Hello mindenki!
Rég jelentkeztem, igazából elég mozgalmas időszakot élek. Nézzük szépen sorban.
Legutóbb a szülinapomon írtam. Másnap makettező társam és újdonsült barátom látogatott meg lengyel kollégájával egyetemben. Gergő sajnos nem ihat alkoholallergiája miatt (de legalább nem is volt alkalma sose próbálni, nem tudja miből marad ki :)), viszont a másik vendéggel volt alkalmam apuci pálinkáját megkóstolgatni. És, az este folyamán megkaptam ajándékomat is, Kovács Olivér figurafestős dvd-je formájában. Abszolút meglepetés volt, nem sejtettem, hogy Ami tényleg be fogja tudni szerezni. 3 nappal a szülinapom előtt jelent meg, boltban nem lehet kapni... Szóval igazi csapatmunka volt Ami és Gergő részéről. Mindkettőjüknek köszönöm! És persze irigykedjetek srácok, micsoda asszonyom van! Elég volt félig poénosan eleresztenem, hogy milyen jó lenne ezt a videót szülinapomra megkapni...
Aztán közben átestem első telefonos interjúmon, pont amikor a vendégekkel főzőcskéztem akkor kaptam a telefont, hogy megvan az állás. Persze nagy lelkesedés, végre valami! Ráadásul egy jó nevű nagy cégnél. Nevüket egyelőre nem írnám le elővigyázatosságból, majd kiderül miért. Szóval minden tök jó, kivéve, hogy az ország másik végén vannak, és szinte azonnal kezdeni kellett. Volt néhány napom felkészülni, aztán búcsúzkodás, 4 óra utazás, hostelban alvás, reggel első munkanap. Csilli-villi épület, több ezer ember, wellness részleg, 2 kantin, aláírandó papírok tömkelege. Aztán egész héten tréning, ami tök vicces volt. De én már az első napokban éreztem, hogy túl sok a stressz. Amíg tréningre jársz, minden funny és szép, de utána kőkemény robot meló, totális "nagytestvér figyel" érzés, meg van szabva hányszor mehetsz ki pisilni, hány percig intézhetsz egy ügyet, mikor lehetsz beteg... Aztán az is kicsit furcsa körülmény, hogy a szerződés pont dec. 26-ig tart... Aztán majd persze átmész permanensre, ahogy ők mondták. Kivéve, ha nem. Lenyomtad a karácsonyi időszakot (ügyfélszolgálati melóról van szó, ilyenkor teljes őrültek háza, hívások ezrei), bent töltötted a karácsonyod, és utána könnyes szemek nélkül búcsút intenek. Szóval azt hiszem nem ez lesz az utolsó munkahelyem.
Mindenesetre megismertem Cork-ot is. A hostel hosszútávon undorító. Amikor Amival megszálltunk egy éjszakát Dublinban, nem tűnt olyan vészesnek. De egész hetet eltölteni egy 8 ágyas szobában... Mindig sötétben öltözöl, mert valaki mindig alszik. Ez még nem azt jelenti, hogy amikor te alszol, ne lenne folyamatos mozgás, amire felébredsz. És persze folyamatos lábszag. Mindegy, túl lehet élni. Cork egyébként Írország második legnagyobb városa, és egészen délen fekszik, a tengerparton szinte. Kikötőváros, és maga az egész régióra is jellemző, hogy sokkal élettelibb, mint itt fenn. Az ingatlanok pörögnek, nem látod a válság jeleit nagyon sehol. Persze drágább is minden. Állás is van bőven a környéken. Valamint egy csomó turista. Itt nagyon sok magyar is él, vigyáznod kell az utcán vagy a boltban, ha valakit elkezdesz magyarul fikázni... :) Eltöltöttem egy estét 2 brit társaságában, valamint másik kettőt magyarokkal. Itt gyártják a Murphy's sört, ahogy már régebben említettem, végre volt lehetőségem csapolva is megkóstolni. Frenetik! A kocsmák este nagyon hangosak, amolyan disco gyanánt is üzemelnek, gondolom a sok turista miatt. Mindenesetre beszélgetni nem könnyű egyik helyen sem. Az derült ki számomra, hogy akik ide jöttek otthonról dolgozni, mindenki elég magányos. Unatkoznak. Mégse alakul ki nagy összejárás hosszútávon, mert mindenki elvan a maga kis gondjával. Kénytelenek a munkára koncentrálni, és gyakran este is ez a téma, illetve ki-ki megpróbál releváns információt szerezni, ami hasznára lehet. Sajnos az idegen környezet ezt hozza ki.
Hétvégére hazajöttem pihizni egyet, aztán lassan megyek vissza. Lehet, most kipróbálom azt, hogy hajnalban vezetek, így spórolok egy éjszakát. És kicsit többet lehetek Amival. Ha minden igaz, elmegyünk most még, és leteszteljük a helyi uszodát. Állítólag szauna is van, elsősorban ez csigázott fel minket! :) Amúgy megjött az esős idő, gusztustalan nyálkás minden, a ruhák sose száradnak meg, és általában elég hideg is van. Ha itt maradunk helyben, kénytelenek leszünk szárítós mosógépbe meg párátlanítóba beruházni.
Legközelebb remélem több időm lesz írni, jövök az új fejleményekkel, meg filmélményekkel, főzéssel, és talán a készülő figurámról is fogok már végre tudni valamikor egy jó képet csinálni, amit megoszthatok. Addig tartsatok ki! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése