Karácsonyi különkiadás

Kedves mindenki! Jó rég nem írtam... De most pótlom! :)

Kezdeném ott, hogy két érdekes sztorit kifelejtettem a trim-i beszámolóból. Egyik az, hogy a szinteket a toronyban ugye szűk csigalépcsők kötik össze. Ezek - alulról felfelé haladva - jobbra kanyarodnak, ami a felfelé hátráló védő helyzetét könnyítette meg, ugyanis az ő kardot tartó karja (középkorban nem sokat adtak a balkezesek véleményére :)) a lépcsőház szélesebb oldalán volt, így szabadabban használta, míg a támadót ugyanez a körülmény hátráltatta. Ezen kívül nem tudom, figyeltétek-e már középkori védművek csigalépcsőinek kialakításán azt, hogy az egyes lépcsőfokok nem egyformák. Egyik szélesebb, másik magasabb... Mint megtudtuk, ez nem a véletlen vagy a lusta kőművesek hibája, hanem szándékosan lettek így kialakítva. Békeidőben az őrök begyakorolták a lépcsőn való hátrálást, minden egyes fokot betanultak, hogy hol mekkorát kell lépni. Így helyzet esetén a fegyverhasználatra tudtak figyelni ahogy a begyakorolt lépésekkel hátráltak fölfelé, míg a támadó könnyen elhasalt ezeken a lépcsőfokokon, aminek következményeit gondolom nem kell részletezni...

A másik érdekes infót akkor hallottuk, amikor a várúr egykori szobájában voltunk. Mutatta az idegenvezető, hogy az ott a gardrób. Tudjuk-e, mi az? Igen, az a luk azért volt ott, mert oda ürítettek, és az egész egy bőrlepellel le volt választva. De mi köze ennek a mostani gardróbhoz? Hát az, hogy volt anno egy ipse, akinek a dolga szó szerint a szar keverés volt (innen a gard, vagyis guard, őr). Így biztosították, hogy a gázok folyamatosan keringjenek. És mire volt mindez jó? Nem, nem valami középkori kakaszag-fetisizmusról van szó, praktikus szerepe volt. A leválasztott helyiségbe akasztották fel ruháikat éjszakára, a gázok pedig segítettek a tetveket elűzni. Középkori zyklon-B, hát nem csodás? :)

No, de akkor haladjunk tovább az eseményekkel, mert ez a kirándulás már igencsak régen volt. November végén volt szerencsém egy hetet otthon tölteni. Sajnos képeket nem csináltam, de köszi mindenkinek, aki jelentkezett, és akivel sikerült találkozni. Jó volt újra a régi barátokkal találkozni. A Frommer Baby zenekarnak meg innen üzenném, hogy egy hónappal előre lefixáltam a szombati programom, hogy a koncertjükre elmegyek. Igazán figyelmes lenne részükről, ha nem azt hirdetnék a flyer-ükön, hogy szombaton lesz a buli, ha valójában pénteken van... Furcsa érzés volt egy nemzeti rock koncert hűlt helyén dorbézoló románokat találni (a'la Bújdosó Székely két véglete). Szóval nagyon jól éreztem magam, pia hegyek, beszélgetések, a vége felé még egy kis babázás is belefért (ha legközelebb megyek haza a többi lurkóra is sort kerítek ígérem). Fogaim is meg lettek csinálva, még néhány bevásárlás is belefért. Családdal termál fürdőzés, hugi által egy masszázs, volt minden amit elterveztem. :) Jó volt a családot is látni. Meg a régi kollégákat is. Ami viszont kicsit kiábrándító volt, hogy milyen kripta hangulat van otthon. Az emberek ingerültek, mindig rohannak, mindig el vannak keseredve. Nem jó hangulat van otthon, és ez akkor szembetűnő, ha hónapokig nem abban a közegben éltél. Persze anyagi helyzet, meg devizahitel, meg megszorítások, meg minden... De nem értem, miért lesz attól jobb az emberek anyagi helyzete, hogy egymással türelmetlenek, hogy az utakon úgy vezetnek, mintha az életükért küzdenének. Az írek függetlenül attól, hogy épp hogy érzik magukat, sosem felejtenek el az utcán egymásra mosolyogni, a gyalogosátkelőnél türelmesnek lenni... Azt hiszem - amellett, hogy sok dolog fatálisan el van cseszve Magyarországon, amibe az embereknek még belelátása se nagyon van, nemhogy beleszólása - az emberek érezhetnék magukat egy kicsit jobban csak attól, hogy fejben képesek lennének kicsit másképp állni a világhoz.

Bármily furcsa, de amikor Dublinban leszálltam a repülőgépről, és felszálltam a kells-i buszra, útban voltam Amihoz és a házhoz amit bérelünk, újra otthon éreztem magam. Itt persze sose lesznek olyan barátok, akiket gyerekkorom óta ismerek, nincs itt a család, akikhez bármikor lehet fordulni. Viszont van egy kellemes csendes kisváros, ahol, mint rájöttünk Amival, egészen megkedveltünk élni. Nem történik semmi, ha az autót nyitva hagytad az utcán, nincsenek biztonsági zárak, mégse félsz, ha elmész pár napra hazulról, hogy mikor törnek be, nem botlasz cigány csürhébe az utcán, és egyáltalán, igen kevés az esélye, hogy bárki bármikor is inzultáljon. És bár nincs túl jó anyagi helyzetben a környék, nehéz munkát találni, azért mégsincs az a világvége hangulat.


Szóval visszatértem, majd nem sokkal később Ami ment budapesti látogató körútjára. Nem mondom, hogy nem ittam meg egy sört sem ezalatt a hét alatt, nem ültem sokat valamilyen számítógépes játék előtt miközben mirelit pizzát zabáltam... De azért igyekeztem a shopot is valami karácsonyi hangulatba hozni, mire Ami visszatér. Itt nagyon adnak az ilyesmire, minden kirakat csillog-villog, az ablakok telis-tele karácsonyi díszekkel, fényekkel. Senki se nagyon lóg ki ebből, hát gondoltam, igazodjunk mi is. Nem leszólni, ez az első ilyen jellegű próbálkozásom! :)

Aztán mióta Ami visszajött gyakorlatilag folyamatosan zizeg a tetováló gép. Még a szokásos szünnapokon, vasárnap-hétfőn is nyitva voltunk. Pörög az üzlet, jó időszak. Próbálok Aminak segíteni, itt lenni vele, de azért már kezd nagyon kimerült lenni. A mai napot még lenyomja, aztán holnap délután irány Tipperary, három napot Gergő barátomnál pihengetünk. Najó, Ami passzív pihenésre vágyik, de szerintem lesz bőven aktív pihenés is (értsd sör-bor-pálinka) :)

Ja, még annyit, hogy lehet munka áll a házhoz. De nem akarom elszólni, majd posztolok róla, ha már alá van írva...

És ezúton is szeretnék Boldog Karácsonyt, meg egy boldogabb új évet kívánni minden kedves olvasómnak!

Ahol a Rettenthetetlent forgatták....

Van egy jó hírem azok számára, akik unják, ha túl sokat pofázok, ahelyett, hogy képeket mutogatnék! Ma totál fotó-dömping lesz, még így is nehéz volt kiválogatnom, mik kerüljenek fel.

Részlet a filmből

Egyik hétvégén tanakodtunk, hova menjünk kirándulni, csodás napsütötte vasárnap volt. A közeli Trim-re esett választásunk. Hallottunk róla, hogy a Rettenthetetlen bizonyos részeit itt forgatták, több se kellett... :) Ami várhoz köthető jelenet, azt zömében itt forgatta Gibson, többek közt azt a részt is, amikor találkozik a francia hercegnővel, vagy amikor a király kihajítja fia buher szeretőjét az ablakon. Természetesen felismerni nem sikerült sok mindent, a film kedvéért elég sok mindent felépíthettek anno ideiglenesen... Amúgy a film egyéb részeit pedig (pl. amikor a vesztes csata után legendaként járja a környéket, és dombról-dombra járnak) Kilkenny-től nem messze forgatták, valamikor oda is jó lenne eljutni. (egy másik blogon találtunk róla beszámolót meg képeket)

Trim

Először is, ahogy beérsz a városba, már sejted, hogy itt van valami, mert messziről látni a romokat. Amúgy a városka tipikus ír arculatot mutat, leszámítva, hogy a szokásosnál is sokkal több a kő épület. Gondolom kicsit rájátszanak a középkori hangulatra. Amúgy Trim elég jól-menő település - vélhetően a várnak meg a Braveheart-imidzsnek köszönhetően-, és az a hír járja róluk, hogy fenn is hordják az orruk emiatt. Az ingatlan árak magasabbak, mint a jóval nagyobb, közeli Navan városban.

Pózerkedés

Ez a kép (balra) nem saját, viszont nagyon jól látszik rajta, milyen méretekkel rendelkezett egykoron a vár. Mivel részt vettünk a 45 perces idegenvezetésen, sok érdekességet hallottunk, amiket próbálok most megosztani. Szóval, a normann korban ez a vár volt a legnagyobb egész Írországban. Az angol király építette itteni helytartójának (pontos nevekkel nem fárasztanék senkit, aki akarja nyissa meg a Wikipedia linket). Innentől északra a normannok uralkodtak, délre pedig az írek.

Turistáknak kialakított járatok

Érdekes módon nem az írek ellenőrzésére küldte ide a király emberét, hanem a normann urakat akarta szemmel tartani. A normannok persze kémként tekintettek a vár urára. Ez magyarázza, hogy miért kezdett emberünk (majd később fia is) monstre építkezésekbe. Az írek nem rendelkeztek várak bevételére alkalmas eszközökkel, ellenben a normannok igen. Hiába, hogy egy királysághoz tartoztak, a normannoktól való félelem szinte paranoiás intézkedésekre késztette a vár urát. A torony, mely a család lakhelyéül szolgált legalább 40 méter magas volt. Egy bejárata volt ebben az időben, mely jócskán a földszint felett volt. Fa híd vezetett az ajtóhoz, melyet vész esetén fentről begyújtottak. Az első kapun belépve elvették mindenki fegyverét, csak úgy mehetett be az épületbe. Még további 3 méretes ajtón kellett átjutni ehhez, melyek mindegyike csak akkor nyílott, ha az előzőt már becsukták (jelenleg a bank fiókok működnek hasonló szisztémával). Hogy elképzeljük az ajtók vastagságát, az idegenvezető mutatott egy kb. 40 centi széles üreget a falban, hogy az volt csak a retesznek...

Kilátás a torony tetejéről

A torony alap formája kereszt, mely zsákutcának bizonyult a várépítés evolúciójában, de ez még bőven a kísérletezés korszaka volt. Az alap koncepció az volt, hogy a toronyhoz mind a négy irányban kapcsolódik egy bástya. A bástyáknak külön bejárata volt, nem voltak a fő toronnyal összeköttetésben, hogy még onnan se lehessen bejutni. A kialakítás révén az alant elterülő részek jól le voltak fedve, könnyen védhető volt, viszont a 4 külön torony rengeteg védőt igényelt... Ezért nem is találkozni túl sok ilyen kialakítással Európa-szerte.

A vár makettja

A romok tanulmányozása közben gyorsan leesett, hogy a falakon látható négyszögletű üregek valaha a padlót tartó gerendák rögzítésére szolgált, mivel az egyes szintek fából épültek. De nem értettem, hogy miért vannak a torony külső falán is ilyen mélyedések. A makettok erre is rávilágítottak: mivel a torony tetejéből nehezen volt belátható, hogy a fal tövében mit ügyködnek, ezért amolyan folyosókat létesítettek a fal külső oldalán. Fa szerkezet volt, melynek fenék-pallói között le lehetett látni a vár tövébe, és kényelmes mozgást tett lehetővé a védők számára a fal körül. A szerkezet oldalfallal és tetővel is rendelkezett, mely elégséges védelmet nyújtott a nyílvesszők ellen. Ez a külső folyosó szegmensekből épült fel, így, ha az ellenségnek sikerült volna begyújtani a faszerkezetet (amit amúgy vizes bőrök is nehezítettek), a védők átmentek a következő szegmensre, és az égő rész tartó gerendáját kiütve hagyták a kérdéses szakaszt a mélybe zuhanni. Így akadályozták meg, hogy a tűz továbbterjedjen, másodsorban az alant munkálkodó ellenségnek okoztak kellemetlen pillanatokat a nyakukba zúduló több száz kilónyi égő fával.

River Boyne

A védelmet amúgy vizes sánc is szolgálta, mind a vár, mind a torony körül. A vár teljes terjedelmét persze csak fokozatosan érte el, és szép lassan a társadalmi rendezvényeknek helyet adó főcsarnok is átkerült a torony felső emeletéről az udvarra, mivel a toronyban lévő terem megközelítése túl körülményes volt. Arról nem is beszélve, hogy a megbeszéléseket követve mennyi baleset történhetett a szűk csigalépcsőkön, lévén a tanácskozások mindig lakomával és bőséges iszogatással jártak... :) A képen amúgy nem feltétlen a vizesárkot lehet látni; ez egy csatorna volt, amit a közeli folyótól vezettek a várfal mellé, és a rakományt szállító hajók kikötését szolgálta. Mondjuk a folyó olyan keskeny és sekély, hogy én nem tudom elképzelni, hogyan jártak rajta kővel megrakodott dereglyékkel...

Még néhány érdekesség: a torony sziklára épült, ami jó védelmet nyújt az aknászok ellen. (Ettől független a vár egyik későbbi ura elrendelte az alapzat ék alakban való kiszélesítését. Az idegenvezető szerint ennek nem volt funkciója, mintegy divatból történt: ha más váraknál is van ilyen kiszélesedő rész, nehogy már az enyémen ne legyen...) Viszont sziklára nehéz kutat ásni. A folyó vize meg nem megbízható, gondoljunk csak a korabeli biológiai háborúra (az ostromlók döglött tetemekkel mérgezték a vízellátást, hogy betegséget okozzanak a védők soraiban). Az építtető erre is gondolt, így a torony olyan tetőszerkezetet kapott, amivel összegyűjtötték az esővizet (állítólag a svédektől hozták a cserepet hozzá), és azt a falban kialakított csatornákon keresztül egy ciszternába vezették. Ismerve az ír időjárást, sosem kellett félniük, hogy nem lesz elég vízutánpótlás az égből...

A másik érdekességet a vártömlöcökről mesélték. Azt mondta az idegenvezető, hogy ne úgy képzeljük el a korabeli várbörtönöket, ahogy a filmekben bemutatják. Nem volt semmiféle földalatti tömlöc, egész egyszerűen nem érte volna meg fenntartani. Akivel gond volt, annak levágták kezét, kidobták a toronyból, vagy vízbe fojtották. Nem kellett évekig etetni... A politikai ellenfeleket meg egyszerűen a latrinában tüntették el, ott vélhetőleg nem volt senkinek kedve keresgélni... Viszont az újkori feltárás során találtak csontokat bőven. Ha valakit tömlöcbe akartak vetni, annak nagyon értékesnek kellett lenni, és csak a váltságdíj miatt tartották meg életét. Ilyenkor viszont egy külön bástyában őrizték. A vár délnyugati oldalán található egy ilyen bástya, ahol ha jól emlékszem V. Fülöpöt őrizték, de erre már nem emlékszem pontosan. (túró-rudi jár a megfejtőnek)

A vár igazából sose volt kitéve komoly ostromnak, a nagyobb harcok mindig elkerülték. Egyszer cserélt gazdát, mikor az egyik várúr testvére megszállta, de ez a rész az idegenvezetés azon részéhez tartozott, amit nem értettem pontosan (azért még nem mindenre elég az angolom :)) Viszont a későbbiekben is előszeretettel használták bázisul, mint például a cromwell-i háborúk idején. Ez a csonka szétlőtt torony is ennek emlékét őrzi. Cromwell emberei nem voltak túl nagy katolikus barátok... viszont a várban nyugi volt, lőszer és bor is akadt bőven. Úgyhogy a részeg katonák elkezdték a környéket ágyúzni unalmukban. Ilyen módon  - csak más korban - sérült meg a Wellington szobor is (ugyanis a waterloo-i csata hadvezére is itt született, akárcsak Jonathan Swift). Bár a hadvezér szobrának fejét nem sikerült eltalálni, azért a kezét sikerült levinni...
Utolsó érdekesség a témában, a vár "graffitik". Az itt állomásozó katonák időről-időre igyekeztek ittlétüket megörökíteni, a képen épp egy 1743-as karcolat látható.

Nagyon élveztük ezt a túrát, mert a látványosságok mellett sikerült új ismeretekre is szert tenni, többek között a normann korszakra vonatkozó hiányos ismereteimet is sikerült egy kicsit pótolni... Remélem nektek is tetszett a beszámoló!

Halloween avagy Samhain

Megvan az időpont: november 24-én repülök haza, és egy hetet leszek Budapesten. Nem várom el senkitől, hogy zászlókkal várjon a reptéren... De ajánlom mindenkinek, hogy a hét egyik napján se unatkozzak, és élményekkel megtelve jöjjek vissza! :)

"nyalni csak úgy lehet,
ha élvezzük az életet"

hatalmas tököm van!

Amik történtek mostanában: Halloween volt, itt ez egy elég nagy eseménynek számít. Igazából azt mondják az írek, hogy ez eredetileg egy ír tradíció volt, és valaha Samhain-nak hívták. A Wikipedia is egyetért velük, úgyhogy tényként nyugtázom. :)

Részünkről elmaradt a beöltözés, pedig Ami nagyon szerette volna. De majd jövőre talán... Az a hír járta, hogy a közeli Virginia településen (írtam már róla régebben) nagy buli szokott ilyenkor lenni. Utcabál, tökverseny, lámpások, tűzijáték... Mivel a családos programokról le szerettünk volna maradni, elegáns késői belépő lett belőle. Olyannyira, hogy a tűzijáték felére sikerült odaérni, aztán nagyon már nem is volt semmi. Rengeteg ember volt, és a tűzijáték is legalább egy fél órát tartott. Aztán felültünk még egy ringlispílre, hogy meglegyen az esti émelygés is. Ettünk egy fagyit, ami nem tudom, hogy jutott eszünkbe október végén, fotózkodtam a díjnyertes tökkel, aztán szépen hazakocsikáztunk. Azért az a hentesüzlet kitett magáért, ami a díszletet illeti. Ajánlom kirakatrendezők figyelmébe a mellékelt képet!






Aztán másnapra Ami megintcsak kinézett egy programot, én meg ugye mit tehettem volna... :P Egy oridzsinál druida szertartáson voltunk, Athboytól nem messze egy hegyen. Ahogy olvastuk, Torchlit, vagyis fáklyagyújtás lesz. Beültünk az autóba, és uzsgyi - kb. 20 percnyi útra volt tőlünk. Elsőre meg se találtuk a helyet, de aztán kezdtek gyűlni az autók egy kereszteződésnél, és ez gyanús lett. Egy kerítésen kellett átlépni, majd meg is láttuk a fáklyasort, ami a helyszínre vezetett - előtte a fák takarták. Amikor odaértünk a helyszínre, kicsit elszontyolodtunk, mert nagyjából 5 embert találtunk, meg egy nagyobb bbq sütőt némi pislákoló tűzzel. De azért bizakodtunk és vártunk. Szép lassan elkezdtek szállingózni az emberek, majd úgy egy óra várakozás után egyszer csak megjött a menet, elején néhány álarcos-kámzsás emberkével. Elsőre kicsit olyan volt, mintha egy szeánszra csöppentünk volna be. De igazából nagyon jópofa program volt, kicsit hagyományörzős, természetben együttlevős. Csak nehezen képzeltem el a cső katolikus írekről, hogy nekik ez belefér. Márpedig ott volt a falu apraja-nagyja, szerintem akár 200 fő is lehetett. Voltak babakocsikkal, egész pici gyerekekkel, nagyfaterok horgász székkel... Volt egy csajszi, a mesélő, aki az egészet vezényelte. A tűz körül fáklyákkal kört formáltak, és azon kívül állt mindenki körben. Sajnos a fotókon nem sok minden látszik, mert nem nagyon ment a sötétben fényképezés. Szóval a mesélő megtanított egy versikét mindenkinek (olyasmiről szólt, hogy tűz és eső, a halottak újra feltámadnak, stb), aztán egyszerre énekeltük a két versszakot, a kör egyik fele az egyiket, másik fele a másikat. Utána elmesélt egy történetet gonosz varázslókról, ősi tudásról, és hasonlókról, amihez a beöltözött emberek adták az aláfestést. A végét azzal zárta, hogy ezen a napon ne legyen senki szívében harag, és emlékezzünk azokra, akik nem lehetnek itt velünk. Majd buzdította az embereket, hogy mondják ki hangosan azok nevét, akik hiányoznak. Percekig tartott, fel-felhangzott egy-egy név a tömegből. Persze közelünkben egy borgőzös (vagy inkább sör, mert az lógott ki a farzsebéből) fiatal nem hagyhatta ki Amy Winehouse-t... Úgy érzem, a srácnak nem jött át teljesen a program emelkedettsége :P Szóval nagyjából így nézett ki a program. Élveztük, megérte 2 órát fagyoskodni, maradandó élmény volt.
 

Halloween után jöttek újra a hétköznapok. Végre lett cégtábla a szalonra. Pontosabban nem tábla, mert az 200 eurót kóstált volna, hanem saját kis kacsómmal festettem fel. Erről többet nem érdemes írni, beszéljenek a képek helyettem :)

Aztán a művésznő is kitett magáért, újabb "színes folttal" gyarapította testemet. Itt se fűznék különösebb kommentet, azt hiszem a minőség magáért beszél. Arcképen már megosztottam, láthattátok elég sokan. Nagyon örültünk, hogy ennyi mindenkinek tetszett. Amúgy a tetoválás duplán kötődik hozzám; egyrészt a vikingek régi nagy kedvenc témám. Másrészt a képet egy létező makett figura fotója alapján készítette el Ami, így ez a hobbim is megjelenik áttételesen. Még lehet, lesznek rajta finomítások, de már nem bírtam tovább, abba kellett itt hagyni.

Több témáról is akartam még írni, de azt hiszem ez legközelebbre csúszik. Annyit vacakolok mindig a képek behelyezésével... Hol eltűnnek, hol a szöveg ugrik szét. Egyszerűen nem akar összejönni a szép tördelés. Ha valaki nagyon expert ebben a vacakban, írhatna pár tippet! Mert most is vagy egy órát vacakoltam, mire elrendeztem valahogy a képeket.
Most olvastam csak el az 1984-et, lehet ezzel kapcsolatban is írok majd pár gondolatot.

Addig is, bort, búzát, békességet! :)

csendes október

Igazából már régóta szerettem volna valamit írni ide, de nem volt semmi különleges apropó, ami miatt halaszthatatlanul tollat, akarom mondani, billentyűzetet kellett volna ragadnom. A magam módján megemlékeztem október 23-ára is, bár azért az itt nem ugyanaz. Nem mész ki az utcára kokárdában, mert úgyse értené senki. Nem mellesleg a beszerzése is komoly nehézségekbe ütközne. Világmegváltó gondolatokat sem igyekszem lejegyezni. Ez az október csendesen folydogál. Otthon is lecsengett a néhány évvel ezelőtti hév, bár most úgy látom, más körök aktivizálták magukat. Róluk majd később... De visszatérve nemzeti ünnepünkre, egy kedves ismerősömet külön szeretném üdvözölni, ha esetleg olvassa blogomat. Tudni fogja, kiről van szó. (Szöcske)

Akkor a konkrét eseményekről: a szalon megyeget, szerencsére mostanában volt szinte minden napra vendég. Ami szépen dolgozik, én néha szórólapozok, próbálom marketingelni. Törjük az agyunk, hogy lehetne még jobban népszerűsíteni. Intézzük a vállalkozói papírokat is, hamár a kedves ír ex-főnöknek nem sikerült 3 hónap alatt. Ha túl leszünk a papírmunkán, lehet írok kicsit az itteni adóügyekről, könyvelésről is. Első ránézésre úgy tűnik, minden sokkal ésszerűbben, racionálisabban működik, és nem az emberek szívatásáról szól. De még nem akarom elkiabálni. Amúgy furcsa, hogy az íreknek nagyjából szárazra van nyalva a sejhaja, tényleg nem panaszkodhatnak; ingyen víz, alacsony adók, magas segélyek, juttatások. Ennek ellenére folyamatosan ügyeskednek, próbálják az államot kijátszani, mindent ingyen akarnak, mindenen nyerészkedni. Nem általánosítok, csak találkoztam ilyen példával. Nem véletlen amúgy, hogy most nézegettem az újságban az elnök jelöltek programját - merthogy választás lesz - és mindegyiknél az első az: jólétet az íreknek. Néhány semmitmondó frázis tarkítja a programokat, de a szociális jólét mindennek a csattanója. Van egy tippem, meddig húzná itt egy kormány, ha bokros-csomagba kezdene...

