IXXX

Úgy látom legutóbbi bejegyzésem A, túl hosszú és unalmas volt, hogy bárki elolvassa, B, túl pesszimista kicsengésűre sikeredett, mindenesetre elmaradtak a szokásos "lájkok" és kommentek. Úgyhogy most megpróbálok kicsit pozitívabban írni, főleg, hogy születésnapom is van! (és eltekintek attól a ténytől is, hogy már csak 1-re vagyok a bűvös 30-tól :P)

Amúgy pesszimizmus. Nemrég voltunk látogatóban egy magyarnál a környéken (összesen 2 magyar él itt a településen, legjobb tudomásom szerint). Ír pasassal él együtt. És persze az est folyamán szóba került, hogy a magyarok pesszimisták, aztán a nő kikérte magának, hogy ő nem is az, ezen vitatkoztak kicsit... Én meg mondom, "ugyanmár, ez nem valami rossz tulajdonság, egyszerűen egy módja a gondolkodásnak!" Mindenki úgy áll hozzá, mintha ez valami istencsapása lenne. Pedig egy egyszerű tulajdonság, minthogy valaki spórolni szeret inkább, vagy a mának élni. Tegyél igazságot, hogy kinek van igaza... Igazából tudomásul kell venni, hogy valaki adott tulajdonságokkal születik, és abból kell kihoznia, amit lehet. Nem hiszek abban az amerikai szemléletben, hogy mindenkinek mindig pozitívnak kell lenni. Mert nagyon sok ember hiába pozitív, attól még lehet szar az élete, csak nem vesz róla tudomást. A született pesszimistáknak meg arra kell törekedni, hogy félelmeiket dupla erővel gyűrjék le, aggályaikat alapos előkészítésben éljék ki, és mindig csak erőt merítsenek abból, hogy nehéznek látják az előttük álló utat. A született optimista nem lesz sose olyan alapos minőség ellenőr, mint egy pesszimista, és fordítva, a pesszimistának pedig lehet nem a legjobb választás marketing kampányfőnöknek menni. A lényeg csak az, hogy ismerd ki önmagad, és tanuld meg a tulajdonságaidat előnyösen kihasználni. Ez lett volna a mai üzenetem! :) És én is megpróbálom majd ezt észben tartani a mindennapokban.

És akkor most nézzünk valami lazább témát. Gasztro, naná :) Van nálunk egy olyan, hogy hedonista vasárnap. Ezt még otthon találtuk ki. Péntek este vagy szombaton az ember (aki nem családos még persze :P) elmegy kicsit lazítani a munka után, barátokkal beszélgetni, iszogatni. És vasárnap általában otthon voltunk, pihengetni. És, hogy ne csak takarítással és egyéb kötelező programokkal töltsük az időt, általában délután nekiálltunk valami jót főzni, hozzá egy pohár bort inni, utána egy filmet megnézni. Ez általában kellőképp feltölti az embert, hogy utána hétfőn újra kezdje szürke hétköznapjait. Amúgy nagyon is szükségesek szerintem az ilyen programok, amikor az ember kicsit magára figyel. Mert ugye ott vannak az állatok, akik a létfenntartásért küzdenek. Vadásznak vagy legelnek, hogy életben maradjanak, némelyek fészket készítenek vagy egyéb módon gondoskodnak az életkörülményekről, és persze szaporodnak. Aztán ott az ember, akinek már olyan kérdései is támadnak, hogy honnan jöttünk, mi az élet értelme... Az egészet nem lehet úgy lezárni, hogy puszta biológiai késztetés az életben maradásra. Kell valami, ami extra késztetést ad. Ilyenek az esztétikai élmények. Ha van valami hobbid, és csinálsz valami szépet. Vagy főzöl egy finomat, és utána kiélvezed az ízeket. Valami ilyesmi önjutalmazás nálunk ez a hedonista vasárnap.

És most volt egy újabb ötletünk, kiegészítésképpen. Nemcsak, hogy főzünk valamit, hanem mindenki megfőzi magának azt, amit máskor nem. Értsd: én például utálom a zöldbabot vagy a spenótot, Ami pedig a curryt és csípőset. Ezért ilyeneket nem szoktunk általában főzni. De legutóbb azt csináltuk, hogy mindenki megcsinálta a maga kedvencét, amit egyébként nem szoktunk, mert a másik utálja. Én egy chillis-currys csirkét csináltam, ennek elkészítését fogom röviden leírni. Elég "fiús" kaja, bár lányban is láttam már olyat, aki kanállal eszi az Erős Pistát. De ajánlani tudom kan összejövetelek, sörözések levezetésének, esetleg lan partik kiegészítésének! :) Egyszerű, gyors, és mégis különleges. Ötletet egyébként meglévő receptekből merítettem, de ahogy szoktam: kinéztem többféle receptet, ami tetszett, és a számomra tetsző momentumaikat próbáltam egybeépíteni. Mondhatni fúzionálni. :)

Szóval felaprítottam egy hagymát és pár gerezd fokhagymát (2-3 főre írom az adagot). Teflon edényben lepirítottam mind, szép barnára. Már ekkor fincsi illatok terjengenek a fokhagymának köszönhetően. Mehet hozzá az apróra vágott csirkemell, fejenként egy fél mellet lehet számolni. Amikor szépen kifehéredett, sóztam, borsoztam. Felöntöttem egy konzerv kókusztejjel. Általában 400 ml kiszerelésben árulják, és szerintem már minden sarki közértben hozzá lehet jutni. A kókuszzsír kikeményedik, és a lé az alján marad. De mehet bele mindenestül. Ekkor dobtam hozzá egy szál chillit apróra felaprítva (köszi papi!), és mehet rá a curry is. Nem kell sajnálni, durván 2 evőkanálnyi. Közben feltettem rizst főni. Meg nem mondom mennyit, úgy érzésre. Mielőtt teljesen megfőtt volna, leszűrtem. A husi közben szépen rotyogott, a kókusztejtől kissé leves volt még. Ha nem lenne az eléggé, pici víz mehet hozzá. Kóstolás, és ha tökéletes, mehet bele a rizs. Szépen egybeforgatod, és rotyogtatod még kicsit, hogy a rizs teljesen megpuhuljon. Mivel nem volt teljesen megfőzve, felvesz kicsit a szószból is, amitől csak finomabb lesz. Amikor már az összes levet felvette a rizs szinte, 2 tojást felvertem és hozzáöntöttem. Addig kevergeted a tűzön, míg szinte homogén állagba össze nem áll. Nekem nagyon bejött. Jó markáns fűszeres íz, csípős mellékzöngével, de a kókusztejtől mégiscsak olyan kis kellemes-illatos. És a készítési módnak köszönhetően nem valami száraz rizst eszel mellé, hanem az egész szinte krémes, homogén állagú. Ajánlom mindenkinek, főleg a srácoknak!

Na, és akkor még jöjjön egy kis filmajánló! Túl sok új filmet nincs lehetőségünk nézni, mivel ezzel a mobilnettel nem tudunk letölteni. Viszont pár régebbit előszedtünk. Az Így jártam anyátokkalt (How I met yout mother) gondolom nem kell sokaknak bemutatnom. Kellemes kis vicces sorozat fiatalokról, akárcsak a Jóbarátok (Friends). Viszont sokkal élesebb karakterek, és változatosabb esemény. A sólyom végveszélybent (Black hawk down) elsősorban háborús filmek rajongóinak ajánlom. Egy balul sikerült katonai akcióról (legalábbis az amcsiknak 17 katona elvesztése az ellenséges 1000-el szemben annak számít...) szól, valós történet alapján. Érdekes film, de két nap után már nem sok mindent tudok felidézni belőle... Aztán ott a Brüno, Sacha Baron eddigi talán legnagyobb baromsága. Harmadszorra néztük már meg, de még mindig szakadtunk a röhögéstől. Ebben a filmben a buzikat parodizálja ki, egy osztrák homárt alakít. Fantasztikus alakítás, viszont helyenként gyomorforgató, csak erős idegzetűeknek! :) Annyira vérciki jelenetek, hogy már nézni nem bírod. Nagyon várjuk egyébként új filmjét, A diktátort. Csakúgy, mint Mel Gibson 2012-re beígért vikinges filmjét. Szegénynek nem semmi ellenlobbival kell szembenéznie, csak mert Hollywoodban szokatlan módon konzervatív nézeteket vall és persze nem kimondottan jordán-párti... A Goodfellast gondolom szintén sokan látták már, mi csak most. Gengszteres film, nagy színészekkel, mókás jelenetekkel, és megtörtént esemény alapján. A vége kicsit össze van csapva nekem (most SPOILER következik), mert az egész film arról szólt, hogy milyen menő dolog ez a gengszterkedés, aztán az utolsó 5 percben mindenki megkapja büntetését. De kérdem én, ha nevelő célzatúnak szánták a lezárást, akkor azt miért a film legvégén kellett elővezetni 2 percben?

