IXXX

Úgy látom legutóbbi bejegyzésem A, túl hosszú és unalmas volt, hogy bárki elolvassa, B, túl pesszimista kicsengésűre sikeredett, mindenesetre elmaradtak a szokásos "lájkok" és kommentek. Úgyhogy most megpróbálok kicsit pozitívabban írni, főleg, hogy születésnapom is van! (és eltekintek attól a ténytől is, hogy már csak 1-re vagyok a bűvös 30-tól :P)

Amúgy pesszimizmus. Nemrég voltunk látogatóban egy magyarnál a környéken (összesen 2 magyar él itt a településen, legjobb tudomásom szerint). Ír pasassal él együtt. És persze az est folyamán szóba került, hogy a magyarok pesszimisták, aztán a nő kikérte magának, hogy ő nem is az, ezen vitatkoztak kicsit... Én meg mondom, "ugyanmár, ez nem valami rossz tulajdonság, egyszerűen egy módja a gondolkodásnak!" Mindenki úgy áll hozzá, mintha ez valami istencsapása lenne. Pedig egy egyszerű tulajdonság, minthogy valaki spórolni szeret inkább, vagy a mának élni. Tegyél igazságot, hogy kinek van igaza... Igazából tudomásul kell venni, hogy valaki adott tulajdonságokkal születik, és abból kell kihoznia, amit lehet. Nem hiszek abban az amerikai szemléletben, hogy mindenkinek mindig pozitívnak kell lenni. Mert nagyon sok ember hiába pozitív, attól még lehet szar az élete, csak nem vesz róla tudomást. A született pesszimistáknak meg arra kell törekedni, hogy félelmeiket dupla erővel gyűrjék le, aggályaikat alapos előkészítésben éljék ki, és mindig csak erőt merítsenek abból, hogy nehéznek látják az előttük álló utat. A született optimista nem lesz sose olyan alapos minőség ellenőr, mint egy pesszimista, és fordítva, a pesszimistának pedig lehet nem a legjobb választás marketing kampányfőnöknek menni. A lényeg csak az, hogy ismerd ki önmagad, és tanuld meg a tulajdonságaidat előnyösen kihasználni. Ez lett volna a mai üzenetem! :) És én is megpróbálom majd ezt észben tartani a mindennapokban.

És akkor most nézzünk valami lazább témát. Gasztro, naná :) Van nálunk egy olyan, hogy hedonista vasárnap. Ezt még otthon találtuk ki. Péntek este vagy szombaton az ember (aki nem családos még persze :P) elmegy kicsit lazítani a munka után, barátokkal beszélgetni, iszogatni. És vasárnap általában otthon voltunk, pihengetni. És, hogy ne csak takarítással és egyéb kötelező programokkal töltsük az időt, általában délután nekiálltunk valami jót főzni, hozzá egy pohár bort inni, utána egy filmet megnézni. Ez általában kellőképp feltölti az embert, hogy utána hétfőn újra kezdje szürke hétköznapjait. Amúgy nagyon is szükségesek szerintem az ilyen programok, amikor az ember kicsit magára figyel. Mert ugye ott vannak az állatok, akik a létfenntartásért küzdenek. Vadásznak vagy legelnek, hogy életben maradjanak, némelyek fészket készítenek vagy egyéb módon gondoskodnak az életkörülményekről, és persze szaporodnak. Aztán ott az ember, akinek már olyan kérdései is támadnak, hogy honnan jöttünk, mi az élet értelme... Az egészet nem lehet úgy lezárni, hogy puszta biológiai késztetés az életben maradásra. Kell valami, ami extra késztetést ad. Ilyenek az esztétikai élmények. Ha van valami hobbid, és csinálsz valami szépet. Vagy főzöl egy finomat, és utána kiélvezed az ízeket. Valami ilyesmi önjutalmazás nálunk ez a hedonista vasárnap.

És most volt egy újabb ötletünk, kiegészítésképpen. Nemcsak, hogy főzünk valamit, hanem mindenki megfőzi magának azt, amit máskor nem. Értsd: én például utálom a zöldbabot vagy a spenótot, Ami pedig a curryt és csípőset. Ezért ilyeneket nem szoktunk általában főzni. De legutóbb azt csináltuk, hogy mindenki megcsinálta a maga kedvencét, amit egyébként nem szoktunk, mert a másik utálja. Én egy chillis-currys csirkét csináltam, ennek elkészítését fogom röviden leírni. Elég "fiús" kaja, bár lányban is láttam már olyat, aki kanállal eszi az Erős Pistát. De ajánlani tudom kan összejövetelek, sörözések levezetésének, esetleg lan partik kiegészítésének! :) Egyszerű, gyors, és mégis különleges. Ötletet egyébként meglévő receptekből merítettem, de ahogy szoktam: kinéztem többféle receptet, ami tetszett, és a számomra tetsző momentumaikat próbáltam egybeépíteni. Mondhatni fúzionálni. :)

Szóval felaprítottam egy hagymát és pár gerezd fokhagymát (2-3 főre írom az adagot). Teflon edényben lepirítottam mind, szép barnára. Már ekkor fincsi illatok terjengenek a fokhagymának köszönhetően. Mehet hozzá az apróra vágott csirkemell, fejenként egy fél mellet lehet számolni. Amikor szépen kifehéredett, sóztam, borsoztam. Felöntöttem egy konzerv kókusztejjel. Általában 400 ml kiszerelésben árulják, és szerintem már minden sarki közértben hozzá lehet jutni. A kókuszzsír kikeményedik, és a lé az alján marad. De mehet bele mindenestül. Ekkor dobtam hozzá egy szál chillit apróra felaprítva (köszi papi!), és mehet rá a curry is. Nem kell sajnálni, durván 2 evőkanálnyi. Közben feltettem rizst főni. Meg nem mondom mennyit, úgy érzésre. Mielőtt teljesen megfőtt volna, leszűrtem. A husi közben szépen rotyogott, a kókusztejtől kissé leves volt még. Ha nem lenne az eléggé, pici víz mehet hozzá. Kóstolás, és ha tökéletes, mehet bele a rizs. Szépen egybeforgatod, és rotyogtatod még kicsit, hogy a rizs teljesen megpuhuljon. Mivel nem volt teljesen megfőzve, felvesz kicsit a szószból is, amitől csak finomabb lesz. Amikor már az összes levet felvette a rizs szinte, 2 tojást felvertem és hozzáöntöttem. Addig kevergeted a tűzön, míg szinte homogén állagba össze nem áll. Nekem nagyon bejött. Jó markáns fűszeres íz, csípős mellékzöngével, de a kókusztejtől mégiscsak olyan kis kellemes-illatos. És a készítési módnak köszönhetően nem valami száraz rizst eszel mellé, hanem az egész szinte krémes, homogén állagú. Ajánlom mindenkinek, főleg a srácoknak!

Na, és akkor még jöjjön egy kis filmajánló! Túl sok új filmet nincs lehetőségünk nézni, mivel ezzel a mobilnettel nem tudunk letölteni. Viszont pár régebbit előszedtünk. Az Így jártam anyátokkalt (How I met yout mother) gondolom nem kell sokaknak bemutatnom. Kellemes kis vicces sorozat fiatalokról, akárcsak a Jóbarátok (Friends). Viszont sokkal élesebb karakterek, és változatosabb esemény. A sólyom végveszélybent (Black hawk down) elsősorban háborús filmek rajongóinak ajánlom. Egy balul sikerült katonai akcióról (legalábbis az amcsiknak 17 katona elvesztése az ellenséges 1000-el szemben annak számít...) szól, valós történet alapján. Érdekes film, de két nap után már nem sok mindent tudok felidézni belőle... Aztán ott a Brüno, Sacha Baron eddigi talán legnagyobb baromsága. Harmadszorra néztük már meg, de még mindig szakadtunk a röhögéstől. Ebben a filmben a buzikat parodizálja ki, egy osztrák homárt alakít. Fantasztikus alakítás, viszont helyenként gyomorforgató, csak erős idegzetűeknek! :) Annyira vérciki jelenetek, hogy már nézni nem bírod. Nagyon várjuk egyébként új filmjét, A diktátort. Csakúgy, mint Mel Gibson 2012-re beígért vikinges filmjét. Szegénynek nem semmi ellenlobbival kell szembenéznie, csak mert Hollywoodban szokatlan módon konzervatív nézeteket vall és persze nem kimondottan jordán-párti... A Goodfellast gondolom szintén sokan látták már, mi csak most. Gengszteres film, nagy színészekkel, mókás jelenetekkel, és megtörtént esemény alapján. A vége kicsit össze van csapva nekem (most SPOILER következik), mert az egész film arról szólt, hogy milyen menő dolog ez a gengszterkedés, aztán az utolsó 5 percben mindenki megkapja büntetését. De kérdem én, ha nevelő célzatúnak szánták a lezárást, akkor azt miért a film legvégén kellett elővezetni 2 percben?

Na, ennyi lett volna a szülinapi különkiadás. :) Majd ha lesz valami érdekes, képet is teszek fel. Illetve a készülő skót harcosomról (Highlander) is teszek fel majd képeket, ha Amitól végre vissza tudom szerezni a fényképezőmet :)