Ja, mondtam már, hogy önkéntes munkába kezdtem? Járok a helyi People's Center-be angolra, amit helyi önkéntesek tartanak, és jelentkeztem én is náluk munkára. Pénz nem jár érte, de némi megbecsülés remélem igen, meg amúgy is, jól hangzik, nem? :) Idősebb embereknek segítek ismerkedni a számítógéppel. A második alkalomnál kapcsolódtam be, az elsőn már minden bizonnyal megtanulták a gépet bekapcsolni, mert most már a Word-öt kellett használni. Két óra alatt sikerült eljutni addig, hogy kell szöveget beírni, és törölni. Egyelőre csak backspace-szel, a delete gomb és egyéb haladó technikák még váratnak magukra. Van egy tanár, én főleg a problémásabb esetekkel foglalkoztam. Szegény mamiknak úgy állt az egér a kezükben, mint apácának a kékeres. Arról nem is beszélve, hogy egy betű megtalálása átlag másfél percet vett igénybe, a space-t pedig két kézzel nyomták. Szóval, a kognitív képességeimet nem kell csúcsra járatni, de az empatikusakat annál inkább.

Közben ha minden igaz, megjött a két heti fizum Almától. El is kezdtem repjegyet nézegetni, ha minden igaz, novemberben hazaruccanok. Még nincs meg a pontos időpont, de ez ne akadályozzon meg senkit abban, hogy már most elkezdje a programokat előre szervezni! :) Nyújtok egy kis segítséget lehetséges jó megoldásokra: kocsma, buli, házibuli, koncert, meccs, BBQ (időjárás nem érdekel! :)), sörivó verseny, pálinka kóstolás, illetve ezek kombinációi. Megfontolás tárgyát képezhetik: airsoft, gokart, ejtőernyőzés, bungee jumping, kártyázás, focizás és egyéb társas sporttevékenység (kiegészítve az egyes pont valamelyikével). Mondatok, amiket nem szeretnék hallani: "Épp van 2 jegyem az operába!", "Múltkor találtam egy kellemes kis teázót.", "Csináltunk 23 000 képet a gyerekről, átjöhetnél megnézni!", "Sajnos csak narancslé van itthon.", "Én nem ihatok, de te nyugodtan!"
Amint megvan a pontos időpont, adom le a drótot!

És akkor most bejegyzésem második felébe, megszokott módon, belesuvasztok néhány töltelék témát. :)
Film:
Dead man's shoes - mindenkinek bátran ajánlom, aki már unja a hoollywood-i klisé akciókat. Angol dráma, nem is túl pörgős, de meg van a hangulata. A bosszúról szól, happy end nélkül.
Azután - a halál és túlvilág témakörét próbálja feldolgozni. Clint Eastwood rendezésében, Matt Damon főszereplésével. Nem túl könnyű téma, és valószínűleg lehetetlen is egy filmben feldolgozni, de azért az öreg cowboynak sikerült egy emészthető filmet összehoznia.
Katyn - mint film, senki ne számítson hatalmas produkcióra. A hangsúly a történelmi téma feldolgozásán van, és ezt a feladatot maradéktalanul ellátta. A vége mondhatni sokkoló. Történelem iránt érdeklődőknek kötelező darab! De mint dráma is megállja a helyét.

Végezetül mutatok pár képet készülő makettjeimről:

Ez Rommel bácsi lesz, egyelőre még csak az arc van - nagyjából - kész. Bust lesz, ami annyit tesz, hogy csak a felsőtest van megformázva, nem teljes figura. A ruházat és a kitüntetések alapján (ami most még nem látszik, de legközelebb arról is teszek fel képet) valamikor '41 és '43 között készülhetett az eredeti kép, ami alapján a figurát formázták. (lovagkeresztjéhez már megkapta a tölgyfalombokat és kardokat)

Közben haladgatok skót felföldi harcosommal is, egyelőre szintén a fejjel volt valamennyi előrehaladás. A háttérben a készülő kőrakás (sánckerítés) látható. Némi infó a történelem iránt érdeklődő olvasóknak: a figura egy highlander-t formáz, az a tipikus "skótszoknyás"  harcos. (Valójában tartan-nak hívják ezt a tradicionális viseletet.) A figurát a culloden-i csata idejéből formázták, amiről azt kell tudni, hogy az utolsó nagyobb skót felkelés zárócsatája volt. Az ütközetben (1746. ápr. 16) a jakobita felkelők totális vereséget szenvedtek. A bátran rohamozó klánok kusza sorait a britek ágyú és rendezett puskatűz sorozatai felmorzsolták.

túl az első munkán

Jelentem, túl vagyok az első munkán. Két hétig húztam, aztán úgy döntöttem, visszajövök Kellsbe. Most már elmondhatom, Almánál töltöttem ezt a két hetet, mint after sales agent, illetve annak még csak a tréning időszakával. Német területre vettek fel, amihez őszintén szólva nem sok kedvem volt. És a customer service se az életem célja, főleg nem 300 kilométerre "otthonról". Azért jó volt, a tréning érdekes volt, gyakoroltam közben az angolt, és ha minden igaz, még fizetni is fognak erre a két hétre. Sajnos erre az időszakra esett az is, hogy az alapító-nagyfőnök meghalt. Mivel vele foglalkozott a világsajtó, megismerkedtem én is kicsit munkásságával. Sajnálom szegény párát, biztos okos faszi volt. Neki legalább megadatott, hogy még életében elismerjék munkásságát, és láthatta vízióit valóra válni. Ez sok magyar géniuszra nem mondható el...
Amúgy gondoltam is rá, hogy beleírom a kísérőlevelembe, hogy "Kedves HR-es, amennyiben ki akarja nyírni a nagyfőnököt, kérem vegyen fel a munkára".

Na, szóval most újra itt Kellsben. Elvileg lesz a héten még egy interjú. De ami érdekesebb, hogy közben Ami önállósodott. A tulajék nem akarták már tovább vinni a boltot, és felajánlották, hogy vegye át. Nem a legjobb időszakban, mert elég nagy pangás van, de azért nagyon örülünk, hogy végre a magunkénak érezhetjük a boltot. El is kezdtünk ötletelni, hogy hogyan csinosítjuk ki, meg miket csinálunk még, de sajnos mindenhez pénz kell, ami meg nem nagyon dob fel minket mostanában :P De ha valaki erre jár mostanság, térjen be nyugodtan; magyaroknak, régi ismerősöknek most már sokkal könnyebb némi kedvezményt biztosítani. :) Ja, Ami új oldalát meg lehet látogatni itt http://www.facebook.com/tattooshopkells és ha már ott jártok, nyomjatok nyugodtan egy "lájkot" is :)

Írjak valami okosat is? Először is, ha valaki ide akar jönni dolgozni, vegye figyelembe, hogy itt még nehezebb munkát szerezni, mint otthon. A legegyszerűbb opció az ügyfélszolgálat. De nem ám a magyar ott sem, hanem a német mondjuk. Cork csurig van magyarokkal, az Apple-nél is csak úgy nyüzsögtek. Persze mindenki valamelyik német részlegen, vagy, akit eredetileg magyarra vettek fel, azok a UK hívásokat kezelték. Merthogy a magyar piac fabatkát nem ér, viszont a németet (beleértve a svájci és dán piacot is) alig bírják lekezelni. Megint csak ott vagyunk, hogy mi a szarnak tanuljon az ember, mikor itt csak a nyelvtudásodra kíváncsiak. Maga a munka se előképzettséget, se túl magas IQ-t nem igényel. Azért szeretik amúgy a magyarokat felvenni német területre is, mert tőlünk még az értelmesebbje is bevállalja ezt az alja melót... Szóval kiváló lehetőség bölcsészeknek, nyelvtanároknak... Csak beszélni kell, és megkapod az otthoni fizetésed legalább dupláját, de ha a tanári fizetésből indulok ki, akkor inkább négyszeresét...

Képeket sajnos nem nagyon csináltam Cork-ról, kisebb bajom is nagyobb volt annál :) De majd egyszer remélem még visszamegyünk turistaként, és majd akkor. "Busy" kis város, második legnagyobb népességű város itt, mégis viszonylag kis területre összezsúfolva. Gyalog simán bejárható az egész központ. A Lee folyó két partja kicsit olyan, mint Budapest: az egyik oldal lapos, nagy sétálóutcákkal, a másik dimbes-dombos. De az egész méretre 37 nkm, mint mondjuk a XVIII. kerület. Sok a turista, így a kocsmák minden este televannak, és inkább hasonlítanak egy discora, mint egy csendes pubra. Az egész város olyan túlzsufi volt, nekem nem nagyon jött be. Viszont vannak agglomerációs részek, alvóvárosok, ahova a családok kiköltöznek. És szép lehet a tenger-delta is, kár, hogy nem jutottam el megnézni (illetve az autópályáról futólag).

Nos, ezek lettek volna a legújabb fejlemények. Legközelebb jövök majd valami más témával is. Tessék bátorítani, miről írjak? Gasztro, filmek, politika?

meló és egyéb történések

Hello mindenki!

Rég jelentkeztem, igazából elég mozgalmas időszakot élek. Nézzük szépen sorban.
Legutóbb a szülinapomon írtam. Másnap makettező társam és újdonsült barátom látogatott meg lengyel kollégájával egyetemben. Gergő sajnos nem ihat alkoholallergiája miatt (de legalább nem is volt alkalma sose próbálni, nem tudja miből marad ki :)), viszont a másik vendéggel volt alkalmam apuci pálinkáját megkóstolgatni. És, az este folyamán megkaptam ajándékomat is, Kovács Olivér figurafestős dvd-je formájában. Abszolút meglepetés volt, nem sejtettem, hogy Ami tényleg be fogja tudni szerezni. 3 nappal a szülinapom előtt jelent meg, boltban nem lehet kapni... Szóval igazi csapatmunka volt Ami és Gergő részéről. Mindkettőjüknek köszönöm! És persze irigykedjetek srácok, micsoda asszonyom van! Elég volt félig poénosan eleresztenem, hogy milyen jó lenne ezt a videót szülinapomra megkapni...

Aztán közben átestem első telefonos interjúmon, pont amikor a vendégekkel főzőcskéztem akkor kaptam a telefont, hogy megvan az állás. Persze nagy lelkesedés, végre valami! Ráadásul egy jó nevű nagy cégnél. Nevüket egyelőre nem írnám le elővigyázatosságból, majd kiderül miért. Szóval minden tök jó, kivéve, hogy az ország másik végén vannak, és szinte azonnal kezdeni kellett. Volt néhány napom felkészülni, aztán búcsúzkodás, 4 óra utazás, hostelban alvás, reggel első munkanap. Csilli-villi épület, több ezer ember, wellness részleg, 2 kantin, aláírandó papírok tömkelege. Aztán egész héten tréning, ami tök vicces volt. De én már az első napokban éreztem, hogy túl sok a stressz. Amíg tréningre jársz, minden funny és szép, de utána kőkemény robot meló, totális "nagytestvér figyel" érzés, meg van szabva hányszor mehetsz ki pisilni, hány percig intézhetsz egy ügyet, mikor lehetsz beteg... Aztán az is kicsit furcsa körülmény, hogy a szerződés pont dec. 26-ig tart... Aztán majd persze átmész permanensre, ahogy ők mondták. Kivéve, ha nem. Lenyomtad a karácsonyi időszakot (ügyfélszolgálati melóról van szó, ilyenkor teljes őrültek háza, hívások ezrei), bent töltötted a karácsonyod, és utána könnyes szemek nélkül búcsút intenek. Szóval azt hiszem nem ez lesz az utolsó munkahelyem.

Mindenesetre megismertem Cork-ot is. A hostel hosszútávon undorító. Amikor Amival megszálltunk egy éjszakát Dublinban, nem tűnt olyan vészesnek. De egész hetet eltölteni egy 8 ágyas szobában... Mindig sötétben öltözöl, mert valaki mindig alszik. Ez még nem azt jelenti, hogy amikor te alszol, ne lenne folyamatos mozgás, amire felébredsz. És persze folyamatos lábszag. Mindegy, túl lehet élni. Cork egyébként Írország második legnagyobb városa, és egészen délen fekszik, a tengerparton szinte. Kikötőváros, és maga az egész régióra is jellemző, hogy sokkal élettelibb, mint itt fenn. Az ingatlanok pörögnek, nem látod a válság jeleit nagyon sehol. Persze drágább is minden. Állás is van bőven a környéken. Valamint egy csomó turista. Itt nagyon sok magyar is él, vigyáznod kell az utcán vagy a boltban, ha valakit elkezdesz magyarul fikázni... :) Eltöltöttem egy estét 2 brit társaságában, valamint másik kettőt magyarokkal. Itt gyártják a Murphy's sört, ahogy már régebben említettem, végre volt lehetőségem csapolva is megkóstolni. Frenetik! A kocsmák este nagyon hangosak, amolyan disco gyanánt is üzemelnek, gondolom a sok turista miatt. Mindenesetre beszélgetni nem könnyű egyik helyen sem. Az derült ki számomra, hogy akik ide jöttek otthonról dolgozni, mindenki elég magányos. Unatkoznak. Mégse alakul ki nagy összejárás hosszútávon, mert mindenki elvan a maga kis gondjával. Kénytelenek a munkára koncentrálni, és gyakran este is ez a téma, illetve ki-ki megpróbál releváns információt szerezni, ami hasznára lehet. Sajnos az idegen környezet ezt hozza ki.

Hétvégére hazajöttem pihizni egyet, aztán lassan megyek vissza. Lehet, most kipróbálom azt, hogy hajnalban vezetek, így spórolok egy éjszakát. És kicsit többet lehetek Amival. Ha minden igaz, elmegyünk most még, és leteszteljük a helyi uszodát. Állítólag szauna is van, elsősorban ez csigázott fel minket! :) Amúgy megjött az esős idő, gusztustalan nyálkás minden, a ruhák sose száradnak meg, és általában elég hideg is van. Ha itt maradunk helyben, kénytelenek leszünk szárítós mosógépbe meg párátlanítóba beruházni.

Legközelebb remélem több időm lesz írni, jövök az új fejleményekkel, meg filmélményekkel, főzéssel, és talán a készülő figurámról is fogok már végre tudni valamikor egy jó képet csinálni, amit megoszthatok. Addig tartsatok ki! :)

IXXX

Úgy látom legutóbbi bejegyzésem A, túl hosszú és unalmas volt, hogy bárki elolvassa, B, túl pesszimista kicsengésűre sikeredett, mindenesetre elmaradtak a szokásos "lájkok" és kommentek. Úgyhogy most megpróbálok kicsit pozitívabban írni, főleg, hogy születésnapom is van! (és eltekintek attól a ténytől is, hogy már csak 1-re vagyok a bűvös 30-tól :P)

Amúgy pesszimizmus. Nemrég voltunk látogatóban egy magyarnál a környéken (összesen 2 magyar él itt a településen, legjobb tudomásom szerint). Ír pasassal él együtt. És persze az est folyamán szóba került, hogy a magyarok pesszimisták, aztán a nő kikérte magának, hogy ő nem is az, ezen vitatkoztak kicsit... Én meg mondom, "ugyanmár, ez nem valami rossz tulajdonság, egyszerűen egy módja a gondolkodásnak!" Mindenki úgy áll hozzá, mintha ez valami istencsapása lenne. Pedig egy egyszerű tulajdonság, minthogy valaki spórolni szeret inkább, vagy a mának élni. Tegyél igazságot, hogy kinek van igaza... Igazából tudomásul kell venni, hogy valaki adott tulajdonságokkal születik, és abból kell kihoznia, amit lehet. Nem hiszek abban az amerikai szemléletben, hogy mindenkinek mindig pozitívnak kell lenni. Mert nagyon sok ember hiába pozitív, attól még lehet szar az élete, csak nem vesz róla tudomást. A született pesszimistáknak meg arra kell törekedni, hogy félelmeiket dupla erővel gyűrjék le, aggályaikat alapos előkészítésben éljék ki, és mindig csak erőt merítsenek abból, hogy nehéznek látják az előttük álló utat. A született optimista nem lesz sose olyan alapos minőség ellenőr, mint egy pesszimista, és fordítva, a pesszimistának pedig lehet nem a legjobb választás marketing kampányfőnöknek menni. A lényeg csak az, hogy ismerd ki önmagad, és tanuld meg a tulajdonságaidat előnyösen kihasználni. Ez lett volna a mai üzenetem! :) És én is megpróbálom majd ezt észben tartani a mindennapokban.

És akkor most nézzünk valami lazább témát. Gasztro, naná :) Van nálunk egy olyan, hogy hedonista vasárnap. Ezt még otthon találtuk ki. Péntek este vagy szombaton az ember (aki nem családos még persze :P) elmegy kicsit lazítani a munka után, barátokkal beszélgetni, iszogatni. És vasárnap általában otthon voltunk, pihengetni. És, hogy ne csak takarítással és egyéb kötelező programokkal töltsük az időt, általában délután nekiálltunk valami jót főzni, hozzá egy pohár bort inni, utána egy filmet megnézni. Ez általában kellőképp feltölti az embert, hogy utána hétfőn újra kezdje szürke hétköznapjait. Amúgy nagyon is szükségesek szerintem az ilyen programok, amikor az ember kicsit magára figyel. Mert ugye ott vannak az állatok, akik a létfenntartásért küzdenek. Vadásznak vagy legelnek, hogy életben maradjanak, némelyek fészket készítenek vagy egyéb módon gondoskodnak az életkörülményekről, és persze szaporodnak. Aztán ott az ember, akinek már olyan kérdései is támadnak, hogy honnan jöttünk, mi az élet értelme... Az egészet nem lehet úgy lezárni, hogy puszta biológiai késztetés az életben maradásra. Kell valami, ami extra késztetést ad. Ilyenek az esztétikai élmények. Ha van valami hobbid, és csinálsz valami szépet. Vagy főzöl egy finomat, és utána kiélvezed az ízeket. Valami ilyesmi önjutalmazás nálunk ez a hedonista vasárnap.

És most volt egy újabb ötletünk, kiegészítésképpen. Nemcsak, hogy főzünk valamit, hanem mindenki megfőzi magának azt, amit máskor nem. Értsd: én például utálom a zöldbabot vagy a spenótot, Ami pedig a curryt és csípőset. Ezért ilyeneket nem szoktunk általában főzni. De legutóbb azt csináltuk, hogy mindenki megcsinálta a maga kedvencét, amit egyébként nem szoktunk, mert a másik utálja. Én egy chillis-currys csirkét csináltam, ennek elkészítését fogom röviden leírni. Elég "fiús" kaja, bár lányban is láttam már olyat, aki kanállal eszi az Erős Pistát. De ajánlani tudom kan összejövetelek, sörözések levezetésének, esetleg lan partik kiegészítésének! :) Egyszerű, gyors, és mégis különleges. Ötletet egyébként meglévő receptekből merítettem, de ahogy szoktam: kinéztem többféle receptet, ami tetszett, és a számomra tetsző momentumaikat próbáltam egybeépíteni. Mondhatni fúzionálni. :)

Szóval felaprítottam egy hagymát és pár gerezd fokhagymát (2-3 főre írom az adagot). Teflon edényben lepirítottam mind, szép barnára. Már ekkor fincsi illatok terjengenek a fokhagymának köszönhetően. Mehet hozzá az apróra vágott csirkemell, fejenként egy fél mellet lehet számolni. Amikor szépen kifehéredett, sóztam, borsoztam. Felöntöttem egy konzerv kókusztejjel. Általában 400 ml kiszerelésben árulják, és szerintem már minden sarki közértben hozzá lehet jutni. A kókuszzsír kikeményedik, és a lé az alján marad. De mehet bele mindenestül. Ekkor dobtam hozzá egy szál chillit apróra felaprítva (köszi papi!), és mehet rá a curry is. Nem kell sajnálni, durván 2 evőkanálnyi. Közben feltettem rizst főni. Meg nem mondom mennyit, úgy érzésre. Mielőtt teljesen megfőtt volna, leszűrtem. A husi közben szépen rotyogott, a kókusztejtől kissé leves volt még. Ha nem lenne az eléggé, pici víz mehet hozzá. Kóstolás, és ha tökéletes, mehet bele a rizs. Szépen egybeforgatod, és rotyogtatod még kicsit, hogy a rizs teljesen megpuhuljon. Mivel nem volt teljesen megfőzve, felvesz kicsit a szószból is, amitől csak finomabb lesz. Amikor már az összes levet felvette a rizs szinte, 2 tojást felvertem és hozzáöntöttem. Addig kevergeted a tűzön, míg szinte homogén állagba össze nem áll. Nekem nagyon bejött. Jó markáns fűszeres íz, csípős mellékzöngével, de a kókusztejtől mégiscsak olyan kis kellemes-illatos. És a készítési módnak köszönhetően nem valami száraz rizst eszel mellé, hanem az egész szinte krémes, homogén állagú. Ajánlom mindenkinek, főleg a srácoknak!

Na, és akkor még jöjjön egy kis filmajánló! Túl sok új filmet nincs lehetőségünk nézni, mivel ezzel a mobilnettel nem tudunk letölteni. Viszont pár régebbit előszedtünk. Az Így jártam anyátokkalt (How I met yout mother) gondolom nem kell sokaknak bemutatnom. Kellemes kis vicces sorozat fiatalokról, akárcsak a Jóbarátok (Friends). Viszont sokkal élesebb karakterek, és változatosabb esemény. A sólyom végveszélybent (Black hawk down) elsősorban háborús filmek rajongóinak ajánlom. Egy balul sikerült katonai akcióról (legalábbis az amcsiknak 17 katona elvesztése az ellenséges 1000-el szemben annak számít...) szól, valós történet alapján. Érdekes film, de két nap után már nem sok mindent tudok felidézni belőle... Aztán ott a Brüno, Sacha Baron eddigi talán legnagyobb baromsága. Harmadszorra néztük már meg, de még mindig szakadtunk a röhögéstől. Ebben a filmben a buzikat parodizálja ki, egy osztrák homárt alakít. Fantasztikus alakítás, viszont helyenként gyomorforgató, csak erős idegzetűeknek! :) Annyira vérciki jelenetek, hogy már nézni nem bírod. Nagyon várjuk egyébként új filmjét, A diktátort. Csakúgy, mint Mel Gibson 2012-re beígért vikinges filmjét. Szegénynek nem semmi ellenlobbival kell szembenéznie, csak mert Hollywoodban szokatlan módon konzervatív nézeteket vall és persze nem kimondottan jordán-párti... A Goodfellast gondolom szintén sokan látták már, mi csak most. Gengszteres film, nagy színészekkel, mókás jelenetekkel, és megtörtént esemény alapján. A vége kicsit össze van csapva nekem (most SPOILER következik), mert az egész film arról szólt, hogy milyen menő dolog ez a gengszterkedés, aztán az utolsó 5 percben mindenki megkapja büntetését. De kérdem én, ha nevelő célzatúnak szánták a lezárást, akkor azt miért a film legvégén kellett elővezetni 2 percben?