Na, ennyi lett volna a szülinapi különkiadás. :) Majd ha lesz valami érdekes, képet is teszek fel. Illetve a készülő skót harcosomról (Highlander) is teszek fel majd képeket, ha Amitól végre vissza tudom szerezni a fényképezőmet :)

Egy kiállítás margójára - Avagy vezessük le frusztrációnkat egy kis elmélkedésben

Remélem mindenki hazaért épségben a nyaralásról, felvette a munkatempót, és epekedve várja újabb bejegyzésem! Előre leszögezem, hogy ez most nem annyira képes élménybeszámoló jellegű lesz. Aki csak a képeket szokta nézegetni, az most jobb, ha visszatér a fészbúkra... :P Ja, és gyors szolgálati közlemény: ezúton is jelezném, hogy senki ne vegye készpénznek, amiket írok. Bár a fontosabb dolgokat megpróbálom leellenőrizni, azért helyenként előfordulhat, hogy tévedek. Mondjuk nem is doktori disszertációnak szántam a blogot... Szóval elbizonytalanodtam abban, hogy most akkor a lágyabb vagy keményebb víztől habzik jobban a mosogatószer? Mert azt írtam, hogy a csapvíz itt lágyabb, de meglehet, ennek épp az ellenkezője igaz. És még azt is hozzátenném, hogy fátyolos is néha. De legalább ingyen van. Úgyhogy ha ilyen jellegű elírásokat tapasztaltok, jelezzétek nyugodtan, nem fogok haragudni, hogy beégettek! :)

Egy fontosabb eseményt emelnék ki mostanából. Mégpedig, hogy járom körbe a létesítményeket CV-met osztogatva, és, hogy voltam egy dublini állásbörzén. Ennek tanulságai gondolatokat ébresztettek. Nos először is, annyira nagyon nem könnyű munkát találni itt. Másodszor nem könnyű munkát találni, ha nem informatikával foglalkozol. Az állásbörze egy nagy csalódás volt. Lefeküdtem korán, kiöltöztem: egyszóval rákészültem. Erre azt tapasztaltam, hogy kerestek könyvelőt meg IT szakembert. És ennyi. Egy-két kisebb stand még sales kollégát, helyi képviselőt. De semmi gyártás vagy termelés. Gyakorlatilag ötször körbejártam mindent (nem volt nehéz, nagyságrendekkel kisebb, mint egy budapesti állásbörze), csakhogy "hamár eljöttem". De mindenhol azt kérdezték: "Mérnök? Aha. És mennyi IT tapasztalattal?" Apátok fülét, mondom, nem lehet mindenki kocka. Aki két kezével alkot vagy fizikait tervez, az már smafu?! De túltettem magam nagyjából ezen, mondván előbb-utúbb nekem is beérik valami. De addig is két konklúzió:

Egy: az ír felemelkedésről már írtam érintőlegesen. De mostanában egyre több cikket látok azzal kapcsolatban (hazai meg német sajtó, szóval nem itteni propaganda), hogy az írek az év végére kint lesznek a slamasztikából. Magyarországon még mindig a válság továbbgyűrűzéséről beszélnek, második, harmadik lépcsőről... Magam részéről nem is hiszem, hogy hazánk bármikor ki is tudna törni lehangoló helyzetéből. Nem, ezzel a hozzáállással nem! Mi történik otthon? Megszorításokat próbálnak eszközölni a jónépen, mintha a politika csak erről szólna, hogy mikor kell osztani és mikor elvenni. Jövőbe látás, kitalálni mi a következő lépés, fejleszteni? Költői volt a kérdés. Mit csinálnak az írek? Van némi megszorítás, de azt hiszem otthonról bárki cserélne egy "megszorítgatott" írrel. Nem volt a munkanélkülieknek extra karácsonyi pénz. Megvonják a segélyt, ha nem bizonyítod, hogy munkát keresel. De minden lehetőséget megkapsz ahhoz, hogy visszatérj a munkába, támogatják a képzésedet, ha vállalkozóba átmész kedvezmények tucatjai... Az ő titkuk abban rejlik, hogy a következő lépést próbálják mindig kitalálni. Beindult az számítástechnika és az információtechnika? Tettek róla, hogy a nagy cégek itt létesítsék szellemi központjaikat. Ebben persze nagy segítségükre volt az is, hogy beszélnek angolul, és az alacsony adók. Rágyúrtak az olyan tevékenységekre, ahol sok a szellemileg hozzáadott érték, viszont viszonylag kevés fizikai erőforrást igényel. Tipikus példája az IT. Nem a német gyárakat csábítják ide, hogy itt csináltassák náluk (bocsánat!) szarért-hugyért az autóikat. Nem az olcsó munkaerőt akarják eladni, a képzetlen embereket, hanem csak a szellemi értéket. Itt van az IBM, az Intel, az Apple, a Google... Ismerős nevek, ugye? Akik meg nem alkalmasak arra, hogy az ilyen tevékenységben részt vegyenek, ők építik fel a hazai szolgáltató piacot: boltok, kereskedések, vállalkozók. Szakácsnak meg tányért mosogatni meg jó a külföldi is. (Nem teljesen, mert Head chef csak ír lehet, még ha nem tud főzni is...de hogy nézne ki, ha egy polák vezetné a konyhát??) És azt is hozzátenném, hogy a válság nyomán még tovább kezdtek gondolkozni, hogy mi lesz a következő trend, és az látszik, hogy itt a megújuló energiaforrások a sláger téma. Megpróbálnak nagy pénzeket beleölni, véleményem szerint azért, mert pár éven belül élen szeretnének benne járni, hogy aztán a germánnak meg a svédnek ők árulják tudásukat. (Nem biztos, hogy könnyű lesz, mert ahogy látom, Európa egész északi felén ráharaptak a témára... Nem baj, a buta magyar majd megveszi)

És akkor folyomány kettő: mindezt miért csinálják? Mert rájöttek, hogy gyártani nem érdemes, a kínaival sose fognak tudni versenyezni. Olyan területekre próbálnak összpontosítani, ahol még úgy érzik, előnyük van a kelettel szemben. Sajnos a nyugati világ (mondhattam volna "fehér világot" is, de ez már egyre kevésbé állja meg a helyét) kapzsiságában kiadta a termelést a kezéből. Használjuk ki a csóró ferdeszeműeket, így még nagyobbat kaszálhatunk. Ja, hogy közben öntudatra ébredtek, ellestek mindent tőlünk, és elkezdtek mindent saját szakállra csinálni? Nem baj, a pénzhez hülyék. Ja, hogy közben már az sem, mert övék a legnagyobb bank, és ők lettek a legnagyobb befektetők szerte a világban? Hát akkor ott az autógyártás. Abban a németek nagy császárok, a kínaiaknak meg úgyis szar ízlése van, sose tudnak majd autót csinálni. Upsz, hogy közben már van egy tucatnyi nagy autóipari vállalatuk, csak nem nagyon ismerjük azokat a márkákat, mert az európai és amerikai gyárak eddig sikerrel akadályozták meg az értékesítésüket? Nem kell sokáig várni. Most olvastam épp egy cikket. Pofátlan nyúlások, lekoppintották a motort köbcentire, még a logóval se vacakolnak sokat. Egyelőre. De már több európai tervezőt is sikerült megvenniük, és már nincs messze, hogy lekövessék a japánok példáját (ők se maguktól tanultak meg autót gyártani...). Szóval már nem kell sokat várni, hogy kínai autók árasszák el a világot. És a nagy cégek maguk alatt vágják a fát. Pontosabban alattunk. Minden nagyobb kínai gyár (most legutóbb, hogy az autóipart említettem) mögött ott áll egy GE, BMW, stb... Akik befektetnek, aztán próbálják az otthoni piacon bevédeni magukat. Egy darabig. De mire a bili borul, és emberek milliói kerülnek az utcára, mert csődbe ment a cég, mert nem tud a kínaival versenyezni (...), addigra a kedves igazgatók már bebiztosították magukat, és az ő túlélésük biztosított. Gondolom én. De az, hogy jelenleg az IT-re koncentrálnak, az írek esetében nemzetgazdaságilag lehet egy jó húzás. Ezzel tudják megélni a holnapot. De kérdem én, mennyi időbe fog telni, míg a kínai megtanul rendesen programozni is?

