Újévi fogadalmak

Talán furcsán hat újévi fogadalmakról írni/olvasni február tájékán. Ebből látszik, milyen gyakran ülök le gépelni. Meg szerintem sokan vannak is már, akik meg is szegtek hangzatos fogadalmaikat, lehet van olyan, aki pedig még el se kezdte végrehajtani. Azt akartam ezzel szemléltetni, hogy igazából nem sok értelme van az ilyen egyszeri nagy félbuzdulásoknak, mint ahogy szeretni egymást sem csak karácsonykor kell. Ellenben ez egy jó lehetőség arra, hogy emlékeztessem magam, mi fontos és mi nem, milyen elkezdett folyamatokat kell még tovább erősíteni, és mi az, amit lehetőség szerint elkerülni, lecsökkenteni.

Mi magyarok hajlamosak vagyunk mindig a negatívumokra koncentrálni, de mióta kiszakadtam abból a kultúrkörből, rájöttem, hogy az érdemek felsorakoztatásara is legalább annyira szükség van. (Nulladik pontnak fel is írom magamnak: pozitív szemlelet! J) Ennek megfelelően kezdem azzal, ami mar folyamatban van, csak fenn kell tartani, vagy még jobban ráerősíteni:

-          - Ügyek támogatása. Szerintem nagyon fontos, hogy mindenki találjon magának egy (vagy több) olyan ügyet, amit szívesen támogat pénzzel és/vagy szabadidejével. Különösképpen egy olyan világban, ami az egóra koncentrál. Néha el kell engednünk ezt az egót, és két percre nem a fizetésünkre koncentrálni, meg az új autóra amit meg szeretnénk venni. Hanem azokra, akik nálunk rosszabb helyzetben vannak. Évekig támogattam a Nyilas Misi tehetséggondozó alapítványt, de a dolog abbamaradt egy ideje. Vélhetőleg, mert nekem kellett volna újra jelentkezni náluk, és lekötött épp a munka, elfelejtettem… Mivel egy számomra nagyon szimpatikus kezdeményezésről van szó, ezt mindenképp tovább szeretnem vinni, és másnak is csak ajánlani tudom őket.

-          - Tanulás. Minél öregebb vagyok, annál inkább rájövök, hogy tanulni jó és érdemes. Három céges tréninget is kinéztem idénre, amik egyetemi akkreditációval rendelkeznek (a sok humbug egynapos tréning mellé) – majd meglátjuk, mennyi fér bele az időbe, de remélem legalább egyet be tudok fejezni.

-          - Televízió kiiktatása. Ez az egyik legjobb döntésünk volt pár évvel ezelőtt. Mar vagy 5 éve nincs TV élőfizetésünk, és el kell mondjam, az élet TV nélkül sokkal jobb. Persze néha, ha megnéznem a magyar meccset és csak neten keresztül, borzalmas minőségben tudom… Akkor kicsit hiányzik. De annyira jó, hogy nem szol mindig a háttérben. Mar csak az internettől kellene valahogy megszabadulni (nem túl reális), és mindjárt lenne időnk mindenre.

-          - Türelem. Határozott fejlődésen mentem át szerintem etéren, de ezt fenn is kell tartani. Szeretnék a családdal még türelmesebb és megértőbb lenni, ami egy kis csemete mellett azért nem kis kihívás. A munkahelyi frusztrációt is ki kell valahogy iktatni, mert nem visz előre. Csakúgy, mint a frusztrált vezetés – csak balesetet eredményezhet. Nagyon jól lehet alkalmazni a “circle of influences” elméletet, amit talán a közeljövőben egyszer kifejtek.

-         -  Étkezés. Az elmúlt évek igyekezete, hogy hetente egyszer legalább együnk halat mostanra talán beért, és mar teljesen természetszerű. Emellett próbálom az édességet és az olajban sült ételeket minimumra csökkenteni. Napi 4 liter víz, amiből 2-őt meg kell munkában innom. Eddig jutottam, de még nyilván van hova fejlődni.

-          - Sport. Ezzel állok talán most a leggyérebbül. Egész egyszerűen nem akar beleférni az időmbe. Pedig jól tudom, hogy milyen jól éreztem magam, mikor a heti legalább háromszori testmozgás megvolt. Nyilván ez a szar angliai időjárás meg a tél sem motiváló, de ennél akkor is jobban kell teljesíteni.

Van pár dolog, amin meg esélytelennek tűnik, hogy változtassak. De Róma se egy nap alatt épült :)

Moving to the UK

Mint láthatjátok, a blog címe megváltozott... Ennek oka, hogy néhány havi vegetálás után meguntam a helyzetet, és gondoltam szétnézek más országban is, ahol nagyobb a munkaerő piac. Választásom az Egyesült Királyságra esett... Elsősorban az angol nyelv miatt. Nem, helyesbítek, csak amiatt :) Spanyolországban sokkal jobb lenne a klíma, de sajnos no hablo espanol... Szóval szétnéztem az angol piacon, és - Írországhoz képest legalábbis - hatalmas érdeklődést láttam. Végül 2 cég ajánlata közül is válogathattam. Úgyhogy célba vettem a ködös Albiont, és most itt vagyok.

Biztos sokakat érdekel, mit csinálok... Úgyhogy csak röviden: Koito egy japán cég, egyik részlegük itt van UK-ban kb 400-500 dolgozóval. Hátsó lámpákat (világításrendszereket) gyártanak, főleg japán (Honda, Suzuki, Nissan, Toyota), de néhány egyéb (Peugeot) cégnek is, főleg európai piacra. Az én posztom "assembly engineer". Ennek értelmezéséhez kell pár szót ejtenem a folyamatról. A műanyag fröccsöntött alkatrészek zömében házon belül készülnek, Ez teszi ki a komplexum kb. felét. A másik fele az összeszerelés. Automatizált gépeken történik a különböző alkatrészek (ház, elektronika, NYÁK, belső lencsék, külső lencsék) összeszerelése, csavarozása, "hegesztése". Az összeszerelési folyamat nagyjából 10-15 lépcsőből áll bonyolultságtól függően, és az egész egy jól megtervezett, ergonómiailag kialakított soron zajlik. Ennek a folyamatnak a fejlesztése a feladatom. Nekem kell megtervezni a gyártósor elrendezését, az új projektekhez a szerszámokat, gépeket megrendelni, amikor megérkeznek azokat beüzemelni, optimalizálni, a szükséges dokumentációt legyártani.

Kilátás a parkra

Ennyit a cégről. Az elmúlt egy hónapot Birminghamben töltöttem, magyarok ismeretlenül, facebookon keresztül, befogadtak. Úgyhogy még van ilyen! Mivel a cég Droitwichban van (Droitwich Spa a teljes neve, de nem kell megijedni, nem fogom magam minden nap gőzfürdőben kényeztetni... A név csak arra utal, hogy valami különlegesen magas sótartalmú víz volt a városban. A sótermelés azt hiszem mai napig jelentős) ez némi utazgatást jelentett minden nap. Szerencsére közben lett szállás Droitwichban, úgyhogy hamarosan onnan fogok munkába járni. Droitwich amúgy egy csendes "nyugger" kisváros. Falunak mondtam volna első körben, de aztán megnéztem Wikipedian, és kiderült 22 ezres... De amúgy nagyon kis idilli környezet.

Ez lesz az új konyha...

Pár szót érdemes a költözés viszontagságairól ejteni... Gondolom azzal már mindenki tisztában van, hogy a külföldre költözés drága mulatság...Meg vannak azok a bizonyos "ördögi körök" (amíg nincs bejelentett lakcím, nem tudsz bankszámlát nyitni, a bankszámla viszont kell ahhoz, hogy megkapd a fizetésed, amíg nincs bankszámlád és fizetésed viszont nem tudsz bérelni, stb.) Rá kellett jönnöm, hogy ez a procedúra még akkor sem egyszerű, ha egy másik nyugat-európai (jelen esetben szomszédos) országból költözöl. Államilag igen komolyan veszik az egyenlő bánásmódot. Ki kellett váltani egy ú.n. natinal insurance számot, ami kb. az otthoni adó és TB szám egyben. Az irodában nagyon kedvesek, előzékenyek voltak, lassan tagoltan beszéltek, ha kértem volna, még tolmácsot is biztosítanak. A gond akkor kezdődik, amikor magán cégekkel kerülsz kapcsolatba. Márpedig ez megkerülhetetlen. Gyakorlatilag csak ügynökségen keresztül adnak ki lakást-házat. Meg persze ott vannak a bankok. Na, ezek kapcsán kapsz egy kis ízelítőt a túlbürokratizált és paranoid rendszerből. Hiába, hogy te fogsz nekik fizetni, nem is keveset... Amikor megkérdezik, hogy hol laktál előtte, vagy hol bankoltál előtte, és meghallják, hogy csak most költöztél az országba, majdhogynem rádteszik a telefont. Minden ügyintézés hetekig tart. Konkrétan itt vagyok már több, mint 1 hónapja, és a bankszámlám még mindig nem él, nem tudják rá utalni a fizetésem, a lakásba meg most tudok beköltözni... Ilyen ellenőrzés, olyan érvényesítés, mindenre számolhatsz 7-10 munkanapot. Közben ha hívod őket, valami kiscsaj veszi fel mindig a telefont, aki a helyi legrondább nyelvjárásban darálja neked a dolgokat, hiába kéred, hogy lassabban vagy érthetőbben beszéljen. Látszik, hogy fel se fogja, mi nem érthető azon, amit mond.

A nappali

Hátsó kert a téli kerttel

Szóval ez a része nehéz. Állítólag azért ilyen bonyolult minden, mert rengeteg bevándorló jött és jön ide folyamatosan, és voltak rossz élmények... Lefestem, hogy a dolog hogy néz ki kb: nézed a házakat neten. Pörög a piac, ha feljön egy jobb, arra azonnal le kell csapni. Felhívod őket, megbeszéltek időpontot, természetesen csak munkaidőben, hiszen nem magánszemélyekről van szó, te meg oldd meg ahogy akarod. Tetszik a ház, mondod jelentkeznél rá. OK, ezzel megvagyunk. Vagy mégse? Vársz, aztán mondják, más is jelentkezett, majd a landlord dönt. Jövő héten kapod a választ, minket választott, juhú. Bemehetsz kiperkálni az application fee-t, jelen esetben ez 175 font volt. Aztán vársz 2 hetet. Mire? Hogy egy megint másik cég felhívja azt a számot, ami a pecsétes referenciádon volt az előző landlordtól/ügynökségtől, hogy tényleg rendes srác vagy-e. Meg felhívják a cégedet, hogy tényleg ott dolgozol-e. Ehhez kell 2 hét és 175 font... Utána vársz, hogy méltóztassanak a kulcsot odaadni. És akkor végre aláírhatsz, meg persze kifizetheted a kauciót, meg első havi díjt. Szóval aki normális körülményeket szeretne teremteni már az elejétől magának, az 4-5000 fontot vigyen mindenképp magával a kezdetekre...

Új szomszédük üdvözlete

Amúgy az egész országra jellemző ez a fajta paranoid szemlélet. A CCTV kamerákkal valaki hatalmas üzletet csinált. A foci meg stadionok kapcsán talán már sokan hallottak róla, hogy minden be van kamerázva. Hát nem csak ott, hanem az utca, a boltok, az autópálya, a munkahely...Ennyi kamerát még életemben nem láttam. Kicsit furcsa érzés Írország után, ahol még mindig viszonylag laza stílusban élnek, meg ahol ha kitesznek egy fix sebességmérőt másnapra az emberek benzinnel lelocsolják és felgyújtják...

A szövegben már elrejtettem néhány képet az új házról, még ha nem is az aktuális szöveghez kapcsolódva. Amikor először benyitottam, az új szomszédok üdvözlő lapja fogadott. Hallhatták, hogy magyarok vagyunk, mert még egy magyar szót is kiszótáraztak. Igazán kedves gesztus, remélem a folytatás is hasonló lesz!

Még néhány érdekesség zárásul. A szomszéd város Worcester lesz, ahonnan a szósz is származik. A helyes kiejtése "vószter" nem pedig "vörcseszter", utóbbi csak egy magyarosított kreálmány. A Midlands, a régió, ahol vagyunk gyakorlatilag Anglia ipari szíve, itt zajlik a termelés nagy része. Szóval nem túl bájos a környék. Viszont 1-2 óra vezetés után nyugati irányban Wales-ben találod magad, ami egy totál más világ. A táj vetekszik Írországgal, dombok, tavak, kastélyok... Szóval kellemes túrázós rész.

Közben május elsején megtörtént az ú.n. Green Lottery húzása is, Hát nem volt szerencsénk. Úgyhogy egyelőre úgy tűnik, maradunk a vén kontinensen...





Most egy pár hétig nem lesz internetem a költözés után, de várhatólag újra jelentkezem egy hónapon belül.

Síelés - Trois Vallées

Nemrég voltunk síelni, és úgy érzem, ez az esemény megér egy posztot. Tulajdonképp megtenné az is, ha csak feltennék képeket ömlesztve, magukért beszélnek. De azért persze nem bírom ki némi komment nélkül... :)

Szóval, összeállt a brigád, sok év után végre csatlakozni tudtam, és jött nejem és dublini cimborám is. Grenoble repterén szálltunk le - igen, ez az a hely, amelynek kórházába a szerencsétlenül járt Schumit is vitték. Innen 2 óra autókázás és szerpentin a szállásig. Trois Vallées - a 3 völgy - állítólag a világ legnagyobb egybefüggő síterepe, 600 km sípályával. Ez persze kicsit trükkös, mert tulajdonképp 3 pályarendszerből áll, amelyek ugyan átjárhatóak, de a síbérlet csak egyikre- vagy másikra érvényes, illetve rá kell fizetned, ha a többit is akarod használni. Mi Les Menuires-ben voltunk, és be kell vallanom, ez az egy pályarendszer is már akkora, hogy egy hét alatt nem sikerült az egészet bejárnom. Jó, én nem vagyok az a fanatikus nyitástól-zárásig síelő, az igaz...

Páromat évek óta nem tudtam rávenni, hogy menjünk el síelni. Most végre ráállt, és a végén azt kérdezte, mikor megyünk újra. :) Pár érv a síelés mellett: olyan környezet, amit máskor nem láthatsz. Mindenfelé hófödte táj, hegycsúcsok, amerre a szem ellát. Amellett, hogy nagyon szép, nagyon jól ki is kapcsol. Néha megállsz, leülsz egy sörre, és csak nézed a tájat, és érzed, hogy feltöltődsz. Aztán persze siklani is nagyon jó érzés.
Néhány ellenérv: drága. Igen, leginkább csak ez. Tulajdonképp, ha már a felszerelésed megvan, még akkor is olyan költség, amennyiből ugyanazt a hetet el tudnád valami melegebb éghajlaton is tölteni. Sajnos ezen nincs mit változtatni, és a fázósak előre borítékolhatóan előbb fognak egy spanyolországi nyaralásra benevezni, minthogy a síelést kipróbálják. És rosszul teszik, mert igazából nem fázol sose, a mozgásban kimelegedsz, jól fel vagy öltözve, és a szállás jól szigetelt és meleg. Ellenben olyan élmény, amit Mallorca vagy a Kanári-szigetek nem ad vissza. Illetve teljesen másmilyen.

Én magam részéről Ausztriát szeretem... Csak az a baj, hogy a minőségi pályák nagyon drágák. A franciák viszonylag olcsóbbak. Ellenben számomra kevésbé hangulatosak (az osztrák hüttékkel semmi nem vetekszik hangulatban :)), és a franciák egy tuskó társaság, ezen nincs mit szépíteni. Hányinger az a buta sovinizmus, amit ők képviselnek. Eddig még nem volt egyetlen utam se, amikor ne ezt bizonyították volna, és a mostani se volt kivétel. Teljesen érthetetlen, ha olyan nagyra vannak a "franciaságukkal", akkor meg kéne próbálniuk lenyűgözni a vendégeket, hogy azok jó hírüket vigyék, és máskor is el akarjanak jönni. A turizmus nagy pénz, és ezt meg kéne becsülniük. Őszintén szólva nem értem, hogy lehetnek Európa leglátogatottabb országa ezzel az arroganciával. Betehetnék ide sztorikat mondandómat bizonyítandó, de szerintem érti mindenki, miről beszélek, akinek már volt dolga a franciákkal.

Ennyi. Sajnos megint maradt rossz szájízem a csigazabálókkal kapcsolatban. De a síelés király dolog, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Valahol, egy nem is oly messzi jövőben...

Okkal érheti mostanában blogomat a címkézés, hogy átment utazásos élménybeszámolóba. Egész egyszerűen azért, mert úgy gondoltam, hogy ez esetleg érdekelheti az ismerőseimet. Jön is hamarosan egy síelős beszámoló. Most viszont kicsit kivételt teszek. Aki csak a képeket szereti nézegetni, azoknak rossz hírem van. :) Mondták már sokszor, hogy miért nem írok. Nem, nem anyukámra gondoltam és a képeslapokra, hanem úgy amúgy... Nincs nekem arra időm - ez a leggyakoribb kifogás. De most még ezt se mondhatom. Úgyhogy elkezdtem valamit firkálgatni. Egyelőre még címe nincs, de folytatása talán lesz. Majd meglátjuk. Úgyhogy íme:

D20978-20540112 kinyitotta szemét. Agyában valami álomszerű cikázott még, de a másodpercek múlásával a kép egyre halványodott, majd mire teljesen magához tért, el is tűnt. Néha megpróbált visszaemlékezni, olyan képek sejlettek fel előtte, amik mintha nem is ebben a világban lennének. Vagy nem ebben a korban.

Szülei a David nevet adták neki, a 20978-as klinikán született, régi számítás szerint 2054. Január 12-én. Az új időszámítás szerint, amit AZ eseménytől mérünk, valójában mínusz 020315-re kellene végződjön azonosítója, de a negatív számok kerülendők, „mert magában hordozzák a negatív üzenetet”, ahogy azt a Nagy Szabálykönyv is említi. „Légy pozitív, hozd ki magadból a maximumot!” Amúgy környezete az egyszerűség kedvéért csak „D”-nek hívja, esetleg D20978-nak, hosszabb azonosítóját csak a gyárban és hivatalos ügyek intézésekor kell használnia.

Életfunkcióit figyelő gép „megadta a reggeli dózist” – ahogy a gyárban a munkások szoktak ezen viccelődni 5 perces szünetükben. Némi rádiófrekvencián küldött elektromos impulzus segített agyi funkcióit felpezsdíteni, valamint testét aktivizálni. Ezeket az impulzusokat szinte nem is lehet tudatosan érezni. Ám a bőr alatt figyelő receptorok érzik őket, továbbítják az agynak a befogott jelet, amelyre az elektronok millióit küldi ki. A szív fokozza munkáját, és több vért pumpál a végtagok felé. Az idegpályák működésbe lépnek, az álom alatt elnyomott vizelési és éhség érzet egyszerre felszínre tör, így nem is csoda, hogy D20978 néhány másodperc múlva már talpon volt.

Valaki mesélt egyszer róla, hogy az emberek az Ó-időben egy bizonyos kávénak nevezett löttyöt ittak testük aktivizálására. Messzi tájakon termelték a növényt, termését leszedték, szárították, pörkölték, ledarálták, forró vízzel lefőzték, szűrték, édesítették...Micsoda időpocsékolás, gondolta D20978. Manapság minden mennyivel egyszerűbb.

Az egyik tárolóhoz csoszogott, kivett egy dobozt és felnyitotta. „A tökéletes étrend” – hirdette a reklám. Már csaknem 10 éve, hogy az új formula elfogadásra került, és azóta csak ezt lehet kapni. Persze a távoli kolóniák népessége nem ér annyit, hogy őket is ezzel etessük, de  az Egyesült Világ Országai minden polgára megérdemli, hogy a legjobb táplálékot kapja.

A doboz piros színű, sárga felirattal, néhol kékes-szürke árnyékokkal. Állítólag még a csomagolás megtervezésénél is odafigyelt a világ élelmezéséért felelős Best Nutrition cég, hogy az minden emberben pozitív érzést keltsen. A doboz felnyitása után az étel automatikusan felveszi a táplálkozáshoz ideális hőmérsékletet, azonnal fogyasztható.