Na, ennyi lett volna a szülinapi különkiadás. :) Majd ha lesz valami érdekes, képet is teszek fel. Illetve a készülő skót harcosomról (Highlander) is teszek fel majd képeket, ha Amitól végre vissza tudom szerezni a fényképezőmet :)

Egy kiállítás margójára - Avagy vezessük le frusztrációnkat egy kis elmélkedésben

Remélem mindenki hazaért épségben a nyaralásról, felvette a munkatempót, és epekedve várja újabb bejegyzésem! Előre leszögezem, hogy ez most nem annyira képes élménybeszámoló jellegű lesz. Aki csak a képeket szokta nézegetni, az most jobb, ha visszatér a fészbúkra... :P Ja, és gyors szolgálati közlemény: ezúton is jelezném, hogy senki ne vegye készpénznek, amiket írok. Bár a fontosabb dolgokat megpróbálom leellenőrizni, azért helyenként előfordulhat, hogy tévedek. Mondjuk nem is doktori disszertációnak szántam a blogot... Szóval elbizonytalanodtam abban, hogy most akkor a lágyabb vagy keményebb víztől habzik jobban a mosogatószer? Mert azt írtam, hogy a csapvíz itt lágyabb, de meglehet, ennek épp az ellenkezője igaz. És még azt is hozzátenném, hogy fátyolos is néha. De legalább ingyen van. Úgyhogy ha ilyen jellegű elírásokat tapasztaltok, jelezzétek nyugodtan, nem fogok haragudni, hogy beégettek! :)

Egy fontosabb eseményt emelnék ki mostanából. Mégpedig, hogy járom körbe a létesítményeket CV-met osztogatva, és, hogy voltam egy dublini állásbörzén. Ennek tanulságai gondolatokat ébresztettek. Nos először is, annyira nagyon nem könnyű munkát találni itt. Másodszor nem könnyű munkát találni, ha nem informatikával foglalkozol. Az állásbörze egy nagy csalódás volt. Lefeküdtem korán, kiöltöztem: egyszóval rákészültem. Erre azt tapasztaltam, hogy kerestek könyvelőt meg IT szakembert. És ennyi. Egy-két kisebb stand még sales kollégát, helyi képviselőt. De semmi gyártás vagy termelés. Gyakorlatilag ötször körbejártam mindent (nem volt nehéz, nagyságrendekkel kisebb, mint egy budapesti állásbörze), csakhogy "hamár eljöttem". De mindenhol azt kérdezték: "Mérnök? Aha. És mennyi IT tapasztalattal?" Apátok fülét, mondom, nem lehet mindenki kocka. Aki két kezével alkot vagy fizikait tervez, az már smafu?! De túltettem magam nagyjából ezen, mondván előbb-utúbb nekem is beérik valami. De addig is két konklúzió:

Egy: az ír felemelkedésről már írtam érintőlegesen. De mostanában egyre több cikket látok azzal kapcsolatban (hazai meg német sajtó, szóval nem itteni propaganda), hogy az írek az év végére kint lesznek a slamasztikából. Magyarországon még mindig a válság továbbgyűrűzéséről beszélnek, második, harmadik lépcsőről... Magam részéről nem is hiszem, hogy hazánk bármikor ki is tudna törni lehangoló helyzetéből. Nem, ezzel a hozzáállással nem! Mi történik otthon? Megszorításokat próbálnak eszközölni a jónépen, mintha a politika csak erről szólna, hogy mikor kell osztani és mikor elvenni. Jövőbe látás, kitalálni mi a következő lépés, fejleszteni? Költői volt a kérdés. Mit csinálnak az írek? Van némi megszorítás, de azt hiszem otthonról bárki cserélne egy "megszorítgatott" írrel. Nem volt a munkanélkülieknek extra karácsonyi pénz. Megvonják a segélyt, ha nem bizonyítod, hogy munkát keresel. De minden lehetőséget megkapsz ahhoz, hogy visszatérj a munkába, támogatják a képzésedet, ha vállalkozóba átmész kedvezmények tucatjai... Az ő titkuk abban rejlik, hogy a következő lépést próbálják mindig kitalálni. Beindult az számítástechnika és az információtechnika? Tettek róla, hogy a nagy cégek itt létesítsék szellemi központjaikat. Ebben persze nagy segítségükre volt az is, hogy beszélnek angolul, és az alacsony adók. Rágyúrtak az olyan tevékenységekre, ahol sok a szellemileg hozzáadott érték, viszont viszonylag kevés fizikai erőforrást igényel. Tipikus példája az IT. Nem a német gyárakat csábítják ide, hogy itt csináltassák náluk (bocsánat!) szarért-hugyért az autóikat. Nem az olcsó munkaerőt akarják eladni, a képzetlen embereket, hanem csak a szellemi értéket. Itt van az IBM, az Intel, az Apple, a Google... Ismerős nevek, ugye? Akik meg nem alkalmasak arra, hogy az ilyen tevékenységben részt vegyenek, ők építik fel a hazai szolgáltató piacot: boltok, kereskedések, vállalkozók. Szakácsnak meg tányért mosogatni meg jó a külföldi is. (Nem teljesen, mert Head chef csak ír lehet, még ha nem tud főzni is...de hogy nézne ki, ha egy polák vezetné a konyhát??) És azt is hozzátenném, hogy a válság nyomán még tovább kezdtek gondolkozni, hogy mi lesz a következő trend, és az látszik, hogy itt a megújuló energiaforrások a sláger téma. Megpróbálnak nagy pénzeket beleölni, véleményem szerint azért, mert pár éven belül élen szeretnének benne járni, hogy aztán a germánnak meg a svédnek ők árulják tudásukat. (Nem biztos, hogy könnyű lesz, mert ahogy látom, Európa egész északi felén ráharaptak a témára... Nem baj, a buta magyar majd megveszi)

És akkor folyomány kettő: mindezt miért csinálják? Mert rájöttek, hogy gyártani nem érdemes, a kínaival sose fognak tudni versenyezni. Olyan területekre próbálnak összpontosítani, ahol még úgy érzik, előnyük van a kelettel szemben. Sajnos a nyugati világ (mondhattam volna "fehér világot" is, de ez már egyre kevésbé állja meg a helyét) kapzsiságában kiadta a termelést a kezéből. Használjuk ki a csóró ferdeszeműeket, így még nagyobbat kaszálhatunk. Ja, hogy közben öntudatra ébredtek, ellestek mindent tőlünk, és elkezdtek mindent saját szakállra csinálni? Nem baj, a pénzhez hülyék. Ja, hogy közben már az sem, mert övék a legnagyobb bank, és ők lettek a legnagyobb befektetők szerte a világban? Hát akkor ott az autógyártás. Abban a németek nagy császárok, a kínaiaknak meg úgyis szar ízlése van, sose tudnak majd autót csinálni. Upsz, hogy közben már van egy tucatnyi nagy autóipari vállalatuk, csak nem nagyon ismerjük azokat a márkákat, mert az európai és amerikai gyárak eddig sikerrel akadályozták meg az értékesítésüket? Nem kell sokáig várni. Most olvastam épp egy cikket. Pofátlan nyúlások, lekoppintották a motort köbcentire, még a logóval se vacakolnak sokat. Egyelőre. De már több európai tervezőt is sikerült megvenniük, és már nincs messze, hogy lekövessék a japánok példáját (ők se maguktól tanultak meg autót gyártani...). Szóval már nem kell sokat várni, hogy kínai autók árasszák el a világot. És a nagy cégek maguk alatt vágják a fát. Pontosabban alattunk. Minden nagyobb kínai gyár (most legutóbb, hogy az autóipart említettem) mögött ott áll egy GE, BMW, stb... Akik befektetnek, aztán próbálják az otthoni piacon bevédeni magukat. Egy darabig. De mire a bili borul, és emberek milliói kerülnek az utcára, mert csődbe ment a cég, mert nem tud a kínaival versenyezni (...), addigra a kedves igazgatók már bebiztosították magukat, és az ő túlélésük biztosított. Gondolom én. De az, hogy jelenleg az IT-re koncentrálnak, az írek esetében nemzetgazdaságilag lehet egy jó húzás. Ezzel tudják megélni a holnapot. De kérdem én, mennyi időbe fog telni, míg a kínai megtanul rendesen programozni is?

A nyugati világ a vesztébe rohan, mert kiszolgáltatja magát profitorientált óriásvállalatoknak. Akik pont telibetojják, hogy milyen nemzetiségű vagy, meg, hogy holnap lesz-e munkád. "A lényeg: az érték többlet elmélet", ahogy egy régi punk banda énekelte. És, bár az ír kormányzás szerintem összehasonlíthatatlan a magyarországival, ez a fajta szemlélet még mindig nem elég előremutató számomra. A kínai gazdaság elsöprő térnyerése mindaddig folytatódni fog, míg van rá felvevő piac a világ ezen felén. Amíg a kínai árut beengedik, addig nem fog tudni vele a hazai versenyezni. Amíg a nemzeti piacokat és gazdaságokat nem veszik vissza nemzeti irányítás alá, elsősorban a multinacionális cégek felszámolásával, addig nem lesz nemzetpolitika sem. És amíg a profit irányít mindent, és nem a nemzeti érdekek, addig azt fogjuk folyamatosan érezni, hogy a dolgok kezdenek kicsúszni a kezeink közül. Én ebből még csak annyit érzek a saját bőrömön, hogy nehéz munkát találni, ha ipari gyártásról van szó. És, hogy nem nagyon érdemes alkotni, agyad törni, bármibe belefogni, mert felmész az internetre, és azt látod, már százféle van belőle, és tíz távol keleti online shop ingyen shipingeli.

Ez van. Ettől még küzdeni kell. De én így látom a helyzetet jelenleg. Lehet nyugodtan vitatkozni velem!

Nyár végi elfoglaltságok

Először is, elnézést szeretnék kérni addiktívvá vált olvasóimtól, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem! Mondanám szívesen, hogy 2 hetes mallorca-i nyaralásunkat töltöttük, azért nem értem rá írni, de sajnos nem így volt. Igazából ez egy darabig még sajnos nem is lesz topic szerintem. Bár, ha úgy vesszük, hogy 2 hónapja egy idegen országban vagyok, reggel nem kell ébresztőre kelni, és munkába sietni, még akár felfoghatom úgy is, mint eddigi életem leghosszabb nyaralása! :)

No de, hogy kezdjünk végre a tárgyra térni (készültem ám képekkel is, meg minden), elég legyen annyi, hogy itthon dolgozgattunk. Amikor kibéreltük a lakást, már akkor tudtuk, hogy az eredetileg gardróbnak használt szobát másra fogjuk használni. Ami anélkül is elég szép, nekem meg úgyis mindegy! :) Szóval elkezdtük a saját hobby szobánkat kialakítani. Végre megjöttek a szerszámok Pestről, és 2 hete szombaton neki is foghattam a 4x8 láb táblák felszabásának. Igazi izgalmakat rejtett gagyi kézi gépekkel maradandót alkotni. De azért ne legyünk telhetetlenek, szegény ember vízzel főz (a balfasz meg kézzel nőz... :)). Igazán jól jött a fater által küldött kézi gyalu a dekopír vágta vonalak (vagy maradjunk inkább a "spline" kifejezésnél - ezt mérnök olvasóim érteni fogják) kiegyenlítésére. Három nap és három éjjel (na jó, ez itt most csak lírai túlzás) búgtak a gépek, aztán csak kezdett lassan minden összeállni.

na, itt még állati kupi van

Lett egy jó kis könyves polcunk, ami pont az ajtó mögé lett beméretezve, és egy szép nagy asztalunk, amelyiknek egyik felén Ami az úr, a másikon én. Neki végre van egy felülete, ahol tudja a tetoválós terveit rajzolgatni, én pedig egy fullos makettes-hobby sarkot álmodtam meg. Na, ez még mindig nincs kész, de ha már teljes pompájában tündököl, majd rakok fel arról is képet! Nagyjából ezzel teltek a napjaink, ja, meg voltunk Dublinban Ikeában. Én meg próbálnak meló után futkosni, eddig nem sok sikerrel.

Nem szeretnék túl színpadias lenni, de itt (is) szeretném megragadni az alkalmat, és megköszönni szüleimnek, hogy elláttak azon alap képességekkel, amit egy kis egyéni fantáziával kipótolva az ember saját magának tud alkotni. És persze drágámnak a segítséget! Eleinte sokat nyafogott, hogy nem lett volna-e egyszerűbb az Ikeában mindent megvenni... De remélem most már ő is úgy látja, hogy megérte a fáradtságot! Nem mellékesen ez volt az első közös házszépítési projektünk!