A nyugati világ a vesztébe rohan, mert kiszolgáltatja magát profitorientált óriásvállalatoknak. Akik pont telibetojják, hogy milyen nemzetiségű vagy, meg, hogy holnap lesz-e munkád. "A lényeg: az érték többlet elmélet", ahogy egy régi punk banda énekelte. És, bár az ír kormányzás szerintem összehasonlíthatatlan a magyarországival, ez a fajta szemlélet még mindig nem elég előremutató számomra. A kínai gazdaság elsöprő térnyerése mindaddig folytatódni fog, míg van rá felvevő piac a világ ezen felén. Amíg a kínai árut beengedik, addig nem fog tudni vele a hazai versenyezni. Amíg a nemzeti piacokat és gazdaságokat nem veszik vissza nemzeti irányítás alá, elsősorban a multinacionális cégek felszámolásával, addig nem lesz nemzetpolitika sem. És amíg a profit irányít mindent, és nem a nemzeti érdekek, addig azt fogjuk folyamatosan érezni, hogy a dolgok kezdenek kicsúszni a kezeink közül. Én ebből még csak annyit érzek a saját bőrömön, hogy nehéz munkát találni, ha ipari gyártásról van szó. És, hogy nem nagyon érdemes alkotni, agyad törni, bármibe belefogni, mert felmész az internetre, és azt látod, már százféle van belőle, és tíz távol keleti online shop ingyen shipingeli.

Ez van. Ettől még küzdeni kell. De én így látom a helyzetet jelenleg. Lehet nyugodtan vitatkozni velem!

Nyár végi elfoglaltságok

Először is, elnézést szeretnék kérni addiktívvá vált olvasóimtól, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem! Mondanám szívesen, hogy 2 hetes mallorca-i nyaralásunkat töltöttük, azért nem értem rá írni, de sajnos nem így volt. Igazából ez egy darabig még sajnos nem is lesz topic szerintem. Bár, ha úgy vesszük, hogy 2 hónapja egy idegen országban vagyok, reggel nem kell ébresztőre kelni, és munkába sietni, még akár felfoghatom úgy is, mint eddigi életem leghosszabb nyaralása! :)

No de, hogy kezdjünk végre a tárgyra térni (készültem ám képekkel is, meg minden), elég legyen annyi, hogy itthon dolgozgattunk. Amikor kibéreltük a lakást, már akkor tudtuk, hogy az eredetileg gardróbnak használt szobát másra fogjuk használni. Ami anélkül is elég szép, nekem meg úgyis mindegy! :) Szóval elkezdtük a saját hobby szobánkat kialakítani. Végre megjöttek a szerszámok Pestről, és 2 hete szombaton neki is foghattam a 4x8 láb táblák felszabásának. Igazi izgalmakat rejtett gagyi kézi gépekkel maradandót alkotni. De azért ne legyünk telhetetlenek, szegény ember vízzel főz (a balfasz meg kézzel nőz... :)). Igazán jól jött a fater által küldött kézi gyalu a dekopír vágta vonalak (vagy maradjunk inkább a "spline" kifejezésnél - ezt mérnök olvasóim érteni fogják) kiegyenlítésére. Három nap és három éjjel (na jó, ez itt most csak lírai túlzás) búgtak a gépek, aztán csak kezdett lassan minden összeállni.

na, itt még állati kupi van

Lett egy jó kis könyves polcunk, ami pont az ajtó mögé lett beméretezve, és egy szép nagy asztalunk, amelyiknek egyik felén Ami az úr, a másikon én. Neki végre van egy felülete, ahol tudja a tetoválós terveit rajzolgatni, én pedig egy fullos makettes-hobby sarkot álmodtam meg. Na, ez még mindig nincs kész, de ha már teljes pompájában tündököl, majd rakok fel arról is képet! Nagyjából ezzel teltek a napjaink, ja, meg voltunk Dublinban Ikeában. Én meg próbálnak meló után futkosni, eddig nem sok sikerrel.

Nem szeretnék túl színpadias lenni, de itt (is) szeretném megragadni az alkalmat, és megköszönni szüleimnek, hogy elláttak azon alap képességekkel, amit egy kis egyéni fantáziával kipótolva az ember saját magának tud alkotni. És persze drágámnak a segítséget! Eleinte sokat nyafogott, hogy nem lett volna-e egyszerűbb az Ikeában mindent megvenni... De remélem most már ő is úgy látja, hogy megérte a fáradtságot! Nem mellékesen ez volt az első közös házszépítési projektünk!

Legközelebb már remélem a kész állapotokról tudok képet mutatni! És még mindig van egy szabad vendégszobánk... Mi legyen, írjunk ki nyereményjátékot, hogy "a helyes megfejtők között repülőjegyet sorsolunk ki"?! :)