5.5.14

Moving to the UK

Mint láthatjátok, a blog címe megváltozott... Ennek oka, hogy néhány havi vegetálás után meguntam a helyzetet, és gondoltam szétnézek más országban is, ahol nagyobb a munkaerő piac. Választásom az Egyesült Királyságra esett... Elsősorban az angol nyelv miatt. Nem, helyesbítek, csak amiatt :) Spanyolországban sokkal jobb lenne a klíma, de sajnos no hablo espanol... Szóval szétnéztem az angol piacon, és - Írországhoz képest legalábbis - hatalmas érdeklődést láttam. Végül 2 cég ajánlata közül is válogathattam. Úgyhogy célba vettem a ködös Albiont, és most itt vagyok.

Biztos sokakat érdekel, mit csinálok... Úgyhogy csak röviden: Koito egy japán cég, egyik részlegük itt van UK-ban kb 400-500 dolgozóval. Hátsó lámpákat (világításrendszereket) gyártanak, főleg japán (Honda, Suzuki, Nissan, Toyota), de néhány egyéb (Peugeot) cégnek is, főleg európai piacra. Az én posztom "assembly engineer". Ennek értelmezéséhez kell pár szót ejtenem a folyamatról. A műanyag fröccsöntött alkatrészek zömében házon belül készülnek, Ez teszi ki a komplexum kb. felét. A másik fele az összeszerelés. Automatizált gépeken történik a különböző alkatrészek (ház, elektronika, NYÁK, belső lencsék, külső lencsék) összeszerelése, csavarozása, "hegesztése". Az összeszerelési folyamat nagyjából 10-15 lépcsőből áll bonyolultságtól függően, és az egész egy jól megtervezett, ergonómiailag kialakított soron zajlik. Ennek a folyamatnak a fejlesztése a feladatom. Nekem kell megtervezni a gyártósor elrendezését, az új projektekhez a szerszámokat, gépeket megrendelni, amikor megérkeznek azokat beüzemelni, optimalizálni, a szükséges dokumentációt legyártani.

Kilátás a parkra
Ennyit a cégről. Az elmúlt egy hónapot Birminghamben töltöttem, magyarok ismeretlenül, facebookon keresztül, befogadtak. Úgyhogy még van ilyen! Mivel a cég Droitwichban van (Droitwich Spa a teljes neve, de nem kell megijedni, nem fogom magam minden nap gőzfürdőben kényeztetni... A név csak arra utal, hogy valami különlegesen magas sótartalmú víz volt a városban. A sótermelés azt hiszem mai napig jelentős) ez némi utazgatást jelentett minden nap. Szerencsére közben lett szállás Droitwichban, úgyhogy hamarosan onnan fogok munkába járni. Droitwich amúgy egy csendes "nyugger" kisváros. Falunak mondtam volna első körben, de aztán megnéztem Wikipedian, és kiderült 22 ezres... De amúgy nagyon kis idilli környezet.

Ez lesz az új konyha...
Pár szót érdemes a költözés viszontagságairól ejteni... Gondolom azzal már mindenki tisztában van, hogy a külföldre költözés drága mulatság...Meg vannak azok a bizonyos "ördögi körök" (amíg nincs bejelentett lakcím, nem tudsz bankszámlát nyitni, a bankszámla viszont kell ahhoz, hogy megkapd a fizetésed, amíg nincs bankszámlád és fizetésed viszont nem tudsz bérelni, stb.) Rá kellett jönnöm, hogy ez a procedúra még akkor sem egyszerű, ha egy másik nyugat-európai (jelen esetben szomszédos) országból költözöl. Államilag igen komolyan veszik az egyenlő bánásmódot. Ki kellett váltani egy ú.n. natinal insurance számot, ami kb. az otthoni adó és TB szám egyben. Az irodában nagyon kedvesek, előzékenyek voltak, lassan tagoltan beszéltek, ha kértem volna, még tolmácsot is biztosítanak. A gond akkor kezdődik, amikor magán cégekkel kerülsz kapcsolatba. Márpedig ez megkerülhetetlen. Gyakorlatilag csak ügynökségen keresztül adnak ki lakást-házat. Meg persze ott vannak a bankok. Na, ezek kapcsán kapsz egy kis ízelítőt a túlbürokratizált és paranoid rendszerből. Hiába, hogy te fogsz nekik fizetni, nem is keveset... Amikor megkérdezik, hogy hol laktál előtte, vagy hol bankoltál előtte, és meghallják, hogy csak most költöztél az országba, majdhogynem rádteszik a telefont. Minden ügyintézés hetekig tart. Konkrétan itt vagyok már több, mint 1 hónapja, és a bankszámlám még mindig nem él, nem tudják rá utalni a fizetésem, a lakásba meg most tudok beköltözni... Ilyen ellenőrzés, olyan érvényesítés, mindenre számolhatsz 7-10 munkanapot. Közben ha hívod őket, valami kiscsaj veszi fel mindig a telefont, aki a helyi legrondább nyelvjárásban darálja neked a dolgokat, hiába kéred, hogy lassabban vagy érthetőbben beszéljen. Látszik, hogy fel se fogja, mi nem érthető azon, amit mond.

A nappali
Hátsó kert a téli kerttel
Szóval ez a része nehéz. Állítólag azért ilyen bonyolult minden, mert rengeteg bevándorló jött és jön ide folyamatosan, és voltak rossz élmények... Lefestem, hogy a dolog hogy néz ki kb: nézed a házakat neten. Pörög a piac, ha feljön egy jobb, arra azonnal le kell csapni. Felhívod őket, megbeszéltek időpontot, természetesen csak munkaidőben, hiszen nem magánszemélyekről van szó, te meg oldd meg ahogy akarod. Tetszik a ház, mondod jelentkeznél rá. OK, ezzel megvagyunk. Vagy mégse? Vársz, aztán mondják, más is jelentkezett, majd a landlord dönt. Jövő héten kapod a választ, minket választott, juhú. Bemehetsz kiperkálni az application fee-t, jelen esetben ez 175 font volt. Aztán vársz 2 hetet. Mire? Hogy egy megint másik cég felhívja azt a számot, ami a pecsétes referenciádon volt az előző landlordtól/ügynökségtől, hogy tényleg rendes srác vagy-e. Meg felhívják a cégedet, hogy tényleg ott dolgozol-e. Ehhez kell 2 hét és 175 font... Utána vársz, hogy méltóztassanak a kulcsot odaadni. És akkor végre aláírhatsz, meg persze kifizetheted a kauciót, meg első havi díjt. Szóval aki normális körülményeket szeretne teremteni már az elejétől magának, az 4-5000 fontot vigyen mindenképp magával a kezdetekre...

Új szomszédük üdvözlete
Amúgy az egész országra jellemző ez a fajta paranoid szemlélet. A CCTV kamerákkal valaki hatalmas üzletet csinált. A foci meg stadionok kapcsán talán már sokan hallottak róla, hogy minden be van kamerázva. Hát nem csak ott, hanem az utca, a boltok, az autópálya, a munkahely...Ennyi kamerát még életemben nem láttam. Kicsit furcsa érzés Írország után, ahol még mindig viszonylag laza stílusban élnek, meg ahol ha kitesznek egy fix sebességmérőt másnapra az emberek benzinnel lelocsolják és felgyújtják...

A szövegben már elrejtettem néhány képet az új házról, még ha nem is az aktuális szöveghez kapcsolódva. Amikor először benyitottam, az új szomszédok üdvözlő lapja fogadott. Hallhatták, hogy magyarok vagyunk, mert még egy magyar szót is kiszótáraztak. Igazán kedves gesztus, remélem a folytatás is hasonló lesz!

Még néhány érdekesség zárásul. A szomszéd város Worcester lesz, ahonnan a szósz is származik. A helyes kiejtése "vószter" nem pedig "vörcseszter", utóbbi csak egy magyarosított kreálmány. A Midlands, a régió, ahol vagyunk gyakorlatilag Anglia ipari szíve, itt zajlik a termelés nagy része. Szóval nem túl bájos a környék. Viszont 1-2 óra vezetés után nyugati irányban Wales-ben találod magad, ami egy totál más világ. A táj vetekszik Írországgal, dombok, tavak, kastélyok... Szóval kellemes túrázós rész.

Közben május elsején megtörtént az ú.n. Green Lottery húzása is, Hát nem volt szerencsénk. Úgyhogy egyelőre úgy tűnik, maradunk a vén kontinensen...





Most egy pár hétig nem lesz internetem a költözés után, de várhatólag újra jelentkezem egy hónapon belül.