Szemezgetés az elmúlt fél év eseményeiből

Csak most nézem, hogy mar fel éve nem jelentkeztem... Úgyhogy próbálok most ide egy cikkbe bezsúfolni sok mindent. Szokásomhoz híven nem "szimpla" beszámolóra törekszem, hanem próbálok annyi hasznos infót, érdekességet bennfoglalni, ami tőlem kitelik.

Ez még csak a parkoló...

Kezdjük néhány utazással. A tavasz folyamán "volt szerencsém" eljutni pár nemet varosba. Idézőjel azért, mert céges ügyben jártam el, de azért maradék időmben próbáltam felmerni a helyszínt.


Először Stuttgartban jártam. Tipikus nemet ipari varos, annak minden előnyével és hátrányával. A technika és a kocsik szerelmeseinek igazi Kánaán, gyakorlatilag minden második autó Porsche, de a maradék sem az Opel olcsó szériás családi modelljeire épít... A varos 2 patinás múzeumnak is helyet ad, az egyik a mar említett Porsche, a másik a Mercedes nevéhez köthető. Én az előbbivel kezdtem látogatásomat. A belepő elég baráti áron elérhető, azt hiszem 8 Euró. Csilli-villi épület, direkt bemutató celra terveztek és építették, nem ám valami lepukkant szocialista épületet rendeztek át. (Mondjuk ez képzavar, Stuttgartot sosem sújtotta a "cocializmus", de ez mellékes)

Gizdázás

A Porsche gyár és a család tevékenységét tekinthetjük át a kezdetektől. Nagyjából a '900-as évek elején kezdünk, mígnem a sok autó csodán át eljutunk napjaink modelljeiig. Sajnos a nagy polkorrektkedésben a háború alatti közreműködésről egy szó sem esik, hiába áhítoztam, hogy legalább a Porsche toronnyal szerelt Királytigriseket megemlítik valahol egy fecnin...Nem, az a kor kiesett, nem létezik, pont.

Az egy szem katonai modell (amit kiállítottak)

Akinek nem csorog erre a nyála, az nem mérnök!

Ellenben sportautók, versenyautók minden mennyiségben. Meg egy-egy motor is beficcen, illetve egy katonai alkalmazású jármű is, immáron a NATO-korszakból. Kedvencem a "félbevágott" autók voltak, egy mérnöknek az ilyesmi igazi csemege.

Innen utam a konkurens cég múzeumába vezetett.
Útközben elhaladtam a VFB stadionja mellett, tulajdonképp ott van közvetlen a Mercedes múzeum mellett. A Mercedes koncepciója kissé más volt, mint az előző. Az épület nemileg egy
szerűbb vonalvezetéssel vezetett fentről körkörösen lefele, és közben inkább a mennyiségen volt a hangsúly.

A Mercedes rengeteg fejlesztésben érdekelt volt a történelem során, így ez inkább amolyan technikai kiállítás, rengeteg kiállított modellel, az első belső égésű motoroktól kezdve a korain autókon át, repülök, motorbiciklik, autóbuszok, teherautók, versenyautók, Forma1...És közben a falakon rengeteg információ, képek, leírások.

Ezek a modellek talán ismerősek
lehetnek gyerekkorunkból

Nem, ezek nem Matchboxok..

Persze a világégés időszakával itt is elég szűkmarkúan bántak, de azért kb. 2 tablón megemlítették.Amúgy ezen kívül viszont mind történelmileg, mind technikai értelemben, és legfőképpen technikai történet szempontjából igen bőséges a talált információ mennyiség, ha valaki igazan lelkiismeretesen végig akar mindent vizsgálni, akkor jobb, ha mást nem tervez aznapra...

Persze nekem nem adatott meg ez a luxus, egy nap alatt "le kellett darálnom" mindent. Így gyorsan útba ejtettem a híres TV tornyot, ahonnan egy tea társaságában élveztem a panorámát. Meg egy gyors kajálás fért bele a repülő indulása előtt, erre a Schweine-Museum-ot szemeltem ki. Egy teret kell elképzelni, ahol mindenfele disznó szobrok hevernek. A múzeum rész hasonló giccsparádé lehet, de én célirányosan a stílusos kis éttermet vettem célba annak tőszomszédságában. Szép nagy bajor grillezett csülök koronázta meg a napot, a Hefe Weizenbier-ről sajnos

Schweine-Museum und Gasthaus 

le kellett ezúttal mondanom, mert meg vezetnem kellett a reptérre.

Ki ne hatódna meg ettől a látványtól...

Másik utam Leipzig-be, azaz Lipcsébe vezetett. Na, ez mar egy sokkal ingerszegényebb környezet. Lipcse a keleti régióban helyezkedik el, így nem meglepő, hogy leghíresebb múzeuma a STASI-múzeum. Olyan is volt az egész varos...Szinte ereztem, ahogy az emberek otthon a rádió mellett csendben ülnek, behúzott függönyökkel. De persze az is lehet, hogy csak hétköznap volt, és erre fele nem szokás kedd este tivornyázni, mindenki inkább otthon pihen a másnapi munka előtt. Bementem a városközpontba, hogy legalább a híres Bahnhof-ot lássam. Hosszas keresgélés után sikerült 1! db kocsmát nyitva találni, de az legalább jól tele volt, köszönhetően a közeli kollégiumnak. Lipcséről ha akarnék se tudnék többet írni...Fiataloknak meleg szívvel ajánlom, hogy más varost pécézzenek ki maguknak vakációjuk eltöltésére. Jah, találtam egy vendéglőt, ahol a kaja elég átlagos volt (de legalább sertés...megint meg kellett jegyeznem, hogy a nemet kultúra és gasztronómia mennyivel közelebb áll a magyarhoz, mint az ír meg brit...), viszont megpillantottam egy hatalmas Unicum-os üveget, hat majdnem könnyeket csalt a szememre! :) Kérdés nem volt, hogy mit iszok a vacsora elé (melle, után).

Itt most a sort a Spanyolországi beszámolóval kéne folytatnom. De annyira nem passzol, hogy inkább új bejegyzést nyitok majd annak.
Helyette gyors filmajánló. Ha mar szoba került a Stasi...Das Leben der anderen (A mások élete)- kiváló nemet film a szocializmus utolsó időszakából. Nem díszletével vagy hatalmas agyafúrt történetével hengerel le, hanem a hangulatával. Ezert nyilván egy amerikainak nézhetetlen, de a közös múlt miatt nekünk nagyon is sokat mondó. Csak ajánlani tudom.
Valamiért meg kell jegyezzem, hogy igen nehéz az elmúlt fel évből olyan amerikai filmet említenem, ami keményen beleivódott volna az agysejtjeimbe, úgyhogy csupa Hollywood-on kívüli filmet tudok ezen kívül is említeni.
Once were warriors (Egykoron harcosok voltak) - új-zélandi dráma. Az a fajta film, ami után csak úgy ottmaradsz a székben.
Jagten (Vadászat) - ez meg egy dán film. Megint, ne egy pörgős akciófilmre számítson senki, és nem is túl bonyolult a történet. Ellenben jól odab@sz, ezt nem tudom másképp mondani.
Intouchables (Életrevalók) - valós történeten alapuló francia film. Elsőre nem volt túl csábító egy filmet francia nyelven nézni, de az igen magas IMDB osztályzat meggyőzött. És megint csak azt kell mondjam, kar lett volna kihagyni.
Aki szereti az igényes, mondanivalóval bíró filmeket, az bátran nézze meg a fenti négyből bármelyiket, nem fog csalódni.