7.8.11

Dublin II.

Egy érdekesebb híd
Folytatván a dublini beszámolót, essen néhány szó a szállásról. Ez talán hasznos infó lehet azoknak is, akik kirándulás keretében járnának erre. Booking.com és hasonló internetes oldalakon lehet foglalni előre szállást, és elképesztő, de már 10-12 euróért meg lehet szállni Dublinban. Ez nagyon olcsó ár, még otthoni viszonylatban is! Persze emeletes ágyakra, és 6 másik szobatársra kell számítani. De maga a környezet tűrhető, a fürdőszoba egész normális. Reggeli is van az árban. Persze megint csak ne egy angol villásreggelire gondoljatok, hanem vajas pirítós, dzsemmel meg kukoricapehely. Kávé, tea, üdítő. A Talbot utcán volt szállásunk,
River Liffey
ahogy azt már korábban említettem. Ebben az is jó, hogy közel van a buszpályaudvar, és a város is könnyen bejárható innen. A recepción reggel tesznek ki turista térképeket, amik ingyenesek. Ebből érdemes begyűjteni egyet mihamarabb, mert hamar elkapkodják. Kinéztünk egy helyet, ami a Liffey (Dublin folyója) túloldalán volt, úgyhogy az O'Conell érintésével átsétáltunk.
A Liffey jóval kisebb, mint a Duna, de ránézésre valamivel tisztább is. A hidak viszonylag alacsonyan vannak építve, hajóforgalom nem is nagyon megy keresztül Dublinon (leszámítva a turista hajóbuszokat). Nagyon sok híd van, ezért nincsenek is akkora torlódások, mint Pesten. Mondjuk, ahogy a mellékelt képeken láthatjátok, ekkora folyón azért könnyebb is hidat építeni...



Grafton street, "élő szobrok"
Szóval, a folyó északi oldaláról átmentünk a délire ahol amúgy a Temple Bar és a Viking negyed is található. Ezek most kimaradtak, majd egy másik alkalommal sorra kerülnek. Elöljáróban annyit, hogy a Temple Bar az egy olyan negyed, ahogy egymást érik a bárok és pubok, hangulatos kocsmák. Mondhatnánk úgy is, hogy szórakozónegyed. Mellette van a viking/középkori negyed, ami szintén érdekes lehet. Mi ezúttal a Grafton street-et vettük irányba, amit úgy kell elképzelni kb, mint a Váci utcát. Sétáló utca, tele (nem olcsó) üzletekkel, bárokkal, mindenféle utcai szórakoztatókkal: zenészek, pantomimesek, marionettesek. Van egy idősebb, mozgáskorlátozott csóka, aki egész nap a mankójával "dekázik", néha fejre veszi, aztán megint a mankókkal, felváltva... Bámulatos kitartás;
Ami és a viking
ahányszor arra jártunk mindig mozgásban volt a labda, és sosem esett le. Az ilyet valahogy jobban díjazza az ember, mint amikor leülnek a földre és kéregetnek. Fotózkodtunk egy vikinggel is. Szerencsére Amival nem erőszakoskodott, és engem sem akart megölni a pénzemért :) Amúgy az íreknél elég meghatározó a viking korszak, mindenhol van valami emlék róla. Dave azt mondta, hogy annyira nem lelkesedik értük, mert földúlták Dublint, öltek-pusztítottak amerre jártak. De azért a kultúra szerves részévé vált, főleg, mint turista látványosság. Egy ír valószínűleg nem tetováltatna azért magára egy viking harcost, ilyen szempontból kicsit azért kicsit más a megítélésük, mint nálunk. Bár az is igaz, hogy otthon se hallottam még olyanról, hogy valaki egy Batu kán portrét szeretett volna a vállára... :)

A Grafton street végében van a St. Stephen's Green, vagy mondjuk úgy, Szent István Park. Azt olvastuk róla, hogy régen nem látogathatták az emberek, de aztán jött az egyik Guinness bácsi, aki nagyon jó fej volt, és mémi pénzügyi ráhatással elérte, hogy a pórnép is használhassa a parkot. A parkban rengeteg szobor van, mindegyik valami híres személyiséget ábrázol, akinek valami szerepe volt a park alakulásában. Ezek részletes ismertetésétől eltekintenék; aki ilyet akar, látogasson valami művészettörténeti blogot! :)
Legyen elég annyi, hogy kellemes kis park, egyik felében egy kis tóval, ami meglehetősen sekély. Körülötte sziklás részek kialakítva, sőt, a fotók tanulsága szerint vízesés is lenne, de elképzelhető, hogy a nyáron "tomboló kánikulának" köszönhetően leapadt a víz nagyon, és azért nem láthattuk. A park kísértetiesen a Margit-szigetre emlékeztetett engem.Csináltunk is néhány képet, kiteszek párat ízelítőül. A park másik végénél már a Grand Canal van, és nem messze található a térkép szerint a magyar nagykövetség sem, de oda már nem tudtunk ellátogatni, mert időközben megérkeztek Dave-ék, és közösen mentünk tovább várostnézni. 

College udvara, Dave és Stacey háta :)
Elmentünk a Trinity College-be, ami Dublin egyetlen egyeteme. 1592-ben alapították, és ez Írország legrégebbi egyeteme. Elvileg már 1311-ben is volt egyetem alapítva pápai fennhatóság alatt, de az később megszűnt, ha jól értettem. Lényeg a lényeg, van egy nagyon szép könyvtáruk, ahol több tízezer sok száz éves könyvet tárolnak. Köztük, külön tárlat keretében a Book of Kells-t, ami egész Írország egyik legnagyobb büszkesége. És milyen szép, hogy pont kells-i kötődésű... A fáma szerint Iona szigetéről elmenekült néhány szerzetes az azt dúló vikingek elöl, és itt Kells-ben leltek menedékre. Magukkal hozták ezt a könyvet is, ami valamikor 800 előtt készült. Aztán a történelem során sokat hánykódott, volt, hogy fél évre eltűnt. Aztán a Cromwell-i háborúk idején Dublinba küldte a püspök, hogy biztonságba helyezzék. 1654 óta ott van. Gyönyörű kidolgozások, el se lehet képzelni, hogy lúdtollal, mindenféle kőporokból meg tojásból kutyult festékekkel hogyan lehetett ilyen részletgazdag rajzokat alkotni. Sajnos képeket nem tudok mutatni, nagyon őrzik a helyet, senki nem fotózhat. A könyvben is félévente egyszer, ha lapoznak egyet, hogy óvják. Amúgy üvegen át lehet csak látni. Jobb híján ajánlom a linkelt wikipedia cikk nézegetését, esetleg képek keresését guglival.

A Book of Kells-nél jó sokat elidőztünk, míg minden leírást végigolvasgattunk. Képet viszont egyet sem sikerült csinálni a taglalt okok miatt. Nem úgy a következő helyen, ahová mentünk, ami szinte csak a fotózásról szólt! Ha valaki a Wax Museum-ra tippelt, akkor talált-süllyedt!
Ehhez nem fűznék különösebb kommentárt, a képek beszéljenek helyettem:)
 




 
 

 


Elnök úr, tudom, régi történet,
de most megbeszélhetnénk...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése