Autó és egyebek

Tartsatok ma is velem, izgalmakat, és önfeledt szórakozást ígérhetek! :)

Vasárnap este vendégségben voltunk, nyugodtan lehetett iszogatni, mert hétfő a szünnap mindenkinek. (tetoválók szombaton dolgoznak inkább, és hétfő a szünnap) Revideálnom kell magamat, a kaja nem is volt szörnyű, sőt! Angolos menü volt, nagy marha hús egészben sütve, valami barnás mártással, krumplipüré, valami fánkra emlékeztető sós bigyó, párolt répa és spárga. A marha elkészítése az egyik legnehezebb kihívás szerintem a konyhában, főleg egészben sülve eltalálni, hogy rendesen megsüljön, de ne keményedjen be. Szóval tudnak ezek, ha nagyon akarnak! És egy másik vendég pedig hozott sütiket, az egyik valami karamellás tésztára töltött dupla tejszínkrém banán darabokkal - na ez isteni volt. A csokitorta meg hozta, amit el lehet tőle várni, én nem különösebben rajongok érte, de másnap reggelire megfelelt! :)

Sokat beszélgettünk az este, és megtudtam néhány új dolgot. Például azt mesélte John, hogy gyerek korában nagyon szegények voltak, Írország nagyon csóró volt akkoriban. Azért nem is nagyon használnak fűszereket - szerinte - mert az embereknek nem volt rá pénze, ebbe nőttek bele. Csak főtt krumpli meg hagyma. Aztán a kilencvenes évek tájékán jött a nagy "boom", egyszeribe meglendült az ország, az emberek nem tudták jódolgukban, mit csináljanak. Egyre másra épültek a házak, mert mindenkinek olyan vastag pénzkötegei voltak, hogy már nem tudta hova tenni. A bankok már mindenre hitelt adtak, ha kértél 500 eurót egy kocsira, felhívtak, hogy nem akarsz-e 1000-ért egy jobbat venni, mert megoldható. Mindezt csak úgy telefonon. Aztán ahogy Amerikában, itt is jött a krach. Az építkezések teljesen leálltak, az építőipar vegetál, várja a jobb időket. Viszont amiért nincsenek még mindig nagy szarban, hogy rengeteg készpénz van kézben. Az embereknek - válság ide-vagy oda - ha azt mondod a szalonban, hogy 200 euró, előkapja a farzsebéből és fizet. Sok vállalkozás behalt, de azért az üzletek még mennek. Talán megtanulják lassan közben, ha van az embernek pénze, akkor sem kell 2 kézzel szórni. (Azt mondja John, hogy mikor nagyon futott, akkor az emberek simán otthagytak a boltban karácsonykor 50 euró borravalókat, hogy "köszi az egész éves munkát...")

Kaptam egy autót, hogy használjam egészséggel. Jó öreg Mazda, kicsit nyikorog, kicsit (nagyon!) kopog, de legalább az enyém! Tegnap ki is próbáltam, azzal jöttünk haza. Külön fejezetet lehetne annak szentelni, hogy milyen mókás dolog mindent fordítva csinálni... Az, hogy a másik oldalon kell haladni csak egy dolog. Néha kicsit rámegyek a padkára, meg ilyenek, mert nem érzékelem annyira a távolságokat. Az is furcsa, hogy jobb oldalon haladnak el melletted kocsik szemből. De megszokható. A sebességváltás volt a legkevesebb, az igazából egyből ment. De hogy indexelés helyett mindig az ablaktörlőt indítom be...!
Gondoltam kitakarítom a verdát. Olyan állapotok voltak, hogy az már durva. John kb. egy zsáknyi szemetet szedett ki belőle, de még így is sikerült porszívózáskor annyi gyerek-kacatot előkaparnom az ülés alól, hogy egy óvodát beindíthatnék vele. És ami kenyérmorzsa az üléseken volt... Látszik, hogy mindig későn kelnek, utána persze rohannak, és szerencsétlen kölkök a kocsiban ettek mindig. Jó néhány panírozásra elegendő lett volna, amit felporszívóztam. Kedvencem az volt, hogy a hátsó ajtó ablakának sarkában moha nőtt...

De lehetőségekhez képest rendbekaptam a kocsit, mondom irány valahova parkoljunk át, mert nem a legjobb helyen állok. (A ház előtt közvetlen megy a járda, kb. 1 méter széles, és aztán egy jó forgalmas út, buszforgalommal meg teherautókkal.) Igen ám, de a vészvillogó szerencsése leszívta azt a kis kraftot, amit előző nap sikerült az akksiba beleerőltetni. Szuper. Egy domb közepén parkolok tilosban egy forgalmas útra félig belógva, arccal a dombnak, és nem indul! Gondoltam elkezdek hátrafelé gurulni, és majd rükvercbe teszem, hátha beindul. Na ja, csak közben autók jöttek, nem tudtam lendületet venni. Ott álltam beragadva, most már teljes szélességgel az úton, és ekkor a sávomban egy busz jött, szemből meg egy rendőr... Filmbe illő jelenetek. Próbáltam a rendőröknek elmagyarázni, hogy nem jókedvemből állok itt, az autó nem indul. Gyorsan akcióba léptek, megállították a forgalmat, elengedték a buszt, majd segítettek a másik oldalra a kocsit áttolni, ahol akadt némi parkolóhely. Egyedül ezt se tudtam volna megoldani, hegynek felfelé tolni, miközben még kormányzol is. Meg persze a forgalom nem áll meg... Viszont amikor a rendőrök odajöttek segíteni, az emberek is egyből türelmesebbek lettek :)
Na jó, veszély elhárítva, forgalom is elindult. Na mondom, majd akkor most jön az a rész, hogy "Batta úr, kérem vegye elő iratait". És nem, még csak azt se kérdezték, ki vagyok. Kérték, magyarázzam el, mi történt, és aztán ennyi. Pedig lett volna mit magyarázkodni, mert csak sajtcetliket tudtam volna mutogatni, hogy "ez a biztosítási számom, csak még nem jött meg az értesítő". Szóval ezt megúsztam. Viszont most van egy lerobbant kocsim, óránként 90 centért áll ott, ahol... Amúgy ez akkor is így lenne, ha nem lenne lerobbanva. Még egy ilyen kis falucska méretű hely minden parkolója is fizetős! Hihetetlen, de itt nincs olyan, hogy az utcán csak úgy leparkolsz. Mindenért fizetni kell.

Most ennyi izgalom után állhatok neki teregetni. Vettünk most már egy benti szárítót, mert meguntuk, hogy 4 napja nem bírnak a ruhák kint megszáradni. Reggel süt a nap, jaj de jó, ki lehet tenni a ruhákat száradni. Aztán dolgodra mész, és egyszer csak azt veszed észre, hogy szakad az eső. Beszedni már nincs értelme. Mindegy, majd utána megszárad! Igen, de mire megszáradt volna, jött megint egy eső. Meg még egy. Úgyhogy itt teljességgel lehetetlen kint szárítani. Vagy ott kell mellette ülj egész nap készenlétben.

Legközelebb jelentkezem, hogy mi lett végül az autóval, és a kulturális rovat keretében filmajánló is lesz!