Legközelebb már remélem a kész állapotokról tudok képet mutatni! És még mindig van egy szabad vendégszobánk... Mi legyen, írjunk ki nyereményjátékot, hogy "a helyes megfejtők között repülőjegyet sorsolunk ki"?! :)

Virginia - képes beszámoló

Vasárnap, gondoltuk kirándulunk egyet, csak, hogy valami történjen. Szombaton lenéztünk még persze az Archies-ba. Nem volt semmi különös, újdonsült ír haverommal dumálgattunk a konditeremből. Azért egy képet beszúrok a helyről, egy pár héttel ezelőtti ír koncertről, melyről akkor beszámoltam már.

Itten meg mi lennénk a tóparton

Szóval tanakodtunk, hova menjünk. Itt forgatták a Rettenthetetlen bizonyos részeit, hát jó lenne elnézni oda. Kilkenny alatt még jócskán, túl messze van, felejtős. Ami még bedobott 2 másik ötletet, egyik messzebb van, mint a másik. (Bár az autó rendben van már, és a vezetés is egész jól megyeget, hosszabb útra nem indulnék vele, míg nincs rendesen megcsinálva. Meg hát pénzbe meg időben se kevés.) Abban maradtunk, legyen valami a közelben. Kinéztük a Virginia nevű települést, ami nem összetévesztendő az amerikai Virginia állammal. Bár sok az amerikai kötődés, több helyen is amerikai zászló van kitéve, ez valószínűleg annak köszönhető inkább, hogy a helyi főiskola a Baltimore University kihelyezett gyakorlóiskolája.

Itt is

Maga a főiskola igen randa, ha a keleti régióban lenne, azt mondám, szocialista-realista. Viszont a fekvése nagyon megragadott. Van egy szép nagy tó Virginia mellett - tulajdonképp ez is közrejátszott abban, hogy oda mentünk kirándulni -, és a suli annak partján fekszik. A parton persze padok mindenfelé; elképzeltem, milyen jó lehet két óra között kiülni egyet dumálni, tanulgatni. Egy szó, mint száz, ilyen körülmények között még kedvet is kapnék, hogy újra iskolapadba üljek! (Várom gazdag mecénások jelentkezését! :))

Múltkor viccelődtem, hogy első utam nem a színházba vezetett... Erre itt Virginiában pont belebotlottunk egy színházba. Igaz, elsőre azt hittük, templom. Két darabot játszanak, de egymás fölé többször is ki vannak függesztve a plakátok, hogy többnek tűnjön :) Amúgy valaha tényleg templom lehetett az épület, és erre nem csak kinézete utal, hanem van a kertjében egy temető is. Mondom biztos oda temették a nemzet halhatatlan színészeit. De az is lehet, hogy nem erről van szó :)


A települést gazdagítja egy golfpálya is - gondolom szó szerint is, bár elsőre csak irodalmi szóhasználatnak szántam -, amelyet egyik oldalról a tó határol, körös-körül pedig nagyon szép liget. Lepukkant Mazdámmal begurultunk oda, aztán gondoltam álljunk arrébb, mielőtt más kér meg rá. :)

Nagyjából ezzel kimerítettük az összes lehetőséget, ami ebben a településben rejlett. Visszafelé jövet elkanyarodtunk a People's parkhoz Kells mellett. Ez egy dombocska, aminek a tetején egy torony, jelenlegi formájában kilátó áll. Valamikor a 18 század vége felé építtette az itteni angol lord, vélhetőleg azért, hogy szemmel tartsa a környéket. Tetejében világítótorony volt. Jelenleg üvegkabin van ráépítve, hogy megkönnyítsék a kedves turisták gondtalan nézelődését. A torony mellett van egy kereszt, ha jól értettem, a nagy éhínség idején ide temették a halottakat, mert a temetőbe már nem fértek. Amúgy szép nagy rét veszi körül a tornyot, tipikus piknikezős hely. Gyerekeknek játszótér, meg ami kell. Ami lőtt szép képeket, párat bemutatok itt is.

A hely mellett persze mindenfelé legelő. Rakok már fel egy ilyen képet is, hogy milyen a tipikus ír táj bocikkal.


Ezt a képet (jobbra) meg csak azért raktam fel, mert szerintem olyan szép! Hátha felfigyel rá egy modellügynökség :)


A túra után egy gyors, de szerintem annál nagyszerűbb kajcsit rittyentettünk. Leírom hát ennek menetét is, ha már a múltkor úgy belekezdtem a gasztro bloggerkedésbe. Csirke mellett hosszú csíkokra vágtam, mert úgy könnyebb vele mártogatni. Teflon tepsiben megsütöttem, míg éppen elkezdett barnulni. Gyors tűzön kell végezni, és viszonylag hamar levenni, hogy a csirke ne száradjon ki, puha omlós maradjon. Vettünk mellé még gyorsan panírozott halrudakat és mirelit krumplit is. Egyrészt ez gyorsabban megvan, másrészt lehet sütőben is sütni, nem kell olajban. Készült mellé kétféle mártogatós. Az egyik egy tzaziki szósz, amihez a kígyóuborkát meg kell hámozni, vékony reszelőn átküldeni, majd a levét leönteni, kifacsarni. Ha nem facsarjuk ki, az egész tocsogni fog és nem lesz finom. Az egészet elkavartam némi tejföllel (joghurt lenne az igazi, de ez volt otthon) és jó sok fokhagymapéppel. Sóval, borssal, esetleg kevés cukorral lehet ízesíteni. A másik szószhoz olajat hevítettem, beleöntöttem egy paradicsomkonzervet (szintén időspórolás, és nem kell a héjával bajlódni így), majd apróra vágott újhagymát és friss petrezselymet adtam hozzá. Szokásos só-bors-csipet cukor (a cukor azért fontos, mert a paradicsom konzervtől kesernyés az egész, ezt kell "elvenni"), bazsalikom-oregánó a mediterrán hangulat hangsúlyozására, és egy csöpp chilli a pikantéria kedvéért. Ezekbe a mártásokba mártogattuk a csirkét és halat, hozzá sült hasábot és ropogósra sült Naan-t (pitához hasonló lepény, csak nem lyukas - szupermarketekben otthon is lehet biztos kapni) ettünk. Szívem szerint egy könnyed fehér bort ittam volna hozzá, de mivel az itteni borokat nem ismerjük, beértük egy sörrel, ami szintén kiválóan passzol. Könnyed mediterrán hangulatú vacsora, ami max. fél óra alatt megvan. El lehet a szabadban is készíteni egy bbq tálca segítségével, úgy talán még hangulatosabb.

Ja, és még egy hírem van. Túlestem életem első hajfestésén. Nem kell megijedni, nem az én ocsmány búrámon követtem el, hanem Aminak segítettem! :) Nem a legférfiasabb elfoglaltság, de szegénynek nincs senki más, aki segítsen, így beérte velem. Kicsit bizalmatlan volt, de utólag azt mondta, tökéletes lett. Szépségipar reszkess, jövök... :)

Most nézem csak, hogy augusztus 20. van. Először is, Istvánoknak boldogat! Akik pedig este mennek a tűzijátékra, azoknak jó szórakozást! Egyebet nem fűznék hozzá, talán sokan tudjátok, hogy én inkább Koppány-párti vagyok. :)

Történések. Nem is tudom, hol kezdjem. Még annyira sem, hogy hogyan folytassam :) Egyszóval legnagyobb esemény az volt mostanában, hogy kitört egy fél fogam. (Megkímélném a társaságot az idevágó szóviccektől, kommentbe jöhetnek a jobbnál-jobb javaslatok) Ez amúgy nagyobb volumenű ügy, mint elsőre hallatszik. Mert egyelőre nincs belőle nagyobb baj, de ha begyullad, akkor marad 2 opció. Vagy elköltöm minden pénzünket, és elmegyek itt egy fogorvoshoz. (Mesélték, hogy itt mennyibe kerül egy tömés... És én még azt hittem, ennyit csak a dubai-i luxusprostik keresnek egy óra alatt!) Vagy arra költöm el minden pénzünket, hogy hazamenjek, és otthon csináltatom meg töredékéért. A két verzióban egy közös van, pirospontért lehet jelentkezni, aki kitalálta.

Ennyi izgalom után haladjunk tovább a többi témával. Volt, aki azt mondta, tiszta gasztroblogot csinálok. Nagyon megtisztelő, de nem hinném. Néhány bejegyzés után nem is írtam nagyon kajákról. Minden nap főzök valamit, zömében elég profán dolgokat, annyira nem nagy izgalom, hogy körbefotózzam meg regéljek róla. Viszont elgondolkoztam most azon, hogy tényleg vannak olyanok, akik életükben még rántottán kívül mást nem csináltak? Sőt, sokan büszkén vállalják is. Aztán inkább rendelnek egy pizzát, ami szerintem nem is olcsó, és annyira nem is változatos. Szóval elhatároztam, hogy próbálok kedvet csinálni azoknak, akik esetleg ilyen cipőben járnának (és még olvassák is a blogomat). Leírom, ma mit csináltam, tényleg pofonegyszerű. Nekem anno valami hasonló volt, amit először elkészítettem, egy barátom inspirálására.

Nevezzük tepsis húsnak. Főzésben szerény vagyok, nem akarom magam után elnevezni. :) Szóval, ha valaki most kezdi az ipart, azt ajánlom, csirke mellel kísérletezzen. Szinte lehetetlen elrontani. Nem lesz rágós, nem lesz kemény. Végy egy csirkemellet! Egy főre durván egy fél csirkemellet lehet számolni. Ha egyben van a csirkemell, kicsit úgy néz ki, mint a lepke :) Érdemes középen kettévágni. Csontot, mócsingot ügyesen lenyesni. Kell még (2 főre) kb. 5 nagyobb krumpli. Meghámozod, szeletekre vágod. Veszel egy tepsit, ami nem túl széles és nem túl lapos, mert az süti sütésre jó. Olyan tál formája legyen inkább (én most pite-formát használtam), de jó a tűzálló tál is. Vajjal kikened szép alaposan, aztán mehetnek bele a krumpliszeletek. Szép szorosan egymás mellé. Ha egy sor megvan, enyhén sózni, borsozni. Én egy kis provansze-i fűszerkeveréket szórtam most még közé. Csak finoman! Jöhet a következő sor. Aztán ha a krumpli elfogyott, tetejére fektetjük a csirkemelleket. Előtte picit sózzuk-borsozzuk szintén, tetejére kevéske fűszerkeverék. Eddigre a tál már nagyjából meg is telt. Tetejére fektetünk pár szelet bacon szalonnát. Ez azért jó, mert így a csirke nem szárad ki annyira. Meg persze a szalonna ropogósra pirulva külön élmény szerintem. Ha nincs szalonna, akkor alufóliával érdemes letakarni, hogy ne száradjon ki. Ennyi. Mehet be a 180 fokos sütőbe, kb. fél óra - 40 perc. Amikor a szalonna már pirosra sült, érdemes a krumplit megnézegetni, hogy jó-e már. Csemegeuborkát érdemes mellé enni, mert a csirke még így is elég száraz. Lehet variálni a dolgot! A krumpli rétegek közé hagymát, vagy egyéb zöldséget (paradicsom, paprika, gomba) dobni, provansze fűszer helyett valami mást használni (ha köményt, akkor magyarosabb lesz, ha szerecsendiót, curryt, gyömbért, akkor orientálisabb). Az egészet akár le lehet egy adag tejföllel önteni, 1-2 gerezd fokhagymát közé dobni, és már majdnem dorozsmai. De lehet a húst mustárban pácolni, de akár kókusztejben is. Ez mind egy-egy másmilyen kaját fog kiadni, érdemes kísérletezni!

Ugye milyen egyszerű? :)

Legközelebb még nem tudom, milyen rovattal fogok előjönni, lehet szavazni! :)

Autó és egyebek II.

Az autót sikerült bégetésre bírni, azóta szépen eszik és lábadozik. :) Először is, rájöttem, hogy az itteni rendőrök nem azért vannak, hogy szívassanak. Ezt az ír ismerősök is megerősítették. Nincs semmi genyózás, ha valami papírod lejárt, akkor is szépen figyelmeztetnek, hogy ezt lehet illene pótolni. Egyedül egy dologtól félnek érdekes módon, az a piálás. Azt hittem, hogy mivel itt 0,08 a megengedett alkoholszint, kicsit lazább a rendszer. De úgy látom, ha lehetséges, próbálják mindenáron elkerülni, hogy igyanak, mielőtt kocsiba ülnének. Szerintük jobb lenne, ha itt is zéró tolerancia lenne. Ha nagyon muszáj, és alkalom van, egy sört meg lehet inni, az még belefér. De azt is kihagyják, ha lehet, mert azt mondják, a rendőrök erre az egyre nagyon figyelnek, és lehet egy sör miatt mehetsz be vérvételre meg mindenféle procedúrára, még ha nem lépted át a küszöböt, akkor is.

Aztán a másik jó tapasztalatom, hogy itt is van, akire lehet számítani. Érdekes vagy kevésbé meglepő módon ezt a személyt a Gym litván tulajában találtam meg. Kezdődött ott, hogy a második hónapot mikor fizettem be egy tizessel kevesebbet kért tőlem. Azt mondta, jó srác vagyok, és tudja nincs munkám. Csak mondta, hogy másnak ne említsem. Lehet, ezek után nem a legetikusabb a netre kiírni, de figyelembe véve a nyelvi nehézségeket és egyéb körülményeket, talán megbocsátható nekem. :P Azóta próbál minden ismerősnél munka után érdeklődni nekem, eleddig sikertelenül. De amikor a kocsi lerobbant akkor is jobb híján őt hívtam, hogy jöjjön segíteni. És ahogy ígérte, jött is. Beszéltük vele, hogy hogy lehet, hogy az írekbe egybe se bízhatsz meg, lusták és megbízhatatlanok, míg a kelet-európaiaknak mintha jobban számítana az adott szó (persze ellenpéldák mindenhol vannak). Azt mondta, némi tört angolsággal, hogy Litvániában vannak kemény emberek, és esetleg bántani fognak, ha átqrod a fejüket... De hozzátette, szerinte ne azért tiszteljenek, mert agyonvered őket, hanem mert te mindig tartod a szavadat. "This is the beginning of a beautiful friendship", hogy egy (najó, kettő, mert Cassablanca meg a Macskajaj is eszembe jutott) közismert filmet idézzek.

És ha már a filmeknél tartunk, had adjak egy kicsit a kultúra pofájára is! Ha a beharangozó nyomán valaki nívósabb kulturális beszámolóra várt, ki kell ábrándítsam: első utam nem a színházi közönségszervezőhöz vezetett, és ez még csak közép-hosszútávú terveim közt sem szerepel. Viszont gondoltam ajánlok pár filmet. Hogy szűkítsem a kört, azok közül, amiket azóta néztünk, hogy itt vagyunk. Hátha valakinek sikerül kedvet csinálni. Túl nagy elemzést ne várjatok, azt lehet a neten dögivel találni. Max leírom, nekem miért tetszett.

Először is: Róma. Ha valaki nem látta még, irány a kölcsönző/torrent, kinek-kinek szájíze szerint, de abszolút "must see" kategória. Főleg azokra vonatkozik ez, akik szeretik a történelmet és azon belül is ezt az időszakot. Az első évad Julius Ceasar életét dolgozza fel Galliai hódításaitól meggyilkolásáig. Második évad a káosz éveit mutatja Octavianus hatalomra kerüléséig. A történelmi eseményeket Lucius Vorenus és Titus Pullo - két veterán a 13. légióból - életén keresztül mutatják be. Pompás díszlet, izgalmas cselekmény, és csekélyke ismereteimet e korszakot tekintve figyelembe véve a történelmi hűséggel sincs nagy baj. (megoldási javaslatokat eme mondat helyes magyarsággal való kifejtésére a szerkesztőség címére várjuk...) Főleg, ha a lábjegyzeteket is elolvassuk. Néhol dramatizálnak vagy festik a történteket, vagy éppen logikus magyarázatot próbálnak tálalni (pl. hogyan lehetett bebiztosítani a kedvező jóslatokat), viszont a közhelyeket nem sütik el, a mindenki által jól ismert mondatok nem hangzanak el, csak lehet tudni, hogy "á, itt mondta azt, hogy a kocka el van vetve". A sorozatoknál jól bevált fűszereket (intrika, szex, erőszak) itt még csak finoman alkalmazták (2005-ös az első sorozat).

Nem úgy a Borgias esetén. A reneszánszkori Itáliában játszódik, VI.Sándor pápa főszerepével. Fülledt erotika, intrika, ármány, cselszövés; van minden, mi szem-szájnak ingere. Kicsit utána olvasva az eseményeknek újfent megállapítottam, hogy az alkotók nem tértek nagyon el a tárgytól, tényleg olyan kusza történések voltak azidőtájt, hogy vétek lett volna nem dramatizálni. Nepotizmus csúcsfokon!

Még mindig sorozatoknál maradva, Game of Thrones (Trónok harca). Lenyűgöző! Senkit nem hallottam még erről a sorozatról másképp nyilatkozni, és azt hiszem, az IMDB 9.5/10 is magáért beszél. Fantasy történet, de kísértetiesen emlékeztet a középkori Angliára. Maga a helyszín, a hitvilág, az öltözet. Nem véletlen talán,hogy Írországban forgatták... (csakúgy, mint a Rettenthetetlen egyes részeit is, nem is olyan messze tőlünk...azt hiszem egy vasárnapi kirándulás keretében egyszer meglátogatjuk azt a kastélyt)

Utolsó sorozat, amit említenék, a Generation Kill. Iraki háború, de aki az ilyet nem szereti, annak is szívesen ajánlom. Ami a kísérleti nyúl: nem rajong a háborús filmekért, de alig várja mindig, hogy megnézzük a következő részt. Érdekesen van tálalva, nem annyira a gyilkolászós részre koncentrál, inkább ami mögötte/közte van. Angolul egy élmény, tele katonai zsargonnal és káromkodással. A katonák állandóan froclizzák egymást, ezeken a részeken jókat lehet derülni.

És, hogy legyen egy "tényleg film", azt mondom, Gran Torino. Clint Eastwood rendezésében és főszerepével. Nem azt mondom, hogy megváltoztatja az életed, de úgy fogsz felkelni a film után, hogy érdemes volt megnézni. Nem kell túl nagy csavarokra és meglepő fordulatokra számítani, a cselekmény szép fokozatosan sodródik a végkifejlet felé, ahogy azt egy drámától elvárnánk. Nem fogom lelőni a történetet, és azt ajánlom, hogy a port.hu vagy imdb oldalakon se koncentráljatok rá, mert olyan szar leírás alapján tuti sose lett volna kedvem megnézni. De nehéz is a cselekményről bármit is mondani különösebb spoiler nélkül. Nekem tetszett, hogy nem próbál sematizálni, a szereplőket a maguk emberi mivoltában mutatja be, előnyeikkel és hátrányaikkal egyaránt. Nincs jó meg gonosz. Egy dolog van tutira: drámai vég. Úgyhogy elő a zsebkendőkkel! :)

Remélem nem bánjátok, ha néha írok másról is, nem csak a konkrét eseményekről, amik velünk történnek. Egyrészt marha sokoldalú vagyok :), másrészt nem kirándulunk annyit, hogy azzal egy blogot meg lehessen tölteni. :P

Na cheers

Autó és egyebek

Tartsatok ma is velem, izgalmakat, és önfeledt szórakozást ígérhetek! :)

Vasárnap este vendégségben voltunk, nyugodtan lehetett iszogatni, mert hétfő a szünnap mindenkinek. (tetoválók szombaton dolgoznak inkább, és hétfő a szünnap) Revideálnom kell magamat, a kaja nem is volt szörnyű, sőt! Angolos menü volt, nagy marha hús egészben sütve, valami barnás mártással, krumplipüré, valami fánkra emlékeztető sós bigyó, párolt répa és spárga. A marha elkészítése az egyik legnehezebb kihívás szerintem a konyhában, főleg egészben sülve eltalálni, hogy rendesen megsüljön, de ne keményedjen be. Szóval tudnak ezek, ha nagyon akarnak! És egy másik vendég pedig hozott sütiket, az egyik valami karamellás tésztára töltött dupla tejszínkrém banán darabokkal - na ez isteni volt. A csokitorta meg hozta, amit el lehet tőle várni, én nem különösebben rajongok érte, de másnap reggelire megfelelt! :)

Sokat beszélgettünk az este, és megtudtam néhány új dolgot. Például azt mesélte John, hogy gyerek korában nagyon szegények voltak, Írország nagyon csóró volt akkoriban. Azért nem is nagyon használnak fűszereket - szerinte - mert az embereknek nem volt rá pénze, ebbe nőttek bele. Csak főtt krumpli meg hagyma. Aztán a kilencvenes évek tájékán jött a nagy "boom", egyszeribe meglendült az ország, az emberek nem tudták jódolgukban, mit csináljanak. Egyre másra épültek a házak, mert mindenkinek olyan vastag pénzkötegei voltak, hogy már nem tudta hova tenni. A bankok már mindenre hitelt adtak, ha kértél 500 eurót egy kocsira, felhívtak, hogy nem akarsz-e 1000-ért egy jobbat venni, mert megoldható. Mindezt csak úgy telefonon. Aztán ahogy Amerikában, itt is jött a krach. Az építkezések teljesen leálltak, az építőipar vegetál, várja a jobb időket. Viszont amiért nincsenek még mindig nagy szarban, hogy rengeteg készpénz van kézben. Az embereknek - válság ide-vagy oda - ha azt mondod a szalonban, hogy 200 euró, előkapja a farzsebéből és fizet. Sok vállalkozás behalt, de azért az üzletek még mennek. Talán megtanulják lassan közben, ha van az embernek pénze, akkor sem kell 2 kézzel szórni. (Azt mondja John, hogy mikor nagyon futott, akkor az emberek simán otthagytak a boltban karácsonykor 50 euró borravalókat, hogy "köszi az egész éves munkát...")

Kaptam egy autót, hogy használjam egészséggel. Jó öreg Mazda, kicsit nyikorog, kicsit (nagyon!) kopog, de legalább az enyém! Tegnap ki is próbáltam, azzal jöttünk haza. Külön fejezetet lehetne annak szentelni, hogy milyen mókás dolog mindent fordítva csinálni... Az, hogy a másik oldalon kell haladni csak egy dolog. Néha kicsit rámegyek a padkára, meg ilyenek, mert nem érzékelem annyira a távolságokat. Az is furcsa, hogy jobb oldalon haladnak el melletted kocsik szemből. De megszokható. A sebességváltás volt a legkevesebb, az igazából egyből ment. De hogy indexelés helyett mindig az ablaktörlőt indítom be...!
Gondoltam kitakarítom a verdát. Olyan állapotok voltak, hogy az már durva. John kb. egy zsáknyi szemetet szedett ki belőle, de még így is sikerült porszívózáskor annyi gyerek-kacatot előkaparnom az ülés alól, hogy egy óvodát beindíthatnék vele. És ami kenyérmorzsa az üléseken volt... Látszik, hogy mindig későn kelnek, utána persze rohannak, és szerencsétlen kölkök a kocsiban ettek mindig. Jó néhány panírozásra elegendő lett volna, amit felporszívóztam. Kedvencem az volt, hogy a hátsó ajtó ablakának sarkában moha nőtt...