Oldalán a tápérték adatok. Ez a doboz pontosan 717 kalóriát tartalmaz: 21 gramm fehérje, 23 gramm zsír és 101 gramm szénhidrát. Három ilyen doboz fedezi a napi optimális energia és tápanyag bevitelt. Természetesen több féle kiszerelés is létezik. Az életfunkciókat figyelő gép minden nap adatokat gyűjt az aktuális fizikális állapotról, és a betáplált táblázatok segítségével (melyben szerepet kap a kor és a munkavégzés jellege is) minden nap kiszámolja a következő napi ideális táplálékbevitel mennyiségét. Az adatokat a központi nyilvántartásba továbbítja, így következő reggel már annak megfelelően érkezik a napi ellátmány.

A rendszert kidolgozó tudósok nagy energiákat fektettek az ún. Tökéletes Íz megtalálásába. Az elmélet alapjain egykori gyorsétteremláncok kezdtek el dolgozni. Mindegyiknek volt egy titkos öntet receptje, ami az embereket arra ösztönözte, hogy újra és újra megvegyék ugyanazt a hamburgert. Persze a módszer még eléggé gyerekcipőben járt. Az áttörés később jött el, amikor a Világkongresszus Élelmezési csoportján a túlnépesedésből fakadó élelmezési problémákon kezdtek el dolgozni. Hamar rájöttek, hogy az akkori módszerekkel a folyamat nem fenntartható, ésszerűsíteni kell. A termelést központilag kell irányítani és az erőforrásokat 100 százalékos hatékonysággal kell kiaknázni. Meg kell találni azokat a termelési formákat, amelyek a lehető legkevesebb erőforrást veszik igénybe, és a lehető legtöbb tápanyagot termelik. Génmanipuláció útján sikerült több tucatnyi növény fajt előállítani, amelyek termésben akár 20-30-szoros mennyiséget produkáltak a korábbi eredményekhez képest. Ezek a fajták fokozatosan elkezdték kiszorítani az összes többi növényi fajt és az állattartást is. A rendelkezésre álló élelmiszerek választéka radikálisan megváltozott, amit az emberek nehezen viseltek. Ezért elkezdtek kísérletezni a laboratóriumokban őrzött, megmaradt fűszernövényekkel.

Kevesebb, mint egy évet vett igénybe egy szintetikusan előállított kombináció megtalálása, melyeket a tápanyag-masszához adva embereken teszteltek. 28 variáns közül végül sikerült kiválasztani azt a kémiai kombinációt, amelyre a tesztalanyok 99,9 százaléka pozitív visszajelzést adott.

A recept készen állt. Habár a rendelkezésre álló termőföldek optimalizálása még évekig tartott, az uniformizált étkezés segítségével mára már megszűnt az éhezés, és az Egyesült Világ Országai mind a 15 milliárd polgára egyenletes ellátásban részesül. Jelenleg nagy hatékonyságú oxigén-termelő telepekkel próbálják a megmaradt esőerdőket kiváltani, így 20 éven belül a mostani lakosság akár dupláját is el tudja majd tartani a Föld.

A sok okostojás – gondolta D20978. Néha azon kapta magát, hogy az ilyen „nem illő” gondolatokat hangosan is kimondta. Persze utána mindig elszégyelli magát, és gyorsan körülnéz, nem hallotta-e valaki, vagy nincs-e egy hangvevő a közelben. Az ilyen illetlen mondatok csak bajt hozhatnak az ember fejére. Persze ő törvénytisztelő polgár, különösebb oka nem kell, hogy legyen a félelemre... De azért jobb az elővigyázatosság.

„A tudósok társadalmunk építő kövei” – zengi a szlogen. Bár sokak szerint valójában nem is ők irányítják a világot, és szerepük nem is olyan fontos, mint ahogy az emberek hiszik; valójában csak végrehajtják azokat az utasításokat, amit a valódi hatalom diktál. De az ilyesmi vélekedést jobb nem hangoztatni.

Befejezte reggelijét és felöltözött. Az órára nézett – ideje munkába indulni, még a végén elkések.

Spanyol út

A szálloda

Sikerült jó időre elhanyagolnom a blogot. Ennek megvan az a szépsége, hogy kint már 3 fok van, én meg írhatok a napsütéses spanyolországi élményekről :)
Nem mellékesen a memóriám is meg kell kicsit dolgoztatni, hogy ebből egy összefüggő történet legyen. Visszanéztem most a képeket, és úgy látom, lesz egy kicsit szó a tájról, egy kicsit a makettokról, és persze minden mennyiségben a kajákról :)

Kezdjük az elején. Hűséges olvasóim talán már rájöttek, hogy egyik szenvedélyem a makettozás.

Andalusia hegyei

Fuengirola Zoo

Ez inkább egy utazós-élménybeszámolós blog, úgyhogy ebbe mélyebben nem mennék bele. Elég legyen annyi a történethez, hogy az emberek nem csak maguk örömére építik/festik ezeket a miniatúrákat, hanem néha napján azt meg is mutatják másoknak. És persze az ilyen események kiváló alkalmat adnak a hobby iránt elkötelezett rajongóknak, hogy egymással találkozzanak. 2012-ben életemben először eljutottam Európa egyik legnívósabb ilyen jellegű eseményére, a Euromilitarie showra Folkestone-ban. Már akkor eldöntöttem, hogy következő évben be kell iktatni egy kellemesebb klímájú túrát is, lehetőleg kis feleségemmel egyetemben. Hosszas tépelődés után végül Fuengirola mellett döntöttem. Sejthetően nem a legnagyobb showról volt szó, de a Costa del Sol tengerpartján való fekvés sokat dobott a latba.

Na most ilyen helyen még én is elélnék

Malagán szálltunk le, innen egy lájtos fél órás transzfer visz Fuengirolába. Előbbi igazi nagyváros, míg utóbbi inkább csendes tengerparti városka a pihenni vágyóknak. A két város közti tengerpart amúgy fullra be van építve. Mit lehet Fuengirolán csinálni? Hát leginkább napozni, fürdeni (isteni homokos tengerpart), sétálgatni, fagyizni (nagyon jó fagyikat mértek a parthoz közeli cukrászdában), meg persze enni és inni :) Meglátogattuk a helyi állatkertet. Ízlésesen van berendezve, a klíma is passzol, igazán jól érezhetik magukat a felsorakoztatott állatok. (Persze jegesmedve nem volt...) Az állatkert körül papagájok repkednek a teraszok és póznák közt. Nos, erről talán ennyit, aki ott jár, egyszer érdemes megnézni.

Párduc, oroszlán, gorilla...

Costa del Sol tengerpart

Mit lehet még itt csinálni? Elmehettünk volna Gibraltárhoz, de erről inkább lebeszéltek minket. Látod Afrika partjait, na bumm... Szerveznek oda hajókirándulásokat is, de azt mondták, az elsősorban az orosz turistáknak szól, mert ők a tengeren tudnak duty free vásárolni...Apropó, feltűnt már másnak is, hogy az oroszok mindenhol ott vannak? Lassan többen, mint a brit turisták. Kocsit bérelve el lehet menni Granadába illetve Cordobába. Előbbit nagyon ajánlgatták az Alhambra miatt, mely állítólag Európa egyik legszebb palotája, és a mór idők emlékét őrzi. Sajnos jegyeket nem sikerült szerezni, hónapokra előre be vannak telve. Aki el szeretne ide jutni, annak érdemes fél évvel előre tervezni és a neten vagy telefonon foglalni...
Bika viadalt szintén valamelyik nagyobb városban lehetett volna megtekinteni. És bár hagyomány az hagyomány, mégse szép dolog amit szegény állatokkal csinálnak, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy nem támogatjuk az eseményt.

Ki szúrta ki a monokinis lányokat? :)

Úgyhogy maradtunk a napozásnál. Egy olyan tevékenységnél, amit sose néztem sokba, felesleges időtöltésnek tekintettem, mindaddig, míg ki nem költöztünk Írországba... :) Érdekes módon többen voltak a szálloda medencéje körül, mint a tengerparton. Egyrészt június elején még nincs igazán szezon; jó idő van, de nem az a rekkenő hőség. Másrészt kényelmesebb a hotelnál maradni, na meg persze lehet facebookozni a medence partján a szálloda wifijén...

Egy hűsítő Sangria

Tengeri herkentyűk

A város maga egy kényelmes sétával (kb. fél óra) bejárható. Mindenfelé bárok, tapasosok, éttermek csalogatnak. Ha az ember kiváncsi a helyi specialitásokra, és nem utolsó sorban nem akarja otthagyni minden pénzét, érdemes spanyolokkal összehaverkodni, és megkérni őket, hogy segítsenek. Első esténken történt, hogy bementünk a főtérre, és egy szimpatikus helyen leültünk, mondván együnk valami halat. Elég későre járt, mi meg nem tudtuk, mit akarunk. A pincér mondta, hogy mit szólnánk a "fish of the day"-hez? Nem volt jobb ötletünk, belementünk. Igazából finom volt...De 2 szelet halért meg egy pohár borért sikerült otthagyni 45 eurót. Érdemes mindenkinek konkrét elképzeléssel étterembe menni, az étlapról választani, és nem belemenni bármibe, amit ajánlgatnak...

Egyszer zárjanak be egy ilyen
helyre éjszakára, könyörgöm

Tettünk egy próbát a kikötő melletti kis éttermekkel is. Nagyon kellemes Sangriát szürcsölgettünk, és olajban sült tengeri vegyes tálat falatoztunk. Később spanyol ismerőseink kiokítottak minket, hogy olyan helyre nem szabad menni, ahol az ételek fényképpel vannak illusztrálva, mert az olyan helyeken mindig fagyasztott alapanyagokkal dolgoznak...Azért nekünk ízlett.

Fiesta...

Szerencsére a makett kiállításon szert tettem néhány új ismeretségre (erről majd később bővebben), úgyhogy 2 napig, amíg velük lógtunk jobbnál-jobb kajákat ettünk. Délután az éttermek kivételével minden bezárt, és csak 5 után nyitottak újra ki, úgyhogy az egyik ilyen fiesta időt kihasználtuk egy közös ebédre. Egész másmilyen az, amikor a helyiek rendelnek...Megkeresték a város legjobb halas éttermét, és kirendeltek vagy 6-8 féle kaját. Mind frissen grillezett polip, rák, halak, rengeteg olíva olajjal és friss kenyérrel. Hozzá kellemes gyenge sör, amit ahogy ürült a poharad, egyből töltöttek a pincérek fel. Mindenki evett mindenből, sok fogásos lakoma volt, és a végén megállt 17 euró környékén a ceh mindennel együtt...Ezért érdemes helyiekkel menni :)

Fernando Ruiz (H&V) és
Jesus Martin (Nocturna) társaságában

Másik emlékezetes hely egy sonkázó volt, vagy minek nevezzem...Bementünk Malagába barátainkkal, és elvittek arra a helyre. Az étterem dekorációját a mennyezetről lelógó több száz Serrano sonka jelentette, természetesen ez már a helyiség illatát is biztosította. Jó kezdet... Az asztalra kihoztak mindenféle érlelt kolbászokat és sonkákat, érlelt sajtot, salátákat, az érlelt sonkával és érlelt sajttal készült cordon bleu-t (hát nem egészen olyan volt, mint egy otthoni kisvendéglőben :)), hozzá pedig jófajta spanyol borokat. Elég csak visszagondolni rá, és könny fut a szemembe... :)

Új keletű spanyol makettes barátainkkal

Ha már a bor szóba került...Volt egy aranyos kis hely, pici kis üzlethelyiség, tele borokkal és egy pulttal, benne mindenféle borkorcsolya (sajtok, felvágottak, kolbászok, oliva bogyó, stb). A bolt előtt felállított hordók, amik asztalként szolgáltak, és magas székek .Itt sikerült a spanyol borokkal kicsit megismerkedni. Azt nem mondom, hogy kívülről fújom az összes spanyol bort...De zanzásított tanulságként legyen annyi elég, hogy azok a borok, amiken az van, hogy "Rioja", általában jók :) Gondolom olyasmi terület lehet náluk, mint nálunk Villány. Édes szájúaknak pedig ott van a Malaga bor, bár ez talán még sűrűbb és édesebb, mint az aszú, két kortynál nem kíván többet az ember belőle.
És, hogy zárjam a gasztronómiai részt, ejtsünk szót a tapasról. A tapas tulajdonképp annyit tesz, hogy kis tálkában kihoznak valamiféle ételt a bor mellé, általában többet is. Van, ahol több száz féle tapas közül lehet választani, az egyszerűbb salátáktól és hideg tálaktól a grillezett sajtokon át egészen a bélszínig. Amit csak el tudsz képzelni, de mind pici adagokban. Olcsóbb helyeken hamburgert vagy szendvicset szolgáltak fel tapasként, érdemes tehát nem az árat nézni először, ha tényleg élményre vágyik az ember. Ez az egész annyira "spanyolos"...Este alkonyat után még mindig meleg van, kiülsz a teraszra, csipkedsz ebből-abból, közben borozgatsz. Egy ilyen vacsora során lehet kikérsz 5-6 féle tapast, és megkóstolsz 3-4 féle bort, közben beszélgetsz, az egész eltarthat 1,5-2 órát is.

