Jó szokásomtól eltérően most nem parttalan pofázásommal kívánom fárasztani a nagyérdeműt. Előre láthatólag a képek fognak dominálni. Történt ugyanis, hogy márciusban megérkeztek az első látogatók, melynek folyománya rengeteg kirándulás és még több készült fotó volt. Csapjunk is bele a lecsóba.
 |
| Newgrange |
 |
| Boyne folyó |
Elsőként Bandy cimborám, gimis osztálytársam látogatott meg minket. A "kimentem érte a reptérre", meg esténként miket főztem sztorikat most kihagynám, anélkül is van miről mesélni. Rögtön másnap el is kezdtük túrázásunkat
Newgrange-ben, vagy ahogy írül mondják, Brú na Bóinne. Ez tulajdonképp egy több, mint 5000 éves síregyüttes, egy termékeny fennsíkon egykor volt neolitikus kultúra maradványa. Több domb is található a környéken, melyek belsejében több tonnás kövekből kirakva kamrasírok vannak. A leghíresebb, a valaha vélhetőleg az uralkodó osztály számára fenntartott Newgrange. Ezen kívül Knowth látogatható még, Dowth feltárás alatt áll. Lényeg az egészben, hogy a Boyne folyó és egy kisebb patak háromszög alakban határolja a területet, és a késő kőkorban itt virágzó kultúra volt. A folyó halat biztosított, de a leletek tanúsága szerint állatot is tartottak valamint földművelés is folyt. Írországban amúgy kicsit később indult be a civilizáció, i.e. 8000 körül jelentek meg az első emberek, gyanítom az utolsó jégkorszak visszavonulásával szoros összefüggésben. Ennek ellenére az írek marha büszkék, hogy ezek a sírok 500 évvel megelőzik a gízai piramisokat. Érdekessége a dolognak, hogy a több tonnás köveket, amit az építéshez használtak (merthogy a domb belsejében hatalmas kövekből vannak felépítve a kamrák) valószínűleg 50-80 kilométerről hozták ide. Elgondolkodik rajta az ember, hogy ehhez vajon mennyi ember kellhetett, hogyan oldották meg a logisztikát, és persze, hogyan motiválták az embereket erre a nem könnyű feladatra évtizedeken át... Persze ne feledjük el, hogy az ember agykapacitása akkor megegyezett a mostanival, max. kevésbé használták ki. De volt idejük töprengeni. A kővésetektől, a motívumok magyarázataitól kezdve, a "miért pont a téli napfordulón süt be úgy a nap a kialakított résen át" misztikumon át, a kiállítási részben látott okosságokig sok mindenről írhatnék még, de akinek felkeltette az érdeklődését, egyszer inkább látogasson el ide.
 |
| Millmount Fort Drogheda |
 |
| Monasterboice |
Newgrange-ből utunk Droghedába, illetve kis kitérőt beiktatva
Monasterboice-ba vezetett. Középkori monostor romjai találhatóak itt, plusz a szokásos kerek torony és hatalmas kelta-keresztek. Ezek némelyike nagyon szépen megmaradt, még mindig jól kivehetőek a bibliai részletek, a bűnbeesés, Káin és Ábel, stb.
Drogheda városa a keleti tengerparton fekszik. A város fölött egy kis erőd nyugszik. A monda szerint az ennek helyet adó domb is egy ősi temetkezési hely volt, mint Newgrange. De ami tuti, hogy már normann sánc erődítmény is volt itt, a tornyot pedig az 1800-as évek elején emelték, Napóleon egy esetleges szigetországi inváziójára készülve.
 |
| Drogheda |
 |
| Drogheda |
További érdekessége a városnak az egykori városfalból megmaradt északi kapu, valamint pár túlméretezett templom, mint például ez az asszimetrikus építésű. Amúgy meg jó fish&chips-et ettünk itt :)
Következő napon dolgoztam, Bandy pedig Dublinban fényképezett szorgalmasan, de mások tollával nem akarok ékeskedni. Úgyhogy tovább is nyargalnék a következő egész napos túránkra, mely Glendalough-ba vezetett.
 |
| Glendalough |
 |
| nem sajnálták a követ |
Történet a szokásos: középkori monostorok, kerek torony, kelta-keresztek... És az emögött a meghúzódó festői táj. Ha valaki nem járt volna még itt: Írországban akármerre mész, mindenhol zöld a táj, van egy csomó boci, és lépten-nyomon beleakadsz valami 5-és 10. század közötti monostor romba, toronyba. Közülük néhány, mint ez is, a világtól elzárva, vadregényes környezetbe épült.
