Nyár végi elfoglaltságok

Először is, elnézést szeretnék kérni addiktívvá vált olvasóimtól, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem! Mondanám szívesen, hogy 2 hetes mallorca-i nyaralásunkat töltöttük, azért nem értem rá írni, de sajnos nem így volt. Igazából ez egy darabig még sajnos nem is lesz topic szerintem. Bár, ha úgy vesszük, hogy 2 hónapja egy idegen országban vagyok, reggel nem kell ébresztőre kelni, és munkába sietni, még akár felfoghatom úgy is, mint eddigi életem leghosszabb nyaralása! :)

No de, hogy kezdjünk végre a tárgyra térni (készültem ám képekkel is, meg minden), elég legyen annyi, hogy itthon dolgozgattunk. Amikor kibéreltük a lakást, már akkor tudtuk, hogy az eredetileg gardróbnak használt szobát másra fogjuk használni. Ami anélkül is elég szép, nekem meg úgyis mindegy! :) Szóval elkezdtük a saját hobby szobánkat kialakítani. Végre megjöttek a szerszámok Pestről, és 2 hete szombaton neki is foghattam a 4x8 láb táblák felszabásának. Igazi izgalmakat rejtett gagyi kézi gépekkel maradandót alkotni. De azért ne legyünk telhetetlenek, szegény ember vízzel főz (a balfasz meg kézzel nőz... :)). Igazán jól jött a fater által küldött kézi gyalu a dekopír vágta vonalak (vagy maradjunk inkább a "spline" kifejezésnél - ezt mérnök olvasóim érteni fogják) kiegyenlítésére. Három nap és három éjjel (na jó, ez itt most csak lírai túlzás) búgtak a gépek, aztán csak kezdett lassan minden összeállni.

na, itt még állati kupi van

Lett egy jó kis könyves polcunk, ami pont az ajtó mögé lett beméretezve, és egy szép nagy asztalunk, amelyiknek egyik felén Ami az úr, a másikon én. Neki végre van egy felülete, ahol tudja a tetoválós terveit rajzolgatni, én pedig egy fullos makettes-hobby sarkot álmodtam meg. Na, ez még mindig nincs kész, de ha már teljes pompájában tündököl, majd rakok fel arról is képet! Nagyjából ezzel teltek a napjaink, ja, meg voltunk Dublinban Ikeában. Én meg próbálnak meló után futkosni, eddig nem sok sikerrel.

Nem szeretnék túl színpadias lenni, de itt (is) szeretném megragadni az alkalmat, és megköszönni szüleimnek, hogy elláttak azon alap képességekkel, amit egy kis egyéni fantáziával kipótolva az ember saját magának tud alkotni. És persze drágámnak a segítséget! Eleinte sokat nyafogott, hogy nem lett volna-e egyszerűbb az Ikeában mindent megvenni... De remélem most már ő is úgy látja, hogy megérte a fáradtságot! Nem mellékesen ez volt az első közös házszépítési projektünk!

Legközelebb már remélem a kész állapotokról tudok képet mutatni! És még mindig van egy szabad vendégszobánk... Mi legyen, írjunk ki nyereményjátékot, hogy "a helyes megfejtők között repülőjegyet sorsolunk ki"?! :)