Virginia - képes beszámoló

Vasárnap, gondoltuk kirándulunk egyet, csak, hogy valami történjen. Szombaton lenéztünk még persze az Archies-ba. Nem volt semmi különös, újdonsült ír haverommal dumálgattunk a konditeremből. Azért egy képet beszúrok a helyről, egy pár héttel ezelőtti ír koncertről, melyről akkor beszámoltam már.

Itten meg mi lennénk a tóparton

Szóval tanakodtunk, hova menjünk. Itt forgatták a Rettenthetetlen bizonyos részeit, hát jó lenne elnézni oda. Kilkenny alatt még jócskán, túl messze van, felejtős. Ami még bedobott 2 másik ötletet, egyik messzebb van, mint a másik. (Bár az autó rendben van már, és a vezetés is egész jól megyeget, hosszabb útra nem indulnék vele, míg nincs rendesen megcsinálva. Meg hát pénzbe meg időben se kevés.) Abban maradtunk, legyen valami a közelben. Kinéztük a Virginia nevű települést, ami nem összetévesztendő az amerikai Virginia állammal. Bár sok az amerikai kötődés, több helyen is amerikai zászló van kitéve, ez valószínűleg annak köszönhető inkább, hogy a helyi főiskola a Baltimore University kihelyezett gyakorlóiskolája.

Itt is

Maga a főiskola igen randa, ha a keleti régióban lenne, azt mondám, szocialista-realista. Viszont a fekvése nagyon megragadott. Van egy szép nagy tó Virginia mellett - tulajdonképp ez is közrejátszott abban, hogy oda mentünk kirándulni -, és a suli annak partján fekszik. A parton persze padok mindenfelé; elképzeltem, milyen jó lehet két óra között kiülni egyet dumálni, tanulgatni. Egy szó, mint száz, ilyen körülmények között még kedvet is kapnék, hogy újra iskolapadba üljek! (Várom gazdag mecénások jelentkezését! :))

Múltkor viccelődtem, hogy első utam nem a színházba vezetett... Erre itt Virginiában pont belebotlottunk egy színházba. Igaz, elsőre azt hittük, templom. Két darabot játszanak, de egymás fölé többször is ki vannak függesztve a plakátok, hogy többnek tűnjön :) Amúgy valaha tényleg templom lehetett az épület, és erre nem csak kinézete utal, hanem van a kertjében egy temető is. Mondom biztos oda temették a nemzet halhatatlan színészeit. De az is lehet, hogy nem erről van szó :)


A települést gazdagítja egy golfpálya is - gondolom szó szerint is, bár elsőre csak irodalmi szóhasználatnak szántam -, amelyet egyik oldalról a tó határol, körös-körül pedig nagyon szép liget. Lepukkant Mazdámmal begurultunk oda, aztán gondoltam álljunk arrébb, mielőtt más kér meg rá. :)

Nagyjából ezzel kimerítettük az összes lehetőséget, ami ebben a településben rejlett. Visszafelé jövet elkanyarodtunk a People's parkhoz Kells mellett. Ez egy dombocska, aminek a tetején egy torony, jelenlegi formájában kilátó áll. Valamikor a 18 század vége felé építtette az itteni angol lord, vélhetőleg azért, hogy szemmel tartsa a környéket. Tetejében világítótorony volt. Jelenleg üvegkabin van ráépítve, hogy megkönnyítsék a kedves turisták gondtalan nézelődését. A torony mellett van egy kereszt, ha jól értettem, a nagy éhínség idején ide temették a halottakat, mert a temetőbe már nem fértek. Amúgy szép nagy rét veszi körül a tornyot, tipikus piknikezős hely. Gyerekeknek játszótér, meg ami kell. Ami lőtt szép képeket, párat bemutatok itt is.

A hely mellett persze mindenfelé legelő. Rakok már fel egy ilyen képet is, hogy milyen a tipikus ír táj bocikkal.


Ezt a képet (jobbra) meg csak azért raktam fel, mert szerintem olyan szép! Hátha felfigyel rá egy modellügynökség :)


A túra után egy gyors, de szerintem annál nagyszerűbb kajcsit rittyentettünk. Leírom hát ennek menetét is, ha már a múltkor úgy belekezdtem a gasztro bloggerkedésbe. Csirke mellett hosszú csíkokra vágtam, mert úgy könnyebb vele mártogatni. Teflon tepsiben megsütöttem, míg éppen elkezdett barnulni. Gyors tűzön kell végezni, és viszonylag hamar levenni, hogy a csirke ne száradjon ki, puha omlós maradjon. Vettünk mellé még gyorsan panírozott halrudakat és mirelit krumplit is. Egyrészt ez gyorsabban megvan, másrészt lehet sütőben is sütni, nem kell olajban. Készült mellé kétféle mártogatós. Az egyik egy tzaziki szósz, amihez a kígyóuborkát meg kell hámozni, vékony reszelőn átküldeni, majd a levét leönteni, kifacsarni. Ha nem facsarjuk ki, az egész tocsogni fog és nem lesz finom. Az egészet elkavartam némi tejföllel (joghurt lenne az igazi, de ez volt otthon) és jó sok fokhagymapéppel. Sóval, borssal, esetleg kevés cukorral lehet ízesíteni. A másik szószhoz olajat hevítettem, beleöntöttem egy paradicsomkonzervet (szintén időspórolás, és nem kell a héjával bajlódni így), majd apróra vágott újhagymát és friss petrezselymet adtam hozzá. Szokásos só-bors-csipet cukor (a cukor azért fontos, mert a paradicsom konzervtől kesernyés az egész, ezt kell "elvenni"), bazsalikom-oregánó a mediterrán hangulat hangsúlyozására, és egy csöpp chilli a pikantéria kedvéért. Ezekbe a mártásokba mártogattuk a csirkét és halat, hozzá sült hasábot és ropogósra sült Naan-t (pitához hasonló lepény, csak nem lyukas - szupermarketekben otthon is lehet biztos kapni) ettünk. Szívem szerint egy könnyed fehér bort ittam volna hozzá, de mivel az itteni borokat nem ismerjük, beértük egy sörrel, ami szintén kiválóan passzol. Könnyed mediterrán hangulatú vacsora, ami max. fél óra alatt megvan. El lehet a szabadban is készíteni egy bbq tálca segítségével, úgy talán még hangulatosabb.

Ja, és még egy hírem van. Túlestem életem első hajfestésén. Nem kell megijedni, nem az én ocsmány búrámon követtem el, hanem Aminak segítettem! :) Nem a legférfiasabb elfoglaltság, de szegénynek nincs senki más, aki segítsen, így beérte velem. Kicsit bizalmatlan volt, de utólag azt mondta, tökéletes lett. Szépségipar reszkess, jövök... :)

Most nézem csak, hogy augusztus 20. van. Először is, Istvánoknak boldogat! Akik pedig este mennek a tűzijátékra, azoknak jó szórakozást! Egyebet nem fűznék hozzá, talán sokan tudjátok, hogy én inkább Koppány-párti vagyok. :)

Történések. Nem is tudom, hol kezdjem. Még annyira sem, hogy hogyan folytassam :) Egyszóval legnagyobb esemény az volt mostanában, hogy kitört egy fél fogam. (Megkímélném a társaságot az idevágó szóviccektől, kommentbe jöhetnek a jobbnál-jobb javaslatok) Ez amúgy nagyobb volumenű ügy, mint elsőre hallatszik. Mert egyelőre nincs belőle nagyobb baj, de ha begyullad, akkor marad 2 opció. Vagy elköltöm minden pénzünket, és elmegyek itt egy fogorvoshoz. (Mesélték, hogy itt mennyibe kerül egy tömés... És én még azt hittem, ennyit csak a dubai-i luxusprostik keresnek egy óra alatt!) Vagy arra költöm el minden pénzünket, hogy hazamenjek, és otthon csináltatom meg töredékéért. A két verzióban egy közös van, pirospontért lehet jelentkezni, aki kitalálta.

Ennyi izgalom után haladjunk tovább a többi témával. Volt, aki azt mondta, tiszta gasztroblogot csinálok. Nagyon megtisztelő, de nem hinném. Néhány bejegyzés után nem is írtam nagyon kajákról. Minden nap főzök valamit, zömében elég profán dolgokat, annyira nem nagy izgalom, hogy körbefotózzam meg regéljek róla. Viszont elgondolkoztam most azon, hogy tényleg vannak olyanok, akik életükben még rántottán kívül mást nem csináltak? Sőt, sokan büszkén vállalják is. Aztán inkább rendelnek egy pizzát, ami szerintem nem is olcsó, és annyira nem is változatos. Szóval elhatároztam, hogy próbálok kedvet csinálni azoknak, akik esetleg ilyen cipőben járnának (és még olvassák is a blogomat). Leírom, ma mit csináltam, tényleg pofonegyszerű. Nekem anno valami hasonló volt, amit először elkészítettem, egy barátom inspirálására.

Nevezzük tepsis húsnak. Főzésben szerény vagyok, nem akarom magam után elnevezni. :) Szóval, ha valaki most kezdi az ipart, azt ajánlom, csirke mellel kísérletezzen. Szinte lehetetlen elrontani. Nem lesz rágós, nem lesz kemény. Végy egy csirkemellet! Egy főre durván egy fél csirkemellet lehet számolni. Ha egyben van a csirkemell, kicsit úgy néz ki, mint a lepke :) Érdemes középen kettévágni. Csontot, mócsingot ügyesen lenyesni. Kell még (2 főre) kb. 5 nagyobb krumpli. Meghámozod, szeletekre vágod. Veszel egy tepsit, ami nem túl széles és nem túl lapos, mert az süti sütésre jó. Olyan tál formája legyen inkább (én most pite-formát használtam), de jó a tűzálló tál is. Vajjal kikened szép alaposan, aztán mehetnek bele a krumpliszeletek. Szép szorosan egymás mellé. Ha egy sor megvan, enyhén sózni, borsozni. Én egy kis provansze-i fűszerkeveréket szórtam most még közé. Csak finoman! Jöhet a következő sor. Aztán ha a krumpli elfogyott, tetejére fektetjük a csirkemelleket. Előtte picit sózzuk-borsozzuk szintén, tetejére kevéske fűszerkeverék. Eddigre a tál már nagyjából meg is telt. Tetejére fektetünk pár szelet bacon szalonnát. Ez azért jó, mert így a csirke nem szárad ki annyira. Meg persze a szalonna ropogósra pirulva külön élmény szerintem. Ha nincs szalonna, akkor alufóliával érdemes letakarni, hogy ne száradjon ki. Ennyi. Mehet be a 180 fokos sütőbe, kb. fél óra - 40 perc. Amikor a szalonna már pirosra sült, érdemes a krumplit megnézegetni, hogy jó-e már. Csemegeuborkát érdemes mellé enni, mert a csirke még így is elég száraz. Lehet variálni a dolgot! A krumpli rétegek közé hagymát, vagy egyéb zöldséget (paradicsom, paprika, gomba) dobni, provansze fűszer helyett valami mást használni (ha köményt, akkor magyarosabb lesz, ha szerecsendiót, curryt, gyömbért, akkor orientálisabb). Az egészet akár le lehet egy adag tejföllel önteni, 1-2 gerezd fokhagymát közé dobni, és már majdnem dorozsmai. De lehet a húst mustárban pácolni, de akár kókusztejben is. Ez mind egy-egy másmilyen kaját fog kiadni, érdemes kísérletezni!

Ugye milyen egyszerű? :)

Legközelebb még nem tudom, milyen rovattal fogok előjönni, lehet szavazni! :)

Autó és egyebek II.

Az autót sikerült bégetésre bírni, azóta szépen eszik és lábadozik. :) Először is, rájöttem, hogy az itteni rendőrök nem azért vannak, hogy szívassanak. Ezt az ír ismerősök is megerősítették. Nincs semmi genyózás, ha valami papírod lejárt, akkor is szépen figyelmeztetnek, hogy ezt lehet illene pótolni. Egyedül egy dologtól félnek érdekes módon, az a piálás. Azt hittem, hogy mivel itt 0,08 a megengedett alkoholszint, kicsit lazább a rendszer. De úgy látom, ha lehetséges, próbálják mindenáron elkerülni, hogy igyanak, mielőtt kocsiba ülnének. Szerintük jobb lenne, ha itt is zéró tolerancia lenne. Ha nagyon muszáj, és alkalom van, egy sört meg lehet inni, az még belefér. De azt is kihagyják, ha lehet, mert azt mondják, a rendőrök erre az egyre nagyon figyelnek, és lehet egy sör miatt mehetsz be vérvételre meg mindenféle procedúrára, még ha nem lépted át a küszöböt, akkor is.

Aztán a másik jó tapasztalatom, hogy itt is van, akire lehet számítani. Érdekes vagy kevésbé meglepő módon ezt a személyt a Gym litván tulajában találtam meg. Kezdődött ott, hogy a második hónapot mikor fizettem be egy tizessel kevesebbet kért tőlem. Azt mondta, jó srác vagyok, és tudja nincs munkám. Csak mondta, hogy másnak ne említsem. Lehet, ezek után nem a legetikusabb a netre kiírni, de figyelembe véve a nyelvi nehézségeket és egyéb körülményeket, talán megbocsátható nekem. :P Azóta próbál minden ismerősnél munka után érdeklődni nekem, eleddig sikertelenül. De amikor a kocsi lerobbant akkor is jobb híján őt hívtam, hogy jöjjön segíteni. És ahogy ígérte, jött is. Beszéltük vele, hogy hogy lehet, hogy az írekbe egybe se bízhatsz meg, lusták és megbízhatatlanok, míg a kelet-európaiaknak mintha jobban számítana az adott szó (persze ellenpéldák mindenhol vannak). Azt mondta, némi tört angolsággal, hogy Litvániában vannak kemény emberek, és esetleg bántani fognak, ha átqrod a fejüket... De hozzátette, szerinte ne azért tiszteljenek, mert agyonvered őket, hanem mert te mindig tartod a szavadat. "This is the beginning of a beautiful friendship", hogy egy (najó, kettő, mert Cassablanca meg a Macskajaj is eszembe jutott) közismert filmet idézzek.

És ha már a filmeknél tartunk, had adjak egy kicsit a kultúra pofájára is! Ha a beharangozó nyomán valaki nívósabb kulturális beszámolóra várt, ki kell ábrándítsam: első utam nem a színházi közönségszervezőhöz vezetett, és ez még csak közép-hosszútávú terveim közt sem szerepel. Viszont gondoltam ajánlok pár filmet. Hogy szűkítsem a kört, azok közül, amiket azóta néztünk, hogy itt vagyunk. Hátha valakinek sikerül kedvet csinálni. Túl nagy elemzést ne várjatok, azt lehet a neten dögivel találni. Max leírom, nekem miért tetszett.

Először is: Róma. Ha valaki nem látta még, irány a kölcsönző/torrent, kinek-kinek szájíze szerint, de abszolút "must see" kategória. Főleg azokra vonatkozik ez, akik szeretik a történelmet és azon belül is ezt az időszakot. Az első évad Julius Ceasar életét dolgozza fel Galliai hódításaitól meggyilkolásáig. Második évad a káosz éveit mutatja Octavianus hatalomra kerüléséig. A történelmi eseményeket Lucius Vorenus és Titus Pullo - két veterán a 13. légióból - életén keresztül mutatják be. Pompás díszlet, izgalmas cselekmény, és csekélyke ismereteimet e korszakot tekintve figyelembe véve a történelmi hűséggel sincs nagy baj. (megoldási javaslatokat eme mondat helyes magyarsággal való kifejtésére a szerkesztőség címére várjuk...) Főleg, ha a lábjegyzeteket is elolvassuk. Néhol dramatizálnak vagy festik a történteket, vagy éppen logikus magyarázatot próbálnak tálalni (pl. hogyan lehetett bebiztosítani a kedvező jóslatokat), viszont a közhelyeket nem sütik el, a mindenki által jól ismert mondatok nem hangzanak el, csak lehet tudni, hogy "á, itt mondta azt, hogy a kocka el van vetve". A sorozatoknál jól bevált fűszereket (intrika, szex, erőszak) itt még csak finoman alkalmazták (2005-ös az első sorozat).

Nem úgy a Borgias esetén. A reneszánszkori Itáliában játszódik, VI.Sándor pápa főszerepével. Fülledt erotika, intrika, ármány, cselszövés; van minden, mi szem-szájnak ingere. Kicsit utána olvasva az eseményeknek újfent megállapítottam, hogy az alkotók nem tértek nagyon el a tárgytól, tényleg olyan kusza történések voltak azidőtájt, hogy vétek lett volna nem dramatizálni. Nepotizmus csúcsfokon!

Még mindig sorozatoknál maradva, Game of Thrones (Trónok harca). Lenyűgöző! Senkit nem hallottam még erről a sorozatról másképp nyilatkozni, és azt hiszem, az IMDB 9.5/10 is magáért beszél. Fantasy történet, de kísértetiesen emlékeztet a középkori Angliára. Maga a helyszín, a hitvilág, az öltözet. Nem véletlen talán,hogy Írországban forgatták... (csakúgy, mint a Rettenthetetlen egyes részeit is, nem is olyan messze tőlünk...azt hiszem egy vasárnapi kirándulás keretében egyszer meglátogatjuk azt a kastélyt)

Utolsó sorozat, amit említenék, a Generation Kill. Iraki háború, de aki az ilyet nem szereti, annak is szívesen ajánlom. Ami a kísérleti nyúl: nem rajong a háborús filmekért, de alig várja mindig, hogy megnézzük a következő részt. Érdekesen van tálalva, nem annyira a gyilkolászós részre koncentrál, inkább ami mögötte/közte van. Angolul egy élmény, tele katonai zsargonnal és káromkodással. A katonák állandóan froclizzák egymást, ezeken a részeken jókat lehet derülni.

És, hogy legyen egy "tényleg film", azt mondom, Gran Torino. Clint Eastwood rendezésében és főszerepével. Nem azt mondom, hogy megváltoztatja az életed, de úgy fogsz felkelni a film után, hogy érdemes volt megnézni. Nem kell túl nagy csavarokra és meglepő fordulatokra számítani, a cselekmény szép fokozatosan sodródik a végkifejlet felé, ahogy azt egy drámától elvárnánk. Nem fogom lelőni a történetet, és azt ajánlom, hogy a port.hu vagy imdb oldalakon se koncentráljatok rá, mert olyan szar leírás alapján tuti sose lett volna kedvem megnézni. De nehéz is a cselekményről bármit is mondani különösebb spoiler nélkül. Nekem tetszett, hogy nem próbál sematizálni, a szereplőket a maguk emberi mivoltában mutatja be, előnyeikkel és hátrányaikkal egyaránt. Nincs jó meg gonosz. Egy dolog van tutira: drámai vég. Úgyhogy elő a zsebkendőkkel! :)

Remélem nem bánjátok, ha néha írok másról is, nem csak a konkrét eseményekről, amik velünk történnek. Egyrészt marha sokoldalú vagyok :), másrészt nem kirándulunk annyit, hogy azzal egy blogot meg lehessen tölteni. :P

Na cheers

Autó és egyebek

Tartsatok ma is velem, izgalmakat, és önfeledt szórakozást ígérhetek! :)

Vasárnap este vendégségben voltunk, nyugodtan lehetett iszogatni, mert hétfő a szünnap mindenkinek. (tetoválók szombaton dolgoznak inkább, és hétfő a szünnap) Revideálnom kell magamat, a kaja nem is volt szörnyű, sőt! Angolos menü volt, nagy marha hús egészben sütve, valami barnás mártással, krumplipüré, valami fánkra emlékeztető sós bigyó, párolt répa és spárga. A marha elkészítése az egyik legnehezebb kihívás szerintem a konyhában, főleg egészben sülve eltalálni, hogy rendesen megsüljön, de ne keményedjen be. Szóval tudnak ezek, ha nagyon akarnak! És egy másik vendég pedig hozott sütiket, az egyik valami karamellás tésztára töltött dupla tejszínkrém banán darabokkal - na ez isteni volt. A csokitorta meg hozta, amit el lehet tőle várni, én nem különösebben rajongok érte, de másnap reggelire megfelelt! :)

Sokat beszélgettünk az este, és megtudtam néhány új dolgot. Például azt mesélte John, hogy gyerek korában nagyon szegények voltak, Írország nagyon csóró volt akkoriban. Azért nem is nagyon használnak fűszereket - szerinte - mert az embereknek nem volt rá pénze, ebbe nőttek bele. Csak főtt krumpli meg hagyma. Aztán a kilencvenes évek tájékán jött a nagy "boom", egyszeribe meglendült az ország, az emberek nem tudták jódolgukban, mit csináljanak. Egyre másra épültek a házak, mert mindenkinek olyan vastag pénzkötegei voltak, hogy már nem tudta hova tenni. A bankok már mindenre hitelt adtak, ha kértél 500 eurót egy kocsira, felhívtak, hogy nem akarsz-e 1000-ért egy jobbat venni, mert megoldható. Mindezt csak úgy telefonon. Aztán ahogy Amerikában, itt is jött a krach. Az építkezések teljesen leálltak, az építőipar vegetál, várja a jobb időket. Viszont amiért nincsenek még mindig nagy szarban, hogy rengeteg készpénz van kézben. Az embereknek - válság ide-vagy oda - ha azt mondod a szalonban, hogy 200 euró, előkapja a farzsebéből és fizet. Sok vállalkozás behalt, de azért az üzletek még mennek. Talán megtanulják lassan közben, ha van az embernek pénze, akkor sem kell 2 kézzel szórni. (Azt mondja John, hogy mikor nagyon futott, akkor az emberek simán otthagytak a boltban karácsonykor 50 euró borravalókat, hogy "köszi az egész éves munkát...")

Kaptam egy autót, hogy használjam egészséggel. Jó öreg Mazda, kicsit nyikorog, kicsit (nagyon!) kopog, de legalább az enyém! Tegnap ki is próbáltam, azzal jöttünk haza. Külön fejezetet lehetne annak szentelni, hogy milyen mókás dolog mindent fordítva csinálni... Az, hogy a másik oldalon kell haladni csak egy dolog. Néha kicsit rámegyek a padkára, meg ilyenek, mert nem érzékelem annyira a távolságokat. Az is furcsa, hogy jobb oldalon haladnak el melletted kocsik szemből. De megszokható. A sebességváltás volt a legkevesebb, az igazából egyből ment. De hogy indexelés helyett mindig az ablaktörlőt indítom be...!
Gondoltam kitakarítom a verdát. Olyan állapotok voltak, hogy az már durva. John kb. egy zsáknyi szemetet szedett ki belőle, de még így is sikerült porszívózáskor annyi gyerek-kacatot előkaparnom az ülés alól, hogy egy óvodát beindíthatnék vele. És ami kenyérmorzsa az üléseken volt... Látszik, hogy mindig későn kelnek, utána persze rohannak, és szerencsétlen kölkök a kocsiban ettek mindig. Jó néhány panírozásra elegendő lett volna, amit felporszívóztam. Kedvencem az volt, hogy a hátsó ajtó ablakának sarkában moha nőtt...

