Thaiföld III. - Bangkok

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak! És, mivel 25-dikén nem sok mindent lehet kezdeni, főleg családtól, rokonságtól távol, gondoltam firkálok kicsit a blogra.

Éjszakai kilátás a tetőről

Ha Bangkok, akkor tuk tuk

Szóval Phuket-től fájdalmas búcsút vettünk, maradtunk volna még szívesen. De gondoltuk Bangkok se lesz szar, úgyhogy azért nem sokáig tartott a kesergés. Nagyon rövid repülőutat követően leszálltunk Bangkok Airport-on, ami ha azt mondom, hatalmas, egyáltalán nem túloztam. Persze a csomagom elkeveredett, már kezdtük megszokni, hogy mindig történik valami (odafelé Amié sérült meg picit). Végül meglett, és estére meg is érkeztünk a Rembrandt Hotelba. Kicsit meg is illetődtünk szinte, ahogy beléptünk a hotel hatalmas, fényűző halljába, ahol hűs gyömbéres-citrus illat kavargott, és londiner fiúk szaladtak a csomagjainkért.

School bus in Bangkok :)

A phuket-i se volt rossz, de inkább amolyan apartman-hotel. De ez... Nem használnak csillag besorolásokat, de nekem ütötte az 5 csillagot. Patinás lift repített fel a 14-dikre. A fürdőben a hotel saját szappanjai, tusfürdői, samponjai, testápolói azzal az illattal, ami már a hallban is fogadott minket. Az ablakból panoráma a városra... Szóval meg voltunk elégedve. Egyszer felmentünk a legfelső emeleti indiai étteremhez is, amelynek teraszáról csináltunk pár képet. Sajnos az éjszakai képek nem adják vissza az élményt, de hatalmas volt. A város dinamikusan fejlődik, rengeteg felhőkarcoló van, főleg szállodák. Persze ugyanúgy, mint Phuketen, lehetett látni néhány félbehagyottat is...

Shipping on the canal

Amúgy a szállodában olyan sokat nem időztünk, lévén egy presszó kávé többet került, mint egy normál kis étteremben egy vacsora (az a kv volt az egyetlen plusz szolgáltatás, amit igénybe vettem). Viszont Bangkok úgy összességében még olcsóbb, mint Phuket. Egy 10 milliós nagyvárost kell elképzelni és iszonyat

Wat Benchamabophit

Nem csak messziről néz ki jól...

forgatagot. A közlekedés ha lehet, még horrorabb, mint Phuketen, nem véletlen, hogy nem is megy annyira a robogó bérlés. Ellenben könnyű fogni egy tuk-tukot, ami se nem kényelmes, se nem lehet belőle látni sok mindent, de hangulatos és olcsó. A tuk-tukosok benzin-jegyet kapnak az ékszer és öltönyboltoktól, ha turistát visznek oda, ezért minden sarkon meg akarnak állni. És hiába mondod el neki húsz-szor, hogy nem akarsz több boltba menni, vigyen végre oda, ahova kérted... Volt, hogy már ordibálnom kellett a sráccal, aztán adtam egy húszast és inkább kiszálltunk.

Wat Intrawihan

Rat Arun Ratchawararam

A taxi kicsit drágább, de kényelmesebb megoldás, hosszabb útra csak az ajánlott. Légkondi megy mindegyikben, és a taxissal, ha megállapodsz a viteli díjban, legalább tényleg oda visz, ahova kérted. A tuk-tukért 40-50 bahtnál többet nem érdemes kifizetni, a taxit meg durván 150-200 bahtra lehet lealkudni. Egyszer mentünk a város egy távoli részébe (Siam Park), az 250 baht volt. A belvárosban érdemes igénybe venni a hajókat. Kínálgatják mindenhol a városnéző canal-tripeket több ezer bahtért, de ha megfelel az a hajó, amivel a helyiek is utaznak, az 30 bahtba se került.

Grand Palace

Még sok kis Buddha...

A hajóból is lehet sok mindent látni, kolostorok mindkét oldalt (pl. Rat Arun Ratchawararam), és persze a Grand Palace. Ez utóbbiba be szerettünk volna jutni. Végülis egy darabig bementünk, de aztán akkora tömeg volt, hogy az Emerald Buddhát már nem néztük meg.
A Palace mellett van egy hatalmas park, illetve egy tuk-tukus kirándulás keretén belül több nevezetességet is meg lehet nézni.

Giant Swing

Democracy Monument

Az utak mellett üzletek kis (és nagyobb) Buddha szobrok ezreivel. A Giant Swing egy érdekes hely, állítólag régen egy ceremónia keretében emberek próbáltak kötél segítségével fellendülni és elkapni ezüst pénzzel teli erszényeket. Ha megnézzük az emlékmű méreteit hamar világossá válhat számunkra, hogy abból a magasságból a földre esni nem feltétlen egészséges... Az egyik uralkodó betiltotta a ceremónia ezen részét, gondolom nem érezte az összefüggést a buddhista harmóniára való törekvés és a szétloccsant fejek között.
A Democracy Monumentet érdemes még megnézni, illetve a Nagy Arany Buddhát. Attól nem messze található a Wat Benchamabophit, egy újabb impozáns kolostor. Csináltam néhány közelebbi képet is, hogy látszódjon: ezek az alkotások nem csak messziről néznek ki jól, mint az erdélyi rezes cigányok palotái...Iszonyat részletgazdagság, tényleg olyanok, mint az ilyen emailen továbbküldős diavetítéseken látható.

Rendőrök

A király és királyné

Ez a templom amúgy közel volt az Anantasamakhom Throne Hall-hoz, ami gondolom a törvényhozás épületét fedi, a parlament szót nem tudom, használhatom-e rá...A templom kertjében is feltűnt, hogy 40-50 alak ül a fűben egyforma ruhában, egyforma színes kendővel a nyakukban. Közelebbről látszott, hogy ott van rajtuk a "police" felirat.

A király mindenhol ott van...

Varánusz

Elindultunk a közeli állatkert irányába, és az út mellett még több helyen láttunk ilyen csoportokat, majd feltűnt, hogy az egész út is rendőrségi karavánokkal és csapatszállítókkal van tele amerre csak a szem ellát. Nem sikerült rájönni, mi volt a készültség oka, senki nem beszélt elegendő angolt hozzá, hogy elmagyarázza. De valószínűleg valami felvonulás volt pár nappal később. Talán már a király születésnapjára készültek, viszont addig még majdnem 2 hét volt hátra, szerencsétlenek csak nem szobroztak a köztereken és parkokban addig...Mindenesetre sátrakkal voltak, mobil kantinokkal. Kicsit furcsa volt, mert addig sehol nem nagyon láttunk rendőröket, olybá tűnt, mint egy nyugodt buddhista ország, ahol szinte szükség sincs rájuk. Ez az erődemonstráció viszont inkább emlékeztetett egy rendőrállamra.

Rövid zápor :)

Amúgy a királynak hatalmas kultusza van, és olyan mély és egyöntetű tisztelet övezi, amit mi az emberek az európaitól teljesen eltérő (részben a buddhizmusból eredő) kultúrájával tudtunk csak magyarázni. Néha, ha felnéztünk facebookra tallózhattunk a kormányt vagy a minisztert szapuló vagy kifigurázó bejegyzések között - erős volt a kontraszt. Már Phuketen is láttunk jó pár óriás plakátot a királyi párral, illetve, hogy minden üzletben vagy étteremben ki volt téve a királyi pár képe, de ez Bangkokban tetőzött be: néha 20 méterenként érték egymást a különböző óriás plakátok, amolyan thai giccses tálalásban. A király tengerész egyenruhában, a király civilben, a király egy kislányt oktat, a király a nép között... Ide vonatkozó érdekes kitérő: felhívták a figyelmünk, hogy ha fizetünk, nehogy flegmán - amolyan amerikai stílusban - összegyűrve adjuk oda a papírpénzt, mert azon a király képmása van, és a helyiek rosszul vennék... Ugyanez vonatkozott az érmékre: ha leesne, és a földön pörög, nehogy rálépjünk.