Darth Vader, 1:1

Zárásként kicsit a spanyolokról, és az eseményről, ami kapcsán ott voltunk. A spanyolok nagyon barátságos emberek, könnyű összehaverkodni. Sajnálatos módon idegen nyelvekkel nagyon hadilábon állnak, még angolul jól tudót is nehéz keríteni. (Persze most nem a szálloda személyzetéről beszélek, hanem az utca emberéről.) A kiállítás nem volt nagy szám, a figurás rész volt a legerősebb. Beteszek néhány képet csak úgy ízelítőnek. Viszont számomra hatalmas élmény volt találkozni világszerte ismert és elismert figura festőkkel. Fernando Ruiz, Jesus Martin, Pepe Gallardo, Pepa Saavedra, hogy csak pár nevet említsek. A srácok nagyon kedvesek voltak, az egész hétvégét együtt töltöttük. Fernando jól tud angolul, úgyhogy végig ő volt az idegenvezetőnk.

Fa makettek

Az eseményt ajánlani tudom minden makettezőnek, ha egybe akarják kötni egy nyaralással. Amúgy meg mindenkinek érdemes egyszer elmenni, nemcsak a tengerpart, hanem az atmoszféra, a barátságos emberek és a finom ételek miatt is.

Szemezgetés az elmúlt fél év eseményeiből

Csak most nézem, hogy mar fel éve nem jelentkeztem... Úgyhogy próbálok most ide egy cikkbe bezsúfolni sok mindent. Szokásomhoz híven nem "szimpla" beszámolóra törekszem, hanem próbálok annyi hasznos infót, érdekességet bennfoglalni, ami tőlem kitelik.

Ez még csak a parkoló...

Kezdjük néhány utazással. A tavasz folyamán "volt szerencsém" eljutni pár nemet varosba. Idézőjel azért, mert céges ügyben jártam el, de azért maradék időmben próbáltam felmerni a helyszínt.


Először Stuttgartban jártam. Tipikus nemet ipari varos, annak minden előnyével és hátrányával. A technika és a kocsik szerelmeseinek igazi Kánaán, gyakorlatilag minden második autó Porsche, de a maradék sem az Opel olcsó szériás családi modelljeire épít... A varos 2 patinás múzeumnak is helyet ad, az egyik a mar említett Porsche, a másik a Mercedes nevéhez köthető. Én az előbbivel kezdtem látogatásomat. A belepő elég baráti áron elérhető, azt hiszem 8 Euró. Csilli-villi épület, direkt bemutató celra terveztek és építették, nem ám valami lepukkant szocialista épületet rendeztek át. (Mondjuk ez képzavar, Stuttgartot sosem sújtotta a "cocializmus", de ez mellékes)

Gizdázás

A Porsche gyár és a család tevékenységét tekinthetjük át a kezdetektől. Nagyjából a '900-as évek elején kezdünk, mígnem a sok autó csodán át eljutunk napjaink modelljeiig. Sajnos a nagy polkorrektkedésben a háború alatti közreműködésről egy szó sem esik, hiába áhítoztam, hogy legalább a Porsche toronnyal szerelt Királytigriseket megemlítik valahol egy fecnin...Nem, az a kor kiesett, nem létezik, pont.

Az egy szem katonai modell (amit kiállítottak)

Akinek nem csorog erre a nyála, az nem mérnök!

Ellenben sportautók, versenyautók minden mennyiségben. Meg egy-egy motor is beficcen, illetve egy katonai alkalmazású jármű is, immáron a NATO-korszakból. Kedvencem a "félbevágott" autók voltak, egy mérnöknek az ilyesmi igazi csemege.

Innen utam a konkurens cég múzeumába vezetett.
Útközben elhaladtam a VFB stadionja mellett, tulajdonképp ott van közvetlen a Mercedes múzeum mellett. A Mercedes koncepciója kissé más volt, mint az előző. Az épület nemileg egy
szerűbb vonalvezetéssel vezetett fentről körkörösen lefele, és közben inkább a mennyiségen volt a hangsúly.

A Mercedes rengeteg fejlesztésben érdekelt volt a történelem során, így ez inkább amolyan technikai kiállítás, rengeteg kiállított modellel, az első belső égésű motoroktól kezdve a korain autókon át, repülök, motorbiciklik, autóbuszok, teherautók, versenyautók, Forma1...És közben a falakon rengeteg információ, képek, leírások.

Ezek a modellek talán ismerősek
lehetnek gyerekkorunkból

Nem, ezek nem Matchboxok..

Persze a világégés időszakával itt is elég szűkmarkúan bántak, de azért kb. 2 tablón megemlítették.Amúgy ezen kívül viszont mind történelmileg, mind technikai értelemben, és legfőképpen technikai történet szempontjából igen bőséges a talált információ mennyiség, ha valaki igazan lelkiismeretesen végig akar mindent vizsgálni, akkor jobb, ha mást nem tervez aznapra...

Persze nekem nem adatott meg ez a luxus, egy nap alatt "le kellett darálnom" mindent. Így gyorsan útba ejtettem a híres TV tornyot, ahonnan egy tea társaságában élveztem a panorámát. Meg egy gyors kajálás fért bele a repülő indulása előtt, erre a Schweine-Museum-ot szemeltem ki. Egy teret kell elképzelni, ahol mindenfele disznó szobrok hevernek. A múzeum rész hasonló giccsparádé lehet, de én célirányosan a stílusos kis éttermet vettem célba annak tőszomszédságában. Szép nagy bajor grillezett csülök koronázta meg a napot, a Hefe Weizenbier-ről sajnos

Schweine-Museum und Gasthaus 

le kellett ezúttal mondanom, mert meg vezetnem kellett a reptérre.

Ki ne hatódna meg ettől a látványtól...

Másik utam Leipzig-be, azaz Lipcsébe vezetett. Na, ez mar egy sokkal ingerszegényebb környezet. Lipcse a keleti régióban helyezkedik el, így nem meglepő, hogy leghíresebb múzeuma a STASI-múzeum. Olyan is volt az egész varos...Szinte ereztem, ahogy az emberek otthon a rádió mellett csendben ülnek, behúzott függönyökkel. De persze az is lehet, hogy csak hétköznap volt, és erre fele nem szokás kedd este tivornyázni, mindenki inkább otthon pihen a másnapi munka előtt. Bementem a városközpontba, hogy legalább a híres Bahnhof-ot lássam. Hosszas keresgélés után sikerült 1! db kocsmát nyitva találni, de az legalább jól tele volt, köszönhetően a közeli kollégiumnak. Lipcséről ha akarnék se tudnék többet írni...Fiataloknak meleg szívvel ajánlom, hogy más varost pécézzenek ki maguknak vakációjuk eltöltésére. Jah, találtam egy vendéglőt, ahol a kaja elég átlagos volt (de legalább sertés...megint meg kellett jegyeznem, hogy a nemet kultúra és gasztronómia mennyivel közelebb áll a magyarhoz, mint az ír meg brit...), viszont megpillantottam egy hatalmas Unicum-os üveget, hat majdnem könnyeket csalt a szememre! :) Kérdés nem volt, hogy mit iszok a vacsora elé (melle, után).