De lehetőségekhez képest rendbekaptam a kocsit, mondom irány valahova parkoljunk át, mert nem a legjobb helyen állok. (A ház előtt közvetlen megy a járda, kb. 1 méter széles, és aztán egy jó forgalmas út, buszforgalommal meg teherautókkal.) Igen ám, de a vészvillogó szerencsése leszívta azt a kis kraftot, amit előző nap sikerült az akksiba beleerőltetni. Szuper. Egy domb közepén parkolok tilosban egy forgalmas útra félig belógva, arccal a dombnak, és nem indul! Gondoltam elkezdek hátrafelé gurulni, és majd rükvercbe teszem, hátha beindul. Na ja, csak közben autók jöttek, nem tudtam lendületet venni. Ott álltam beragadva, most már teljes szélességgel az úton, és ekkor a sávomban egy busz jött, szemből meg egy rendőr... Filmbe illő jelenetek. Próbáltam a rendőröknek elmagyarázni, hogy nem jókedvemből állok itt, az autó nem indul. Gyorsan akcióba léptek, megállították a forgalmat, elengedték a buszt, majd segítettek a másik oldalra a kocsit áttolni, ahol akadt némi parkolóhely. Egyedül ezt se tudtam volna megoldani, hegynek felfelé tolni, miközben még kormányzol is. Meg persze a forgalom nem áll meg... Viszont amikor a rendőrök odajöttek segíteni, az emberek is egyből türelmesebbek lettek :)
Na jó, veszély elhárítva, forgalom is elindult. Na mondom, majd akkor most jön az a rész, hogy "Batta úr, kérem vegye elő iratait". És nem, még csak azt se kérdezték, ki vagyok. Kérték, magyarázzam el, mi történt, és aztán ennyi. Pedig lett volna mit magyarázkodni, mert csak sajtcetliket tudtam volna mutogatni, hogy "ez a biztosítási számom, csak még nem jött meg az értesítő". Szóval ezt megúsztam. Viszont most van egy lerobbant kocsim, óránként 90 centért áll ott, ahol... Amúgy ez akkor is így lenne, ha nem lenne lerobbanva. Még egy ilyen kis falucska méretű hely minden parkolója is fizetős! Hihetetlen, de itt nincs olyan, hogy az utcán csak úgy leparkolsz. Mindenért fizetni kell.

Most ennyi izgalom után állhatok neki teregetni. Vettünk most már egy benti szárítót, mert meguntuk, hogy 4 napja nem bírnak a ruhák kint megszáradni. Reggel süt a nap, jaj de jó, ki lehet tenni a ruhákat száradni. Aztán dolgodra mész, és egyszer csak azt veszed észre, hogy szakad az eső. Beszedni már nincs értelme. Mindegy, majd utána megszárad! Igen, de mire megszáradt volna, jött megint egy eső. Meg még egy. Úgyhogy itt teljességgel lehetetlen kint szárítani. Vagy ott kell mellette ülj egész nap készenlétben.

Legközelebb jelentkezem, hogy mi lett végül az autóval, és a kulturális rovat keretében filmajánló is lesz!

Vasárnapi elmélkedések

Szombat este ismét próbáltunk kicsit kimozdulni. Kicsit későn értünk le az Archiesba, már nem volt élő zene, és túl sokan se voltak. Viszont bővítettük a repertoárt, mert hallottuk, hogy ezen a helyen csak hangolni szoktak az emberek, éjfél után mindenki a Kellticbe szokott menni. Hát mi is így tettünk.
Kicsit vegyesek az érzéseim. Mert egyrészt mindenki azt mondja, hogy milyen uncsi hely Kells, meg kicsi, nincs pörgés, stb. Ezt azért alátámaszthatom. Viszont maguk a helyek nagyon igényesek, jó hangulatúak, és szombaton tele vannak fiatalokkal. Ez a Kelltic tulajdonképp egybe nyílik a hotel bárjával. Egyik helyiségben élő zene, 3 gitáros srác játszott kellemes bárzenét, ilyen Kings of Leon stílusban (meg többek között a Sex on fire-t is). Másik teremben retro dizsi, kicsit Dévényi Tibi bácsisan. Két leánybúcsú is volt ebben a teremben, úgyhogy lassan kioldalaztunk a sok tonna-donna közül. Irány a bárpult. Itt mindenhol van legalább 4, de jobb helyeken akár 8-10 féle csapolt sör is. Nagy divat, hogy egyes sörök fagyos sörcsapból jönnek, marha jól néz ki!
Volt egy harmadik helyiség is, hátul. Ez volt maga a Night Club. Bevallom őszintén, én pőre táncoló nénikre számítottam, de helyette egy sima disco volt. Viszont telis-tele fiatalokkal. Jó hely, ide még visszanézünk. Csak barátokat kéne még szerezni, hogy érdekesebb legyen.

És akkor most egy bekezdést szentelnék férfi olvasóimnak is.
Srácok, ha valaki csajozni akar, nem biztos, hogy Írország a tökéletes megoldás vakációra! Híresen rusnya hírében állnak az ír nők, és való igaz, napközben csak förmedvény dagadt nőket látsz szinte kivétel nélkül. Aztán elmész egy ilyen szórakozóhelyre, és tulajdonképpen azt látod, hogy nem is olyan rosszak a csajok (én persze nem nézegetem őket, Ami mesélt róla csak! :)) Az más kérdés, hogy mindegyik kisestélyiben van tulajdonképp, azt már kicsit túlzásnak érzem. De lehet olyan, mint nálunk faluhelyen, hogy ha végre történik valami, a lányok úgy beöltöznek, mintha az esküvőjükre készülnének. Szóval nappal csak ronda nőket látsz, este meg zömében azért inkább csinosakat. Ezen paradoxon feloldásán gondolkoztam. Következő magyarázatokat dolgoztam ki:
- Sörre szépülnek. Ezt egyből cáfolnám is, nem szoktam annyit inni, hogy befolyásolja érzékelésemet
- Fényre csúnyulnak. Na, ezt azért nem zárhatjuk ki sose. Bár szintén nem érzem teljesen meggyőzőnek ezt a magyarázatot.
- Következő elméletem szerint a - többségében kelet-európai - bevándorlók napközben dolgoznak, és csak este jönnek elő. Így lehetséges, hogyha 100 kiló alatti hölgyet látsz, az nem is ír, hanem lengyel, litván, cseh, stb. Na, erre adok egy 50 %-ot, engem félig meggyőzött ez a verzió.
- Napközben csupa anyukákat látsz (itt sokan elég hamar lebabáznak, erre majd később kitérek még), este meg a még szingli meg fiatal csajokat. És eszembe jutott, hogy a Dave is azt mondta, hogy nem ehet sokat, mert ha meghízik, nem megy hozzá a nője. Ha már elvette, utána majd szép pocakot növeszt, és zabál amennyit akar. (más kérdés, hogy itt a férfiak nem nagyon hajlamosak a hízásra) Szóval úgy tűnik, hogy itt úgy érzik, hogyha már megházasodtak, gyerekük van, akárhogy kinézhetnek, és elhagyják magukat.
Összességében nem ajánlom egyik férfi társamnak sem, hogy írhonban próbáljon nőt fogni, mert idővel úgy néz ki mind, mint Jabba a Star Warsból, és mellé még marha öntudatosak is, dívik a feminizmus.