Kicsi a bors de erős

Ja, amúgy mellékesen, az állatkertbe nem volt időnk bemenni, de elsétáltunk mellette. Egy csatorna övezi, telis-tele halakkal. Azon, hogy teknősök is voltak benne, meg se lepődtünk... De mikor egy varánusz mászott ki félig a partra...Kicsit bizarr érzés volt, de nem mindennapi. Néha elkapott minket egy zápor is, amit sikerült a taxiból megörökíteni...Nem hosszúak, de annál intenzívebbek :)

Fancy for a ride?

Igazából egy érdekesebb momentum maradt bangkoki túránkkal kapcsolatban (lévén 3 nap gyorsan elszaladt): úgy gondoltuk, ne csak nézelődjünk, de gyűjtsünk be egyéb élményeket is és szórakozzunk. Elmentünk a Siam Parkba, ami egy nagy vidámpark és vízipark egyben. Igazából semmi különös, de a budapestinél jóval nagyobb, és egy helyen megtalálsz több dolgot, amiért Európában 2-3 élményparkot meg kéne látogatnod. Mivel hétköznap mentünk, nem kellett sehol sorba állnunk...Viszont néhány hullámvasút nem is ment ugyanezen okból kifolyólag.

Ja, jut eszembe szórakozás...Gondolom sokaknak Thaiföldről a ping-pong show ugrik be elsőre...Akkor ehhez is egy kis információ: elnéztünk mi is a Patphong negyedbe, ami a főút felől éjszakai vásár, kicsit beljebb amolyan vörös-lámpás negyed. Azt mondják, régen nagyon vad híre volt, de mára már sokkal kulturáltabb lett. Azért nem árt vigyázni... Öltönyös alak lépett oda hozzánk, miközben a bazár csecsebecséit nézegettük, hogy 100 bahtért igyunk egy sört és közben látunk showt. Elvezetett az egyik bárhoz, közben elhaladtunk több tucatnyi lokál mellett. Az ár számomra gyanúsan olcsónak tűnt, a sör egy étteremben többe kerül...A lokálban ment a show, nem részletezném, hátha kiskorúak is olvassák a blogot :) Oké, egyszer poén ilyet látni, még Ami is jókat mosolygott. Viszont büdös volt nekem az egész, és láttam japán turista lányokat sietősen és nem túl feldobottan távozni, úgyhogy mondtam Aminak, fejezzük be a sört, és kezdjünk kifele araszolni. Ő nem értette miért... A kijáratnál már egy nagydarab madám követelt 2800 bahtot, nagyon mogorva hangnemben. Jól föl van építve az egész, és igazából, mivel nem tudhatod, ki áll még a madám mögött, akikre nem számítasz, nem biztos, hogy tudsz nagyon balhézni...Én egy 500-ast adtam azzal, hogy nincs több pénzünk, és nagy nehezen kiszabadultunk, megúsztuk ennyivel...De biztosra veszem, sokakról legombolják a 100 USD nagyságú összeget. Szóval ha Thaiföldön ilyen showt akarsz látni, mindenkinek javaslom, hogy jól nézze meg előre, hova megy be, próbálja a főnököt elcsípni és előre tisztázza a feltételeket, és persze, lehetőleg minél többen menni egy csoportban és végig észnél lenni.

Back to Ireland :S

Ezt a részt gondoltam leírom, mert tanulságos. Viszont nem akarom, hogy rossz végkicsengése legyen a beszámolónak, mert ez csak egy nagyon kis szelete a túrának. Az ország csodálatos, garantált sztenderd 30 fok amiben még az se zavar, ha kicsit magázol, meleg tenger, gyönyörű tájak, finom kaják, és persze olcsó árak. Egy egészen más világ, mindenkinek ajánlom egyszer legalább kipróbálni, aki teheti.
Végezetül egy kép arról, mi fogadott bennünket miután leszálltunk otthon a gépről...Kicsit sokkoló volt a kánikula és napsütés után. Sebaj, vén Európa, azért még szeretünk :)