Itt most a sort a Spanyolországi beszámolóval kéne folytatnom. De annyira nem passzol, hogy inkább új bejegyzést nyitok majd annak.
Helyette gyors filmajánló. Ha mar szoba került a Stasi...Das Leben der anderen (A mások élete)- kiváló nemet film a szocializmus utolsó időszakából. Nem díszletével vagy hatalmas agyafúrt történetével hengerel le, hanem a hangulatával. Ezert nyilván egy amerikainak nézhetetlen, de a közös múlt miatt nekünk nagyon is sokat mondó. Csak ajánlani tudom.
Valamiért meg kell jegyezzem, hogy igen nehéz az elmúlt fel évből olyan amerikai filmet említenem, ami keményen beleivódott volna az agysejtjeimbe, úgyhogy csupa Hollywood-on kívüli filmet tudok ezen kívül is említeni.
Once were warriors (Egykoron harcosok voltak) - új-zélandi dráma. Az a fajta film, ami után csak úgy ottmaradsz a székben.
Jagten (Vadászat) - ez meg egy dán film. Megint, ne egy pörgős akciófilmre számítson senki, és nem is túl bonyolult a történet. Ellenben jól odab@sz, ezt nem tudom másképp mondani.
Intouchables (Életrevalók) - valós történeten alapuló francia film. Elsőre nem volt túl csábító egy filmet francia nyelven nézni, de az igen magas IMDB osztályzat meggyőzött. És megint csak azt kell mondjam, kar lett volna kihagyni.
Aki szereti az igényes, mondanivalóval bíró filmeket, az bátran nézze meg a fenti négyből bármelyiket, nem fog csalódni.

Thaiföld III. - Bangkok

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak! És, mivel 25-dikén nem sok mindent lehet kezdeni, főleg családtól, rokonságtól távol, gondoltam firkálok kicsit a blogra.

Éjszakai kilátás a tetőről

Ha Bangkok, akkor tuk tuk

Szóval Phuket-től fájdalmas búcsút vettünk, maradtunk volna még szívesen. De gondoltuk Bangkok se lesz szar, úgyhogy azért nem sokáig tartott a kesergés. Nagyon rövid repülőutat követően leszálltunk Bangkok Airport-on, ami ha azt mondom, hatalmas, egyáltalán nem túloztam. Persze a csomagom elkeveredett, már kezdtük megszokni, hogy mindig történik valami (odafelé Amié sérült meg picit). Végül meglett, és estére meg is érkeztünk a Rembrandt Hotelba. Kicsit meg is illetődtünk szinte, ahogy beléptünk a hotel hatalmas, fényűző halljába, ahol hűs gyömbéres-citrus illat kavargott, és londiner fiúk szaladtak a csomagjainkért.

School bus in Bangkok :)

A phuket-i se volt rossz, de inkább amolyan apartman-hotel. De ez... Nem használnak csillag besorolásokat, de nekem ütötte az 5 csillagot. Patinás lift repített fel a 14-dikre. A fürdőben a hotel saját szappanjai, tusfürdői, samponjai, testápolói azzal az illattal, ami már a hallban is fogadott minket. Az ablakból panoráma a városra... Szóval meg voltunk elégedve. Egyszer felmentünk a legfelső emeleti indiai étteremhez is, amelynek teraszáról csináltunk pár képet. Sajnos az éjszakai képek nem adják vissza az élményt, de hatalmas volt. A város dinamikusan fejlődik, rengeteg felhőkarcoló van, főleg szállodák. Persze ugyanúgy, mint Phuketen, lehetett látni néhány félbehagyottat is...

Shipping on the canal

Amúgy a szállodában olyan sokat nem időztünk, lévén egy presszó kávé többet került, mint egy normál kis étteremben egy vacsora (az a kv volt az egyetlen plusz szolgáltatás, amit igénybe vettem). Viszont Bangkok úgy összességében még olcsóbb, mint Phuket. Egy 10 milliós nagyvárost kell elképzelni és iszonyat

Wat Benchamabophit

Nem csak messziről néz ki jól...

forgatagot. A közlekedés ha lehet, még horrorabb, mint Phuketen, nem véletlen, hogy nem is megy annyira a robogó bérlés. Ellenben könnyű fogni egy tuk-tukot, ami se nem kényelmes, se nem lehet belőle látni sok mindent, de hangulatos és olcsó. A tuk-tukosok benzin-jegyet kapnak az ékszer és öltönyboltoktól, ha turistát visznek oda, ezért minden sarkon meg akarnak állni. És hiába mondod el neki húsz-szor, hogy nem akarsz több boltba menni, vigyen végre oda, ahova kérted... Volt, hogy már ordibálnom kellett a sráccal, aztán adtam egy húszast és inkább kiszálltunk.

Wat Intrawihan

Rat Arun Ratchawararam

A taxi kicsit drágább, de kényelmesebb megoldás, hosszabb útra csak az ajánlott. Légkondi megy mindegyikben, és a taxissal, ha megállapodsz a viteli díjban, legalább tényleg oda visz, ahova kérted. A tuk-tukért 40-50 bahtnál többet nem érdemes kifizetni, a taxit meg durván 150-200 bahtra lehet lealkudni. Egyszer mentünk a város egy távoli részébe (Siam Park), az 250 baht volt. A belvárosban érdemes igénybe venni a hajókat. Kínálgatják mindenhol a városnéző canal-tripeket több ezer bahtért, de ha megfelel az a hajó, amivel a helyiek is utaznak, az 30 bahtba se került.

Grand Palace

Még sok kis Buddha...

A hajóból is lehet sok mindent látni, kolostorok mindkét oldalt (pl. Rat Arun Ratchawararam), és persze a Grand Palace. Ez utóbbiba be szerettünk volna jutni. Végülis egy darabig bementünk, de aztán akkora tömeg volt, hogy az Emerald Buddhát már nem néztük meg.
A Palace mellett van egy hatalmas park, illetve egy tuk-tukus kirándulás keretén belül több nevezetességet is meg lehet nézni.

Giant Swing

Democracy Monument

Az utak mellett üzletek kis (és nagyobb) Buddha szobrok ezreivel. A Giant Swing egy érdekes hely, állítólag régen egy ceremónia keretében emberek próbáltak kötél segítségével fellendülni és elkapni ezüst pénzzel teli erszényeket. Ha megnézzük az emlékmű méreteit hamar világossá válhat számunkra, hogy abból a magasságból a földre esni nem feltétlen egészséges... Az egyik uralkodó betiltotta a ceremónia ezen részét, gondolom nem érezte az összefüggést a buddhista harmóniára való törekvés és a szétloccsant fejek között.
A Democracy Monumentet érdemes még megnézni, illetve a Nagy Arany Buddhát. Attól nem messze található a Wat Benchamabophit, egy újabb impozáns kolostor. Csináltam néhány közelebbi képet is, hogy látszódjon: ezek az alkotások nem csak messziről néznek ki jól, mint az erdélyi rezes cigányok palotái...Iszonyat részletgazdagság, tényleg olyanok, mint az ilyen emailen továbbküldős diavetítéseken látható.