Ja igen. Sok a kismama, és nem ritka még a 16 éves sem köztük. Azért vállalnak sok gyereket, mert brutál támogatást kapnak rá. Az ír szociális rendszer tényleg elég durva. És minél több gyerek, annál több támogatás. Még csak nem is lineárisan növekszik, hanem egyre nagyobb összegekkel. Ráadásul ikrekre másfélszeres szorzó jár - tehát a háromszorosa egyből, mint 1 gyerekre - plusz egyszeri 800 euró, stb. És azért sok a tini terhes lány, mert állítólag a falu elég zárt, mindenki ismer mindenkit, meg ugye sík katolikus a többség, konzervatívak. Így aztán a fiatalok nem mernek a patikába elmenni gumit venni, nemhogy fogamzásgátlót. Aztán persze jön a baleset. És akkor már megtartják - gondolom ebbe is belejátszik vallásosságuk, meg a szociális rendszer is. Aztán a lányok már nem is nagyon mennek vissza tanulni, jól elvannak a segélyekből. 3 gyerek után ott állnak 30 évesen, hogy van 8 elemijük. Azért meg van ennek a rendszernek is előnye-hátránya.

És ha már ennyit meséltem az ír nőkről férfi társaimnak, akkor hintek egy kis kegyet női olvasóim felé is, és leírom, hogy állítólag az ír pasik viszont nem rosszak, és ezt most tényleg Ami mondta :) Érdekes módon a nők nagyon meghíznak, de a férfiak még nagyon meg se pocakosodnak. Pedig szeretik a sört meg a húst is. Vagy az van, hogy sokat mozognak, egész nap mászkálnak, és ezért nem híznak el, vagy egyszerűen genetika. Viszont idősebb korra mind kopasz gnóm fejű lesz. És a sörös korsó a kezükhöz nő, valamint átmennek hikomat állapotba és egész nap lóversenyt bámulnak. (Tényleg, hogy itt milyen népszerűek a fogadási irodák... Minden sarkon van egy szinte)

És akkor még egy kicsit az írekről, ahogy eddig megismertem őket. Pro és kontra.
Először is, lusták. Hogy alapból azok, vagy szociális rendszer kényelmesíti el őket, nem tudom. Tény, hogy többet szeretnek beszélni, mint cselekedni. Másrészt nagyon szociálisak, azért van annyi pub is, hogy társasági életet éljenek. Igazából ők nem azért mennek le, vagy nem csak, hogy hülyére igyák magukat, hanem szeretnek dumálni, ismerkedni. Nyitottak. Viszont állandóan mindent beígérnek, jár a szájuk, és aztán annyira nem veszik lelkiismereti kérdésnek, hogy be is tartsák. Család-centrikusak, és tilos a gyereket ütni. Már nem annyira vallásos mindenki, példáil akiket én ismerek mindenki ateista. De azért a szalonban minden héten van egy imádkozó kezes tetoválás, vagy "Only God Can Judge Me" felirat. És a sok templom mellett mindenfelé egyházi közösségi házak vannak, tehát még mindig elég erős a vallás szerepe. Nem kötekedősek, ha sokat isznak se láttam nagyon balhézni őket. Más kérdés, hogy azt mondják, ha balhé van, akkor viszont mindenki "ugrik". És állítólag gyorsak, szívósak. A fiúk nem túl rámenősek, a pubban is inkább elkülönülve ülnek, a csajok meg próbálják állandóan felhívni magukra a figyelmet. A discoban nem láttam az a fajta gusztustalan nyomulást és tapizást, ami nálunk a férfiakat jellemzi. Igazából elég konzervatívan viselkednek, most, hogy visszagondolok, nem nagyon láttam nyilvánosan smároló párost sem. Ha nincs munkájuk, akkor keseregnek, De azért nem szakadnak meg a keresésben, és véletlenül sem engednek az igényeikből; ha nem találnak olyan munkát, ami nekik tetszik, inkább nem erőlködnek. Állítólag spúrok, ha egy idősebb embernek már elhanyagolt a kertje, akkor sincs nagyon esélyed, hogy keress egy kis pénzt a rendbehozatalával, mert sajnálják rá a pénzt. Nem túl pontosak és precízek; a busz mindig késik, munkájukat pedig külön fogalomként szokták a magyarok (és más nációk) emlegetni: megcsinálta amolyan írül. Értsd: cigánymunkát végzett. Mindent elfelejtenek, szórakozottak. Kivéve, ha a saját pénzükről van szó. Persze nagyon öntudatosak. Meg lokálpatrióták, és az sem kérdéses, hogy büszkék-e írségükre. 8 óra munka már náluk a maximum, de hivatalokban alap a másfél óra ebédszünet, a toll szó szerint kihullik kezükből már a munkaidő vége előtt fél órával. Nagyon ráérősek. A bankban 3 napot tartott, mire meglett a számlám. Először csak időpontot adtak. aztán visszamentem, beültek velem ketten! egy szobába, hogy egy nyomtatványt kitöltsenek. Aztán mondták, hogy még mindig időre van szükségük, majd holnapra meglesz a számlaszámom. És jó rondán beszélnek, de azt már kezdem megszokni. Sok a szlengjük, és nyomják neked, mintha értened kéne. Ja, sms és üzenetírás egy vicc; még a negyven évesek is olyan rövidítésekkel írnak, hogy nekünk 10 perc kibogarászni, mit akartak üzenni. Vicces, amikor egy idősebb nő ír olyan üzenetet, amilyet nálunk még egy tini sem tudna! Szóval nagyjából ilyenek. Összességében azért szeretni valóak szerintem. Majd idővel lehet bővítem még a listát.

Valaki nem akar feedback-et adni, mi történik otthon? Dübörög a gazdaság, hatalmas az egyetértés? :)

Ír sportok

Hogy megőrizzem lankadatlan figyelmeteket, újra írok valami szösszenetet. Mivel nem sok minden történt mostanság, előveszek egy rég beígért témát, az ír sportokat. Jó lenne úgy írni róluk, hogy már saját szememmel láttam 1-2 meccset, és mindent tudok a szabályokról, de érdekességnek talán megteszi.

Szóval, mikor faggattam az íreket, hogy melyik a legnépszerűbb sport náluk, a foci, vagy a rögbi, mondták: egyik sem. Hát akkor mi? Hát a Gaelic Football. No, az meg mi a fene, mondom? Kiderült, hogy van több, speciálisan ír sport is, melyek közül a legnépszerűbb a Gaelic Football, második a Hurling. Csak ezek után jön a rugby és a foci.

És akkor most kicsit részletesebben. A Gaelic Football ránézésre egészen hasonlít a focira. Az első két dolog, ami feltűnik, hogy kézzel is meg lehet fogni a labdát, és egy hagyományosnak tűnő kapu szárai meg vannak hosszabbítva, mint a rugby kapuknál. Lehet a kapuba is gólt rúgni, meg afölé is :) Szóval a foci és a kézilabda keveréke nagyjából, a kapu meg olyan, mintha össze lenne téve a foci és a rugby kapu. És akkor még jön az is, hogy tackle-t lehet adni, akár csak a rugby-ben vagy amerikai fociban. Legjobban az ausztrál focihoz hasonlít, de nem teljesen ugyanaz. Ezt a sportot nagyon szeretik itt, gyerekek is játsszák, és a meccsekre nagyon nehéz és csak drágán lehet jegyet kapni. Youtube-on vannak egész jó bemutatók, akit bővebben érdekelne... Ja, annyi érdekesség még, hogy kétévente játszanak egyet az Ausztrálokkal, és erre külön szabályok vannak, amik a két sport hibridjéből állnak.

A másik nagyon népszerű sport a Hurling. Állítólag a világ leggyorsabb mezei sportja. (amúgy a gael foci is nagyon gyors állítólag) Gyökerei ezer évekkel ezelőttre nyúlnak vissza, és egy ősi kelta sport. Furcsa, baltára emlékeztető (talán nem véletlen?) ütővel kell egy kemény labdát a kapuba juttatni. Azt mondják, elég durva, mert az ütővel is csépelik szépen egymást, meg amúgy is. Arról nem beszélve, ha a 150 km/h-val haladó labda fejen talál... Védő felszerelés persze itt se nagyon van, felnőtteknél a fejvédő ajánlott, de nem kötelező. Megnézném, egy átlag játékosnak hány foga marad... Ahogy próbáltam némi adatot gyűjteni azokról a dolgokról, amiket ide írok, megtudtam azt is, hogy ennek a sportnak van egy skót változata is, amit leginkább csak a felföldiek (highlander) játszanak. Mindig tanul valamit az ember...