Nagyon szép a temető rész is, de a turista úton továbbhaladva két tavacska mellett megy el az ember (az egyik út a mocsár fölött vezet!), melyek a hegyről érkező kis patakból lettek felduzzadva. 4-5 km gyaloglás után elérkezel egy völgyhöz, mely kissé az óriások földjére emlékeztet. Valaha bányászfalu volt a völgyben, de egy vihar következtében a hegy ráborult a falura, félig betemetve azt. Az egykori kődaráló még mindig megvan. Gépész szemmel érdekes volt az egykori működését visszafejteni, silabizálni.
Ezt a képet (balra) nem csak a festői környezet bemutatása miatt tettem be, hanem mert a szemben látható barlangban egykor Szent Kevin végezte lelki gyakorlatait, és a közeli monostor falu alapítását tőle eredeztetik. Állítólag egyszer egy meztelen szűz letámadta a kis barlangjában való elvonultságában, de ő a lányt a tóba lökte. Nekem lennének alternatív verzióim a történetre, de inkább nem fejtem ki, nehogy magamra szabadítsam a katolikus egyház haragját :)
Ez már maga a völgy, ahol azt hiszem, szintén forgattak jeleneteket a Rettenthetetlenből. A jobbra látható képen Ami is szerepel, és azért raktam be, hogy jobban érzékelni lehessen a "kavics-hegy" méreteit. Jön néhány fentről készített kép, vízesés, tó, kőfejtő gép, de a kommentből már kifutottam.
 |
| Pózerkedünk |
 |
| Hát nem édesek? :P |
Elérkezett Szent Patrick napja, vagy ahogy itt szokás emlegetni, Paddy's day. Ez is katolikus eredetű ünnep, de talán az utcai felvonulások fognak mindenkinek eszébe jutni, amik amerikai filmekben is gyakran szerepelnek (nem véletlen, Boston tiszta ír, de más nagyvárosokban is szép számmal vannak). Amúgy a gyakorlatban pedig a mértéktelen italozásról szól, természetesen. Felvonultak a különböző gyerekszervezetek, sport egyesületek, nagyobb üzletek, gazdák és szövetkezetek, eseményeket népszerűsítő kamionok, old mobilok, tűzoltók, civil szervezetek, bicajos apukák klubja, motorosok, lovasok; egyszóval a falu apraja-nagyja.
A sort természetesen parádézó katonák (na tegyük hozzá, elég szedett-vedett társaság, nem éppen a Leibstandarte parádézó egysége jutott róluk eszembe...a haderőreform az íreket is utolérte, hadseregük ütőképessége vetekszik a mienkkel... azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy katonáskodás szempontjából mindkét ország élt már meg szebb időket) és a fúvós zenekar nyitotta. Voltak szép számmal traktorok és erőgépek. Betettem egy képet a sok John Deer közül is, vidéki rokonok hadd csorgassák a nyáluk :)
Felvonult a Resorce Centre is, ahol egy időben önkéntesként dolgoztam.
 |
| Boyne-i múzeum bejárata |
Boyne-i csatatér: másnap nem túl frissen, de elmentünk még az egykori csata színhelyére, mely szintén Slane és Drogheda közt fekszik, nem messze Newgrange-től. Sok minden nem látszik belőle, de van egy érdekes kis kiállítás, és legalább megtudtam egy kicsit többet egy ezidáig számomra fekete foltnak számító részletéről a történelemnek. Itt ütközött meg
II. Jakab trónjáról letaszított katolikus király és
III. Vilmos protestáns király. Ez volt a sziget legnagyobb ütközete a történelem során, 24 ezer fő harcolt a katolikusok (franciák, írek) oldalán, és 39 ezer a protestáns király mellett (angolok, dánok, svédek, hugenották). Egy szó mint száz, a létszámfölényben lévő protestánsok voltak a kezdeményezőbbek, a jakobitákat jól elpicsázták, Jakab szépen elfutott. Az írek azóta is úgy emlegetik, hogy Szar Jakab. Ezután kezdődött az ír sziget erőszakos protestantizálása, ami azért összességében nem egy igazi sikersztori, de legalább jó sokat marakodhattak rajta.
Este megérkeztek szüleim is látogatóba, de a velük való kalandok már egy másik bejegyzésbe csúsznak át. Hamarosan jövök azzal is!