Rendőrök

A király és királyné

Ez a templom amúgy közel volt az Anantasamakhom Throne Hall-hoz, ami gondolom a törvényhozás épületét fedi, a parlament szót nem tudom, használhatom-e rá...A templom kertjében is feltűnt, hogy 40-50 alak ül a fűben egyforma ruhában, egyforma színes kendővel a nyakukban. Közelebbről látszott, hogy ott van rajtuk a "police" felirat.

A király mindenhol ott van...

Varánusz

Elindultunk a közeli állatkert irányába, és az út mellett még több helyen láttunk ilyen csoportokat, majd feltűnt, hogy az egész út is rendőrségi karavánokkal és csapatszállítókkal van tele amerre csak a szem ellát. Nem sikerült rájönni, mi volt a készültség oka, senki nem beszélt elegendő angolt hozzá, hogy elmagyarázza. De valószínűleg valami felvonulás volt pár nappal később. Talán már a király születésnapjára készültek, viszont addig még majdnem 2 hét volt hátra, szerencsétlenek csak nem szobroztak a köztereken és parkokban addig...Mindenesetre sátrakkal voltak, mobil kantinokkal. Kicsit furcsa volt, mert addig sehol nem nagyon láttunk rendőröket, olybá tűnt, mint egy nyugodt buddhista ország, ahol szinte szükség sincs rájuk. Ez az erődemonstráció viszont inkább emlékeztetett egy rendőrállamra.

Rövid zápor :)

Amúgy a királynak hatalmas kultusza van, és olyan mély és egyöntetű tisztelet övezi, amit mi az emberek az európaitól teljesen eltérő (részben a buddhizmusból eredő) kultúrájával tudtunk csak magyarázni. Néha, ha felnéztünk facebookra tallózhattunk a kormányt vagy a minisztert szapuló vagy kifigurázó bejegyzések között - erős volt a kontraszt. Már Phuketen is láttunk jó pár óriás plakátot a királyi párral, illetve, hogy minden üzletben vagy étteremben ki volt téve a királyi pár képe, de ez Bangkokban tetőzött be: néha 20 méterenként érték egymást a különböző óriás plakátok, amolyan thai giccses tálalásban. A király tengerész egyenruhában, a király civilben, a király egy kislányt oktat, a király a nép között... Ide vonatkozó érdekes kitérő: felhívták a figyelmünk, hogy ha fizetünk, nehogy flegmán - amolyan amerikai stílusban - összegyűrve adjuk oda a papírpénzt, mert azon a király képmása van, és a helyiek rosszul vennék... Ugyanez vonatkozott az érmékre: ha leesne, és a földön pörög, nehogy rálépjünk.

Kicsi a bors de erős

Ja, amúgy mellékesen, az állatkertbe nem volt időnk bemenni, de elsétáltunk mellette. Egy csatorna övezi, telis-tele halakkal. Azon, hogy teknősök is voltak benne, meg se lepődtünk... De mikor egy varánusz mászott ki félig a partra...Kicsit bizarr érzés volt, de nem mindennapi. Néha elkapott minket egy zápor is, amit sikerült a taxiból megörökíteni...Nem hosszúak, de annál intenzívebbek :)

Fancy for a ride?

Igazából egy érdekesebb momentum maradt bangkoki túránkkal kapcsolatban (lévén 3 nap gyorsan elszaladt): úgy gondoltuk, ne csak nézelődjünk, de gyűjtsünk be egyéb élményeket is és szórakozzunk. Elmentünk a Siam Parkba, ami egy nagy vidámpark és vízipark egyben. Igazából semmi különös, de a budapestinél jóval nagyobb, és egy helyen megtalálsz több dolgot, amiért Európában 2-3 élményparkot meg kéne látogatnod. Mivel hétköznap mentünk, nem kellett sehol sorba állnunk...Viszont néhány hullámvasút nem is ment ugyanezen okból kifolyólag.

Ja, jut eszembe szórakozás...Gondolom sokaknak Thaiföldről a ping-pong show ugrik be elsőre...Akkor ehhez is egy kis információ: elnéztünk mi is a Patphong negyedbe, ami a főút felől éjszakai vásár, kicsit beljebb amolyan vörös-lámpás negyed. Azt mondják, régen nagyon vad híre volt, de mára már sokkal kulturáltabb lett. Azért nem árt vigyázni... Öltönyös alak lépett oda hozzánk, miközben a bazár csecsebecséit nézegettük, hogy 100 bahtért igyunk egy sört és közben látunk showt. Elvezetett az egyik bárhoz, közben elhaladtunk több tucatnyi lokál mellett. Az ár számomra gyanúsan olcsónak tűnt, a sör egy étteremben többe kerül...A lokálban ment a show, nem részletezném, hátha kiskorúak is olvassák a blogot :) Oké, egyszer poén ilyet látni, még Ami is jókat mosolygott. Viszont büdös volt nekem az egész, és láttam japán turista lányokat sietősen és nem túl feldobottan távozni, úgyhogy mondtam Aminak, fejezzük be a sört, és kezdjünk kifele araszolni. Ő nem értette miért... A kijáratnál már egy nagydarab madám követelt 2800 bahtot, nagyon mogorva hangnemben. Jól föl van építve az egész, és igazából, mivel nem tudhatod, ki áll még a madám mögött, akikre nem számítasz, nem biztos, hogy tudsz nagyon balhézni...Én egy 500-ast adtam azzal, hogy nincs több pénzünk, és nagy nehezen kiszabadultunk, megúsztuk ennyivel...De biztosra veszem, sokakról legombolják a 100 USD nagyságú összeget. Szóval ha Thaiföldön ilyen showt akarsz látni, mindenkinek javaslom, hogy jól nézze meg előre, hova megy be, próbálja a főnököt elcsípni és előre tisztázza a feltételeket, és persze, lehetőleg minél többen menni egy csoportban és végig észnél lenni.

Back to Ireland :S

Ezt a részt gondoltam leírom, mert tanulságos. Viszont nem akarom, hogy rossz végkicsengése legyen a beszámolónak, mert ez csak egy nagyon kis szelete a túrának. Az ország csodálatos, garantált sztenderd 30 fok amiben még az se zavar, ha kicsit magázol, meleg tenger, gyönyörű tájak, finom kaják, és persze olcsó árak. Egy egészen más világ, mindenkinek ajánlom egyszer legalább kipróbálni, aki teheti.
Végezetül egy kép arról, mi fogadott bennünket miután leszálltunk otthon a gépről...Kicsit sokkoló volt a kánikula és napsütés után. Sebaj, vén Európa, azért még szeretünk :)