Van még két másik spéci ír játék is, a Gaelic handball és a Rounders. Előbbi egy kézzel játszott squash tulajdonképpen, utóbbi pedig a baseball-ra emlékeztet. De ezek nem annyira népszerű sportok. (Az ősi kelta játékok egyébként majdnem kihaltak a 19. századra, de aztán létrehoztak egy szervezetet (GAA), amely többek között ezeket a sportokat promotálja - meg az ír kultúrát: táncot, zenét, nyelvet... Azt kell mondjam, ezt nagyon okosan csinálják!)

A rugby népszerűségéről talán mindenki tud, felesleges ecsetelnem. Az európai focival meg a helyzet, hogy szeretik nézni, de hozzánk hasonlóan, nincs sok örömük csapatuk nemzetközi szerepléseit illetően. Mivel anglia nagyon közel van, nagyon sokan járnak át komppal vagy repülővel egy-egy Liverpool vagy Celtic meccsre. A többség persze Celtic drukker, mert az ugye katolikus csapat... (Nekem így magyarázta egy részeg Celtic mezes drukker Dublinban :))

Aztán, ami nagyon megy még itt, az a golf. Hogy vannak-e híres-nevezetes játékosaik, azt nem tudom, de pályájuk meg elég zöld gyepük van, az biztos :) Például itt Kells szélében is van egy szép kis pálya, a buszból szoktuk látni.

Kérdezgettem, hogy itt tényleg megy-e a pusztakezes box? De állítólag azt a cigányok használják a családok közötti viták eldöntésére, és semmi esély egy olyat látni.

Nagyjából ennyit tudnék ezekről dióhéjban mesélni. Remélem, sikerült valami újat mondani. És érdekességképp jegyezném meg, hogy ahogy keresgéltem az ír sportokkal kapcsolatban a neten, belefutottam egy másik magyar srác blogjába, aki szintén itt él, és hasonló indíttatásból írogat...

Kells-i képek

Így nézett ki valaha Kells

Újabb kulturális magaslatokba szeretném elrepíteni a mélyen tiszteltet. Ha már szó esett a Book of Kells-ről, Írország egyik legnagyobb nevezetességéről és kincséről, nézzük meg közelebbről azt a helyet, ahol ezt a könyvet évszázadokig tárolták. Kells, vagy ahogy írül írják: Ceannanas Mór egy meglehetősen régi település. A fáma szerint 804 körül alapítottak itt a kolostort a vikingek elől Iona szigetéről elmenekült szerzetesek. A kolostor mellett nevezetes még a Round Tower. Ez egy Írország szerte elterjedt képződmény, néhány található még Skóciában. Rendre valamilyen kolostor közelében van, de nem tudják pontosan, hogy harangozó toronyként is használták-e, vagy főleg védelmi szempontból. Mindenesetre az még ma is megfigyelhető, hogy az ajtaja több méterrel a felszín felett van, csak a föntről leeresztett létrán lehetett bejutni. Durván 30 méter magas egy ilyen torony, és több szint helyezkedik el belül. A viking támadások idején ide menekült a lakosság is. Mondjuk aki nem fért be az meg úgy járt...



Itt balra láthattok egy képet, amin Ami is rajta van, csakhogy a méreteket érzékelni lehessen. Kellsben több nevezetes nagy kelta-kereszt is található. Van, amelyik a 3 méteres magasságot is eléri. A temetőbe is tervezzük egyszer elmenni, mert rengeteg faragott kelta-keresztet is lehet látni. Körülbelül ennyit szántam volna a művtöri órára, sajnos sokkal többet nem tudok ezekről a dolgokról mesélni. De szerintem egy ízelítőt mindenki kaphatott, aki eljön ide hozzánk, ilyen szép emlékeket nézegethet vakulásig! By the way, hányan mondhatják el közületek, hogy van a kertjük végében (najó, lehet 50 méterrel arrébb) egy 10. századi torony?! :) Sajnos a fák eltakarják, de tényleg nagyon közel van.


Még mindig Kells-hez kapcsolódóan, csak kicsit kevésbé kulturális vonalon: múltkor csináltam pár képet a környékről, most azokat is közkinccsé teszem. Először is, itt van ez a bolt, ahova gyakran járunk bevásárolni. Nem ez az egyetlen, de ez a legnagyobb. Mint egy kisebb Tesco. És durván 200 méterre van. Aztán egy 20 méterrel arrébb található a GYM, ahol szintén szignifikáns időt cseszek el, ahelyett hogy itthon tespednék egy sörrel a tévé előtt :) Apropó, tudtátok, hogy itt van olyan, hogy TV adó? Állítólag bármikor bekopogtathatnak, hogy szeretnék látni, van-e tévénk, és ha van, akkor felszólítanak, hogy fizessük az adót. Ami durván 180 euró/év, nem egy halálos összeg, de akkor is... Mellékesen jellemző az írekre, hogy marha erős a szociális hálózatuk, annyi pénzt szétosztanak, hogy már az ír ismerősök is azt mondják rá, hogy talán túl sokat is... De aztán persze mindenért fizetni is kell. Parkolásért gyakorlatilag mindenhol, de Dublinban egyenesen horror, üti a Ferihegyi parkolási díjakat... De nincsenek szelektív gyűjtők se, azért is fizetni kell, a műanyag szatyorra külön környezetszennyezési díjat számolnak fel a boltban, és így tovább. 

Visszatérve a kondihoz, nagyjából így néz ki belülről: 

Mondhatni, semmi extra, de én ennek is nagyon örülök, hogy van.


Jah igen, szóba került a bolt is. Teljesen furcsa volt, de itt egy csomó nemzetközi terméknek más a neve, mint nálunk. Például az Axe itt Lynx néven fut, de még jó pár példát fel lehetne sorolni. Tejfölük azt hittem, nem lesz, erre kiderült, hogy kétféle is van, amik amúgy csak a zsírtartalomban különböznek (Sour Cream és a Creme Frache). Túró viszont nincs, vagy amit ők annak hívnak, az valami egészen más, mint nálunk. Felvágott nem sok féle van, és általában elég drága. Legalábbis ahhoz képest, hogy a sausage mennyire alap termék. A kávéjuk szar, ezt így ki merem jelenteni. Nem annyira hígan isszák, mint a németek, de még ez is messze áll a kávéfogyasztás kultúrájától... Minden shop-ban és töltőállomáson egyen automaták vannak, amik egy forró, de gyenge nagy adag kávét csurgatnak a papírpohárba, amit önkiszolgáló módon ízesítesz. Itt mindenki ezt issza szinte. Benzinkútról jut eszembe... Néhol annyira lepukkant, hogy sokkal inkább az erdélyi túráinkra emlékeztet, mint Nyugat-Európára. Néhol csak az út szélén egy töltő, és ennyi. Kicsit csapongok, de most meg a boltokról jutott eszembe még valami: szinte minden terméken rajta van, hogy Írországban készült, vagy írországi alapanyagokból. A boltban, amit említettem, hogy leginkább egy tescora emlékeztet pedig külön hús pult van a helyben termelt húsoknak, nagy betűkkel, hogy ez biza a Ryan farmjáról van, ezt vegyétek, mert ez helyi! Na, ebben példásak az írek, azt kell mondanom.


