány alig nagyobb a nagyujjamnál...

A festéssel is nagyon brutál hatásokat tudnak elérni, elég megnézni azt az öszvér járgányt, amit a németek vélhetőleg a háború vége felé maradékokból tákoltak; azok a fém lapok a hátuljára hegesztve a valóságban néhány műanyag (vagy réz) lap, a készítő festési technikákkal érte el, hogy ennyire valóságos legyen. Betettem még 2-2 képet diorámákról is; ez a kategória a makettezés királya, ahol a jármű, a figura és a környezet egy képben kell egyesüljön. Ezek az életképek nagyon mutatósak 1 méterről, de ahogy látszik, részleteiben is ki vannak dolgozva. Rengeteg apró részlet garantálja, hogy akár órákig is elnézegetheted, mindig találsz valami újat, érdekeset rajta.

Ennyit gondoltam volna a makett kiállítás margójára, laikusoknak már talán ez is túl sok (bár remélem nem volt unalmas kívülállók számára sem), makettezőknek pedig túl kevés. De akit még jobban érdekel a kiállítás, ide: http://www.makett.org/index.php?topic=5033.0 írtam beszámolót, és még több kép megtekinthető ezeken a linkeken:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151176752812236.481224.758902235&type=3

http://s53.photobucket.com/albums/mottimodeller/Euromilitaire12