Többen reklamáltak, hogy nem adtam magamról hírt mostanában. Hát igen, meló mellett nem sok időm van... Igen, jól hallotta mindenki, a rabigát újra nyakamba vettem :) Harmadikától dolgozom egy dublini cégnél customer service-en, magyar ügyfeleket kell elsősorban kezelni, amellett meg besegíteni az angol meg német esetekbe. Sajnos Dublin West Park annyit tesz, hogy 1-másfél óra út oda és vissza is, nem kevés benzin költséggel, és persze autópályadíjjal. rossz belegondolni is, hogy csak az utazásra elmegy 5-600 euró egy hónapban. Ami jó hír - vagy másrészről nézve siralmas -, hogy ami megmarad még így is több, mint otthon a teljes fizetésem volt (mérnökként!). Na, és akkor most ezt a vonalat itt be is rekesztem, mert csomó mindent akarok ma írni, nem akarom az otthoni helyzet elemzésével rontani az időmet.
Kezdjük talán ott, hogy jó kis hajtás volt karácsony előtt a shopban. Ami hulla fáradt volt, alig várta, hogy szombat legyen, és induljunk
Tipperaryba. Végre kialudta mindenki magát, gyors bevásárlás, 2 körül indulás, autópályáról rossz helyen lefordulás, szerpentinen sötétben száguldás, este Monardba megérkezés. Gergő barátom egy Tipperary melleti kis faluban éldegél és szakácskodik, nála töltöttük Szentestét. Egy adag marhapörkölt után némi texas hold'em, zenehallgatás, miegymás. A mennyből az angyal le lett szavazva :),
és még John Lennon Merry Xmas-át se rakhattam be, de eltekintve attól, hogy hiányzott a szokásos karácsonyi hangulat kellemes kis este volt. Gergő sajnos nem ihat, de ez némelyik képen szerintem nem látszik :) Mi meg persze tettük a dolgunk nélküle is. Ami látható az egyik képen, ahogy emelkedett hangulatban valamit csinál egy üveg borral és egy poker chips-el (nem tudom megfejteni, mit...), én pedig a másik képen úgy teszek, mintha fáradt lennék. A kép apropója az a doboz a pulton a bal vállam felett... Igen, az valóban egy Sd.kfz. 171. Panther G kései változat, a
Dragon Smart Kit kiadásában, örülök, hogy mindenki kitalálta! :) Ezt kaptam karácsonyra Gergőtől, azzal a feltétellel, hogy legalább olyan párducot csinálok belőle, mint amilyen az övé. Tudni kell, hogy ő egy mester-okleveles makettező, az említett nagymacskával is egy nemzetközi aranyérmet nyert. Szóval lehet ez lesz az első ígéretem, amit megszegek :)
Másnap továbbálltunk mindannyian
Waterfordba, egy patinás kis dél-írországi tengerparti városkába, Gergő lóverseny-mániás barátjához. Ezalkalommal szakácsunk olyan steak-et csinált nekünk, hogy csak pislogtunk. Végre jelét adta, hogy miért dolgozik egy konyhán! :) Eddig utáltam a hátszínt, mert még nem ettem jót, de azóta bele vagyunk zúgva, minden hétvégén újra próbálkozok leutánozni azt, amit ott ettünk, de sajnos nem sok sikerrel. Azért hozzá kell tenni, hogy az itteni marha hús sokkal finomabb, mert valódi, szabadban tartott húsmarhából van, nem kivénhedt tejmarhából. Csak nem szabad túl sokat sütni, és az eredmény mindenképp ehető. Szóval négyen felfaltunk kb. 5 kiló hátszínt, majd újfent egy kis póker. A környék gyönyörű volt, egy hegytetőre épült hatalmas ház, ahonnan szép időben a tenger is belátható. Jól jellemzi az ír állapotokat: pár éve faszikánk felvett nagy kölcsönt, felhúzta a házat. Hatalmas, 3 szintes, 2 külön társalgóval, mindegyikbe külön kandallóval, panoráma-szobával. Gyönyörű az egész! Persze már 5 év után látszik, hogy lengyel segédmunkásokkal építettek mindent rekord idő alatt; a sarkokban repedések, a felső szinten átfúj a szél... Most meg próbálják szobánként kiadni, hogy nyögni tudják a részleteket. Ezt csak azért írtam le, mert ez annyira jellemző itt; pár éve nagyon megszaladt, nyakra-főre építettek mindent (persze "ír minőségben"), most meg állnak üresen a kész házak.
 |
| Ringlispiel karácsonykor a szabadban... |
De, hogy a történettel is haladjunk, másnap reggel elkanyarodtunk
Tramore-ba, amely hely talán Írország leghíresebb üdülő-tengerpartja. Volt vagy 5 fok, amit a metsző szél miatt éreztünk vagy -25-nek, olyan orkán volt, hogy be kellett támasztanunk, hogy fel ne dőljünk. Ez persze nem akadályozott meg egyeseket, hogy karácsonykor is, ilyen időben a tengeren windsurf-özzenek... Teljesen bolondok. Le is vettük őket, de ezeket a képeket még nem kaptam meg, úgyhogy majd egy másik alkalommal publikálom.
Utolsó állomásunk Charleville volt, egy kisváros Cork és Limmerick között, ahol kb. 30 magyar él. Valahogy úgy működött ez anno, hogy először kijött valaki, talált munkát valahol. Aztán mikor hazament kisvárosába/falujába, mindenkinek mesélt a helyről. Aztán mások is kedvet kaptak. Így lehet az, hogy a magyarok gócpontokba gyűltek, néhol egész népes csapatot alkotnak, máshol egy darab magyar nincs. És ezért van, hogy egy adott területen főleg egriek vannak, egy másikon szabolcsiak... Szóval meglátogattuk Sanyit, akit Ami egyszer tetovált, és Klárit, a kolléganőjét, akivel aztán meglátogattam Pistit, akivel fórumon beszéltünk előtte párszor... Azért meg kell hagyni, így sokkal könnyebb lehet társaságot találni, ha egy falu tele van magyarokkal. Uh, képet itt nem tudom, miért nem csináltunk... Pedig nagyon cukik voltak vendéglátóink, volt szaloncukor, Pistiéknél még töltött káposzta is... Ez ám kint nagy szó! :)
Következő nap már jöttünk is haza, de útközben még megálltunk
Cashel Rock-nál. Ez valami székesegyház volt valaha, de olyan, mint egy erőd. Ja, ez a kép (balra) is ott készült, de az apropója, hogy megmutassam ezt a kis piros Népautóját itt farral a fényképezőnek... Decemberben vettük, a lejárt forgalmis Mazdát váltotta, és még nem volt időm eldicsekedni vele. Nem egy mai darab, és nem is hibátlan, de mit adtam volna 10 éve, ha ez az autóm lett volna :) Rendszámát divatos módon kiphotoshopoltam, hogy mutassam milyen fenszi vagyok. ;D
Nos, Cashelről nem tudnék túl sokat mesélni, vagy ahogy mondani szokták, meséljenek helyettem a képek. Legközelebb próbálok hamarabb jelentkezni... ;)
 |
| itt is megy a tatarozás feszt... |
 |
| mindig csak a hülyeség... |
 |
| lenyűgöző méretek :) |
 |
| van benne anyag rendesen |
 |
| nem tudok több hülye képaláírást kitalálni :) |
ja, a legfontosabb, majdnem elfelejtettem... Zsolti papa barátomék bejelentkeztek május elejére. De még vannak szabad időpontok. Ha valaki tervezi kijönni, ajánlanám a március 15 és azt követő hétvégét. 1 szabadnappal meg lehet úszni 4 napot, és akkor lesz St.Patrick nap, ami állítólag marha nagy buli...úgyhogy csak szemezgessetek a légitársaságok ajánlataival
Kezdjük talán ott, hogy jó kis hajtás volt karácsony előtt a shopban. Ami hulla fáradt volt, alig várta, hogy szombat legyen, és induljunk Tipperaryba. Végre kialudta mindenki magát, gyors bevásárlás, 2 körül indulás, autópályáról rossz helyen lefordulás, szerpentinen sötétben száguldás, este Monardba megérkezés. Gergő barátom egy Tipperary melleti kis faluban éldegél és szakácskodik, nála töltöttük Szentestét. Egy adag marhapörkölt után némi texas hold'em, zenehallgatás, miegymás. A mennyből az angyal le lett szavazva :),
és még John Lennon Merry Xmas-át se rakhattam be, de eltekintve attól, hogy hiányzott a szokásos karácsonyi hangulat kellemes kis este volt. Gergő sajnos nem ihat, de ez némelyik képen szerintem nem látszik :) Mi meg persze tettük a dolgunk nélküle is. Ami látható az egyik képen, ahogy emelkedett hangulatban valamit csinál egy üveg borral és egy poker chips-el (nem tudom megfejteni, mit...), én pedig a másik képen úgy teszek, mintha fáradt lennék. A kép apropója az a doboz a pulton a bal vállam felett... Igen, az valóban egy Sd.kfz. 171. Panther G kései változat, a Dragon Smart Kit kiadásában, örülök, hogy mindenki kitalálta! :) Ezt kaptam karácsonyra Gergőtől, azzal a feltétellel, hogy legalább olyan párducot csinálok belőle, mint amilyen az övé. Tudni kell, hogy ő egy mester-okleveles makettező, az említett nagymacskával is egy nemzetközi aranyérmet nyert. Szóval lehet ez lesz az első ígéretem, amit megszegek :)