De lehetőségekhez képest rendbekaptam a kocsit, mondom irány valahova parkoljunk át, mert nem a legjobb helyen állok. (A ház előtt közvetlen megy a járda, kb. 1 méter széles, és aztán egy jó forgalmas út, buszforgalommal meg teherautókkal.) Igen ám, de a vészvillogó szerencsése leszívta azt a kis kraftot, amit előző nap sikerült az akksiba beleerőltetni. Szuper. Egy domb közepén parkolok tilosban egy forgalmas útra félig belógva, arccal a dombnak, és nem indul! Gondoltam elkezdek hátrafelé gurulni, és majd rükvercbe teszem, hátha beindul. Na ja, csak közben autók jöttek, nem tudtam lendületet venni. Ott álltam beragadva, most már teljes szélességgel az úton, és ekkor a sávomban egy busz jött, szemből meg egy rendőr... Filmbe illő jelenetek. Próbáltam a rendőröknek elmagyarázni, hogy nem jókedvemből állok itt, az autó nem indul. Gyorsan akcióba léptek, megállították a forgalmat, elengedték a buszt, majd segítettek a másik oldalra a kocsit áttolni, ahol akadt némi parkolóhely. Egyedül ezt se tudtam volna megoldani, hegynek felfelé tolni, miközben még kormányzol is. Meg persze a forgalom nem áll meg... Viszont amikor a rendőrök odajöttek segíteni, az emberek is egyből türelmesebbek lettek :)
Na jó, veszély elhárítva, forgalom is elindult. Na mondom, majd akkor most jön az a rész, hogy "Batta úr, kérem vegye elő iratait". És nem, még csak azt se kérdezték, ki vagyok. Kérték, magyarázzam el, mi történt, és aztán ennyi. Pedig lett volna mit magyarázkodni, mert csak sajtcetliket tudtam volna mutogatni, hogy "ez a biztosítási számom, csak még nem jött meg az értesítő". Szóval ezt megúsztam. Viszont most van egy lerobbant kocsim, óránként 90 centért áll ott, ahol... Amúgy ez akkor is így lenne, ha nem lenne lerobbanva. Még egy ilyen kis falucska méretű hely minden parkolója is fizetős! Hihetetlen, de itt nincs olyan, hogy az utcán csak úgy leparkolsz. Mindenért fizetni kell.

Most ennyi izgalom után állhatok neki teregetni. Vettünk most már egy benti szárítót, mert meguntuk, hogy 4 napja nem bírnak a ruhák kint megszáradni. Reggel süt a nap, jaj de jó, ki lehet tenni a ruhákat száradni. Aztán dolgodra mész, és egyszer csak azt veszed észre, hogy szakad az eső. Beszedni már nincs értelme. Mindegy, majd utána megszárad! Igen, de mire megszáradt volna, jött megint egy eső. Meg még egy. Úgyhogy itt teljességgel lehetetlen kint szárítani. Vagy ott kell mellette ülj egész nap készenlétben.

Legközelebb jelentkezem, hogy mi lett végül az autóval, és a kulturális rovat keretében filmajánló is lesz!

Vasárnapi elmélkedések

Szombat este ismét próbáltunk kicsit kimozdulni. Kicsit későn értünk le az Archiesba, már nem volt élő zene, és túl sokan se voltak. Viszont bővítettük a repertoárt, mert hallottuk, hogy ezen a helyen csak hangolni szoktak az emberek, éjfél után mindenki a Kellticbe szokott menni. Hát mi is így tettünk.
Kicsit vegyesek az érzéseim. Mert egyrészt mindenki azt mondja, hogy milyen uncsi hely Kells, meg kicsi, nincs pörgés, stb. Ezt azért alátámaszthatom. Viszont maguk a helyek nagyon igényesek, jó hangulatúak, és szombaton tele vannak fiatalokkal. Ez a Kelltic tulajdonképp egybe nyílik a hotel bárjával. Egyik helyiségben élő zene, 3 gitáros srác játszott kellemes bárzenét, ilyen Kings of Leon stílusban (meg többek között a Sex on fire-t is). Másik teremben retro dizsi, kicsit Dévényi Tibi bácsisan. Két leánybúcsú is volt ebben a teremben, úgyhogy lassan kioldalaztunk a sok tonna-donna közül. Irány a bárpult. Itt mindenhol van legalább 4, de jobb helyeken akár 8-10 féle csapolt sör is. Nagy divat, hogy egyes sörök fagyos sörcsapból jönnek, marha jól néz ki!
Volt egy harmadik helyiség is, hátul. Ez volt maga a Night Club. Bevallom őszintén, én pőre táncoló nénikre számítottam, de helyette egy sima disco volt. Viszont telis-tele fiatalokkal. Jó hely, ide még visszanézünk. Csak barátokat kéne még szerezni, hogy érdekesebb legyen.

És akkor most egy bekezdést szentelnék férfi olvasóimnak is.
Srácok, ha valaki csajozni akar, nem biztos, hogy Írország a tökéletes megoldás vakációra! Híresen rusnya hírében állnak az ír nők, és való igaz, napközben csak förmedvény dagadt nőket látsz szinte kivétel nélkül. Aztán elmész egy ilyen szórakozóhelyre, és tulajdonképpen azt látod, hogy nem is olyan rosszak a csajok (én persze nem nézegetem őket, Ami mesélt róla csak! :)) Az más kérdés, hogy mindegyik kisestélyiben van tulajdonképp, azt már kicsit túlzásnak érzem. De lehet olyan, mint nálunk faluhelyen, hogy ha végre történik valami, a lányok úgy beöltöznek, mintha az esküvőjükre készülnének. Szóval nappal csak ronda nőket látsz, este meg zömében azért inkább csinosakat. Ezen paradoxon feloldásán gondolkoztam. Következő magyarázatokat dolgoztam ki:
- Sörre szépülnek. Ezt egyből cáfolnám is, nem szoktam annyit inni, hogy befolyásolja érzékelésemet
- Fényre csúnyulnak. Na, ezt azért nem zárhatjuk ki sose. Bár szintén nem érzem teljesen meggyőzőnek ezt a magyarázatot.
- Következő elméletem szerint a - többségében kelet-európai - bevándorlók napközben dolgoznak, és csak este jönnek elő. Így lehetséges, hogyha 100 kiló alatti hölgyet látsz, az nem is ír, hanem lengyel, litván, cseh, stb. Na, erre adok egy 50 %-ot, engem félig meggyőzött ez a verzió.
- Napközben csupa anyukákat látsz (itt sokan elég hamar lebabáznak, erre majd később kitérek még), este meg a még szingli meg fiatal csajokat. És eszembe jutott, hogy a Dave is azt mondta, hogy nem ehet sokat, mert ha meghízik, nem megy hozzá a nője. Ha már elvette, utána majd szép pocakot növeszt, és zabál amennyit akar. (más kérdés, hogy itt a férfiak nem nagyon hajlamosak a hízásra) Szóval úgy tűnik, hogy itt úgy érzik, hogyha már megházasodtak, gyerekük van, akárhogy kinézhetnek, és elhagyják magukat.
Összességében nem ajánlom egyik férfi társamnak sem, hogy írhonban próbáljon nőt fogni, mert idővel úgy néz ki mind, mint Jabba a Star Warsból, és mellé még marha öntudatosak is, dívik a feminizmus.

Ja igen. Sok a kismama, és nem ritka még a 16 éves sem köztük. Azért vállalnak sok gyereket, mert brutál támogatást kapnak rá. Az ír szociális rendszer tényleg elég durva. És minél több gyerek, annál több támogatás. Még csak nem is lineárisan növekszik, hanem egyre nagyobb összegekkel. Ráadásul ikrekre másfélszeres szorzó jár - tehát a háromszorosa egyből, mint 1 gyerekre - plusz egyszeri 800 euró, stb. És azért sok a tini terhes lány, mert állítólag a falu elég zárt, mindenki ismer mindenkit, meg ugye sík katolikus a többség, konzervatívak. Így aztán a fiatalok nem mernek a patikába elmenni gumit venni, nemhogy fogamzásgátlót. Aztán persze jön a baleset. És akkor már megtartják - gondolom ebbe is belejátszik vallásosságuk, meg a szociális rendszer is. Aztán a lányok már nem is nagyon mennek vissza tanulni, jól elvannak a segélyekből. 3 gyerek után ott állnak 30 évesen, hogy van 8 elemijük. Azért meg van ennek a rendszernek is előnye-hátránya.

És ha már ennyit meséltem az ír nőkről férfi társaimnak, akkor hintek egy kis kegyet női olvasóim felé is, és leírom, hogy állítólag az ír pasik viszont nem rosszak, és ezt most tényleg Ami mondta :) Érdekes módon a nők nagyon meghíznak, de a férfiak még nagyon meg se pocakosodnak. Pedig szeretik a sört meg a húst is. Vagy az van, hogy sokat mozognak, egész nap mászkálnak, és ezért nem híznak el, vagy egyszerűen genetika. Viszont idősebb korra mind kopasz gnóm fejű lesz. És a sörös korsó a kezükhöz nő, valamint átmennek hikomat állapotba és egész nap lóversenyt bámulnak. (Tényleg, hogy itt milyen népszerűek a fogadási irodák... Minden sarkon van egy szinte)

És akkor még egy kicsit az írekről, ahogy eddig megismertem őket. Pro és kontra.
Először is, lusták. Hogy alapból azok, vagy szociális rendszer kényelmesíti el őket, nem tudom. Tény, hogy többet szeretnek beszélni, mint cselekedni. Másrészt nagyon szociálisak, azért van annyi pub is, hogy társasági életet éljenek. Igazából ők nem azért mennek le, vagy nem csak, hogy hülyére igyák magukat, hanem szeretnek dumálni, ismerkedni. Nyitottak. Viszont állandóan mindent beígérnek, jár a szájuk, és aztán annyira nem veszik lelkiismereti kérdésnek, hogy be is tartsák. Család-centrikusak, és tilos a gyereket ütni. Már nem annyira vallásos mindenki, példáil akiket én ismerek mindenki ateista. De azért a szalonban minden héten van egy imádkozó kezes tetoválás, vagy "Only God Can Judge Me" felirat. És a sok templom mellett mindenfelé egyházi közösségi házak vannak, tehát még mindig elég erős a vallás szerepe. Nem kötekedősek, ha sokat isznak se láttam nagyon balhézni őket. Más kérdés, hogy azt mondják, ha balhé van, akkor viszont mindenki "ugrik". És állítólag gyorsak, szívósak. A fiúk nem túl rámenősek, a pubban is inkább elkülönülve ülnek, a csajok meg próbálják állandóan felhívni magukra a figyelmet. A discoban nem láttam az a fajta gusztustalan nyomulást és tapizást, ami nálunk a férfiakat jellemzi. Igazából elég konzervatívan viselkednek, most, hogy visszagondolok, nem nagyon láttam nyilvánosan smároló párost sem. Ha nincs munkájuk, akkor keseregnek, De azért nem szakadnak meg a keresésben, és véletlenül sem engednek az igényeikből; ha nem találnak olyan munkát, ami nekik tetszik, inkább nem erőlködnek. Állítólag spúrok, ha egy idősebb embernek már elhanyagolt a kertje, akkor sincs nagyon esélyed, hogy keress egy kis pénzt a rendbehozatalával, mert sajnálják rá a pénzt. Nem túl pontosak és precízek; a busz mindig késik, munkájukat pedig külön fogalomként szokták a magyarok (és más nációk) emlegetni: megcsinálta amolyan írül. Értsd: cigánymunkát végzett. Mindent elfelejtenek, szórakozottak. Kivéve, ha a saját pénzükről van szó. Persze nagyon öntudatosak. Meg lokálpatrióták, és az sem kérdéses, hogy büszkék-e írségükre. 8 óra munka már náluk a maximum, de hivatalokban alap a másfél óra ebédszünet, a toll szó szerint kihullik kezükből már a munkaidő vége előtt fél órával. Nagyon ráérősek. A bankban 3 napot tartott, mire meglett a számlám. Először csak időpontot adtak. aztán visszamentem, beültek velem ketten! egy szobába, hogy egy nyomtatványt kitöltsenek. Aztán mondták, hogy még mindig időre van szükségük, majd holnapra meglesz a számlaszámom. És jó rondán beszélnek, de azt már kezdem megszokni. Sok a szlengjük, és nyomják neked, mintha értened kéne. Ja, sms és üzenetírás egy vicc; még a negyven évesek is olyan rövidítésekkel írnak, hogy nekünk 10 perc kibogarászni, mit akartak üzenni. Vicces, amikor egy idősebb nő ír olyan üzenetet, amilyet nálunk még egy tini sem tudna! Szóval nagyjából ilyenek. Összességében azért szeretni valóak szerintem. Majd idővel lehet bővítem még a listát.

Valaki nem akar feedback-et adni, mi történik otthon? Dübörög a gazdaság, hatalmas az egyetértés? :)