Voltunk egy zenés helyén, talán már említettem máskor is. Arches-nek hívják, és ez a fiatalok által leginkább látogatott szórakozóhely hétvégén (ami szombatot jelent, mert itt csak szombaton történik valami). Nagyon szimpi hely, sok ember; páran már meg is ismertek minket: engem egy srác a konditeremből, Amit meg kliensek, meg azok ismerősei, mert a jó tetkók híre hamar megy, és úgy jönnek oda hozzá, hogy: Te csináltad azt a Cantona-s tetkót, mert nagyon jó! Apropó, akit érdekelnek, nyugodtan lehet a munkáit nézegetni fészbúkon, és lehet lájkolni az oldalt is! Hadd lássa mindenki, milyen népszerű! :)
Na, szóval ezen a helyen mindig van valami élő zene, most éppen ír balladákat játszottak. Amennyire értettem a szövegüket, ezek ilyen hazafias nóták, legalábbis mindegyikbe volt valami "Ájeré", "Irish pride", vagy "Beat the english". Kb. mint nálunk egy Kárpátia. De itt ez nem megvetendő, meg marginális, mindenkinek természetes, hogy ismeri ezeket a nótákat, és együtt éneklik. Amúgy az IRA annyira nem feltétlen népszerű, John például azt mondta, hogy azért nem szereti őket, mert gengszterek, csempészetből élnek, stb. Viszont az 1916-os eseményekre mindenki nagyon büszke. És persze az angol királynét annyira nem látnák szívesen vendégül minden nap :) Összefoglalva: az íreknél nem nagyon vannak szélsőséges szervezetek, vagy nincs nagy támogatottságuk. De nincs is akkora ellentét, mint nálunk, mert itt mindenkinek természetes, hogy büszke a hazájára, hogy lokálpatrióta, hogy protekcionista.

Dublin II.

Egy érdekesebb híd

Folytatván a dublini beszámolót, essen néhány szó a szállásról. Ez talán hasznos infó lehet azoknak is, akik kirándulás keretében járnának erre. Booking.com és hasonló internetes oldalakon lehet foglalni előre szállást, és elképesztő, de már 10-12 euróért meg lehet szállni Dublinban. Ez nagyon olcsó ár, még otthoni viszonylatban is! Persze emeletes ágyakra, és 6 másik szobatársra kell számítani. De maga a környezet tűrhető, a fürdőszoba egész normális. Reggeli is van az árban. Persze megint csak ne egy angol villásreggelire gondoljatok, hanem vajas pirítós, dzsemmel meg kukoricapehely. Kávé, tea, üdítő. A Talbot utcán volt szállásunk,

River Liffey

ahogy azt már korábban említettem. Ebben az is jó, hogy közel van a buszpályaudvar, és a város is könnyen bejárható innen. A recepción reggel tesznek ki turista térképeket, amik ingyenesek. Ebből érdemes begyűjteni egyet mihamarabb, mert hamar elkapkodják. Kinéztünk egy helyet, ami a Liffey (Dublin folyója) túloldalán volt, úgyhogy az O'Conell érintésével átsétáltunk.
A Liffey jóval kisebb, mint a Duna, de ránézésre valamivel tisztább is. A hidak viszonylag alacsonyan vannak építve, hajóforgalom nem is nagyon megy keresztül Dublinon (leszámítva a turista hajóbuszokat). Nagyon sok híd van, ezért nincsenek is akkora torlódások, mint Pesten. Mondjuk, ahogy a mellékelt képeken láthatjátok, ekkora folyón azért könnyebb is hidat építeni...

Grafton street, "élő szobrok"

Szóval, a folyó északi oldaláról átmentünk a délire ahol amúgy a Temple Bar és a Viking negyed is található. Ezek most kimaradtak, majd egy másik alkalommal sorra kerülnek. Elöljáróban annyit, hogy a Temple Bar az egy olyan negyed, ahogy egymást érik a bárok és pubok, hangulatos kocsmák. Mondhatnánk úgy is, hogy szórakozónegyed. Mellette van a viking/középkori negyed, ami szintén érdekes lehet. Mi ezúttal a Grafton street-et vettük irányba, amit úgy kell elképzelni kb, mint a Váci utcát. Sétáló utca, tele (nem olcsó) üzletekkel, bárokkal, mindenféle utcai szórakoztatókkal: zenészek, pantomimesek, marionettesek. Van egy idősebb, mozgáskorlátozott csóka, aki egész nap a mankójával "dekázik", néha fejre veszi, aztán megint a mankókkal, felváltva... Bámulatos kitartás;

Ami és a viking

ahányszor arra jártunk mindig mozgásban volt a labda, és sosem esett le. Az ilyet valahogy jobban díjazza az ember, mint amikor leülnek a földre és kéregetnek. Fotózkodtunk egy vikinggel is. Szerencsére Amival nem erőszakoskodott, és engem sem akart megölni a pénzemért :) Amúgy az íreknél elég meghatározó a viking korszak, mindenhol van valami emlék róla. Dave azt mondta, hogy annyira nem lelkesedik értük, mert földúlták Dublint, öltek-pusztítottak amerre jártak. De azért a kultúra szerves részévé vált, főleg, mint turista látványosság. Egy ír valószínűleg nem tetováltatna azért magára egy viking harcost, ilyen szempontból kicsit azért kicsit más a megítélésük, mint nálunk. Bár az is igaz, hogy otthon se hallottam még olyanról, hogy valaki egy Batu kán portrét szeretett volna a vállára... :)

A Grafton street végében van a St. Stephen's Green, vagy mondjuk úgy, Szent István Park. Azt olvastuk róla, hogy régen nem látogathatták az emberek, de aztán jött az egyik Guinness bácsi, aki nagyon jó fej volt, és mémi pénzügyi ráhatással elérte, hogy a pórnép is használhassa a parkot. A parkban rengeteg szobor van, mindegyik valami híres személyiséget ábrázol, akinek valami szerepe volt a park alakulásában. Ezek részletes ismertetésétől eltekintenék; aki ilyet akar, látogasson valami művészettörténeti blogot! :)

Legyen elég annyi, hogy kellemes kis park, egyik felében egy kis tóval, ami meglehetősen sekély. Körülötte sziklás részek kialakítva, sőt, a fotók tanulsága szerint vízesés is lenne, de elképzelhető, hogy a nyáron "tomboló kánikulának" köszönhetően leapadt a víz nagyon, és azért nem láthattuk. A park kísértetiesen a Margit-szigetre emlékeztetett engem.Csináltunk is néhány képet, kiteszek párat ízelítőül. A park másik végénél már a Grand Canal van, és nem messze található a térkép szerint a magyar nagykövetség sem, de oda már nem tudtunk ellátogatni, mert időközben megérkeztek Dave-ék, és közösen mentünk tovább várostnézni. 

College udvara, Dave és Stacey háta :)

Elmentünk a Trinity College-be, ami Dublin egyetlen egyeteme. 1592-ben alapították, és ez Írország legrégebbi egyeteme. Elvileg már 1311-ben is volt egyetem alapítva pápai fennhatóság alatt, de az később megszűnt, ha jól értettem. Lényeg a lényeg, van egy nagyon szép könyvtáruk, ahol több tízezer sok száz éves könyvet tárolnak. Köztük, külön tárlat keretében a Book of Kells-t, ami egész Írország egyik legnagyobb büszkesége. És milyen szép, hogy pont kells-i kötődésű... A fáma szerint Iona szigetéről elmenekült néhány szerzetes az azt dúló vikingek elöl, és itt Kells-ben leltek menedékre. Magukkal hozták ezt a könyvet is, ami valamikor 800 előtt készült. Aztán a történelem során sokat hánykódott, volt, hogy fél évre eltűnt. Aztán a Cromwell-i háborúk idején Dublinba küldte a püspök, hogy biztonságba helyezzék. 1654 óta ott van. Gyönyörű kidolgozások, el se lehet képzelni, hogy lúdtollal, mindenféle kőporokból meg tojásból kutyult festékekkel hogyan lehetett ilyen részletgazdag rajzokat alkotni. Sajnos képeket nem tudok mutatni, nagyon őrzik a helyet, senki nem fotózhat. A könyvben is félévente egyszer, ha lapoznak egyet, hogy óvják. Amúgy üvegen át lehet csak látni. Jobb híján ajánlom a linkelt wikipedia cikk nézegetését, esetleg képek keresését guglival.

A Book of Kells-nél jó sokat elidőztünk, míg minden leírást végigolvasgattunk. Képet viszont egyet sem sikerült csinálni a taglalt okok miatt. Nem úgy a következő helyen, ahová mentünk, ami szinte csak a fotózásról szólt! Ha valaki a Wax Museum-ra tippelt, akkor talált-süllyedt!

Ehhez nem fűznék különösebb kommentárt, a képek beszéljenek helyettem:)

 

 

 

 

Elnök úr, tudom, régi történet,
de most megbeszélhetnénk...

Dublini látogatás

Stephan's Green, Dublin

Nos, pont mához egy hónapja, hogy megérkeztünk. De nem csak ezért nevezetes ez a mai nap! Pont 3 éve, hogy Amikámmal egymást boldogítjuk. És most ezt szó szerint értem! Ritka az ilyen kapcsolat, hogy még csak nagyobb vitánk sem volt ebben a három évben, teljes összhangban vagyunk. Ezen a csatornán is szeretném üzenni, hogy nagyon örülök neki, hogy vagy nekem, és köszönöm a sorsnak, hogy egybeterelt minket!

A jobb oldali kép Dublinban készült amúgy. És akkor egy kis szentimentalizmus után folytassuk manóföld fővárosába tett látogatásunk beszámolójával.

Hallottunk róla, hogy 31-dikén magyar buli lesz Dublinban. Dave pedig mondogatta már egy hete, hogy hétfőn el akar vinni városnézni minket. Gondoltuk, kössük össze a kettőt, és aludjunk a fővárosban. Vasárnap felkerekedtünk, leteszteltük a helyi emeletes buszjáratokat, és egy jó 1 óra 20 perc alatt már bent is voltunk. Szállást a Talbot street végében, a Jacobs Inn hostelban foglaltunk. Azért említem név szerint, mert magyar portása is van, valaki, ha arra jár, nyugodtan szálljon meg ott. Ráadásul kemény 12,5 eurót kell egy éjszakáért fizetni, ami azt hiszem, még magyar viszonylatban sem egy halálos. Cserébe 8 fős emeletes ágyas szoba, de hát nem is családoknak van kitalálva, sokkal inkább diákoknak és túrázóknak. Amúgy a Talbot-ról nagyon könnyen megközelíthető minden. Tulajdonképpen ez is egyfajta turista meg külföldi utca, tele van éttermekkel, szállókkal, idegen boltokkal. (Lengyel bolt több is van ezen az utcán. Itt jegyzem meg, hogy lengyel áruk angol felirat nélkül! is megjelennek minden bolt kínálatában, még itt Kellsben is. A nagyobb boltokban külön lengyel részlegek vannak, de mindenhol kapni lengyel söröket.) Az utca végében, ahol találkozik az O'Connell  street-tel van a "The Spire" nevezetű alkotás, ami egy jócskán elméretezett (121 méter!) tűre hasonlít nekem. Esztétikai elemzésbe nem bocsátkoznék (a maga módján amúgy még tetszik is nekem), mindenesetre a tájékozódást nagyban megsegíti a környéken. Az O'Connell úton végig több szobor is található. Ezek elemzésébe nem mennék mélyen bele, mert, bár több fotót is készítettünk, a linkeken sokkal jobbat találtok, leírással együtt. Személyesen nekem nagyon tetszik az utca kialakítása, és az a stílus is, ahogy általában a szobrokat készítik itt. Mivel nem vagyok a művészettörténet sem avatott sem avatatlan szakértője, nem akarok hülyeséget mondani stílusokat illetően. Mindenesetre engem az otthoni Petőfi, Kossuth, stb. szobrokra emlékeztetnek, amolyan realisztikus, kicsit heroisztikus ábrázolás. Nekem az ilyen szobrok tetszenek, mert az egyszeri bámészkodó is legalább el tudja képzelni, hogy nézhetett ki az ipse anno. Nem úgy, mint néhány otthoni szobornál, modernebb alkotásnál, ahol nem pepecsel a tisztelt alkotó a részletekkel, illetve feltölti művészi tartalommal, és a vége valami elnagyolt, arctalan massza. Amiből a white-fülűek biztos meg tudják ragadni a karaktert, meg átérzik az egészet, de ha valaki nem látta még előtte az ábrázolt személy portréját, könnyen azt hiheti, hogy a texasi láncfűrészes áldozata átalakítás után.

Na jó, szokták mondani, hogy amihez nem értesz, abba ne pofázz bele... Úgyhogy mennék is inkább tovább a beszámolóval. Meglátogattuk a Paprika Store-t, ami szintén nem volt messze, kicsit csendesebb, kieső részen. Meglepően jó dolgaik vannak, mint egy otthoni kis közért szinte. Persze itteni árakhoz viszonyítva... Azért néhány hiánypótló fűszert és élelmiszert vettünk gyorsan, amit itt nem lehet kapni. Csak példának említeném a kakaó port, merthogy itt az sincs. Ami brownie-t akart csinálni, de kakaó port nem talált a múltkor, helyette 6 féle előre elkészített "csak önts hozzá tejet" brownie keveréket... Újabb jele az írek lustaságának. Megvettük az esti bulira is a jegyeket, mert elővételben 5 euróval olcsóbb volt. Aztán kajálás "a város legjobb fish&chips helyé"-nek kikiáltott gyorsbüfében. A halat nem kóstoltuk, csak egy burgert krumplival. Az én deluxe burgerem egész ehető volt, ellenben a krumpli... Az hagyján, hogy sót külön megkérdezte, hogy rakjon-e rá, határozott felszólításunkra is csak épp, hogy meghintette, ellenben az ecettel nem fukarkodott! Hogy lehet sült krumplit ecettel enni?! Ennek tetejébe át se volt rendesen sülve, ropogósra, ahogy mi szeretjük. Amolyan főtt-savanykás krumpli. A galambok jól jártak...

Szálláshelyünkre némi sörrel és frissen szerzett pálesszal (naná, hogy a magyar boltból, de pszt! :)) tértünk vissza csendes pihenőre. A Celtic meccs után csatlakozott 2 másik magyar is hozzánk (ebből kitalálhatjátok, hogy nem jutottam be a hétvégi tornára, ahol a Man. City, Celtic, és Inter is részt vett). Elvileg nem fogadhattuk volna őket a hostel szobájában, de mikor kiedrült, hogy magyar vagyok, megszólalt az addig angolul kérdező portás, hogy "ja jó, akkor mehetnek!". Némi hangolás után irány a magyar buli helyszínéül meghirdetett bár! A talpalávalót dj Budai fogja nyomni. Sebaj, gondoltuk majd ilyen dizsi féleség lesz, jó kis slágerekkel, magyar pop zenékkel megtűzdelve. Hát nagy frászt! Az az igazi, elviselhetetlen, monoton tüc-tüc, amit véleményem szerint csak beszívva lehet élvezni, mert nekem legalábbis egy kis pálinka és jópár sör után sem sikerült. Egy fél órát húztuk nagy nehezen, fizikai fájdalom volt azt a zenét hallgatni. Nem a művész urat akarom szidni, ő csak teszi amihez ért. De ez nem a mi bulink. Úgyhogy így zárult az első napunk Dublinban. Némileg csalódottan, de legalább viszonylag emberi időben visszamásztunk a hostelba. Még így sem volt egyszerű check-out-ra felkelni. És kellett is az energia, mert másnap mentünk várost nézni Dave-ékkel. De ez már legyen egy következő bejegyzés témája...! :)