Thaiföld I.

Ugorjunk bele?

Mivel mostanában olyan marha sok kedvem volt írni, elegánsan átugrok néhány eseményt, az egy hetes legénybúcsúmat otthon, az esküvőnket Írországban... És egyből a legfrissebb élményről fogok írni, a thaiföldi nászutunkról. Sokáig gondolkoztam, hogy amolyan napló-szerű élménybeszámoló legyen, vagy érdekességekre koncentráljak, vagy tanácsot próbáljak adni azoknak, akiknek esetleg megtetszik az ország leírásom alapján... Végül úgy döntöttem, vegyítem az élményeket és az útikalauz jellegű leírásokat, hogy hasznos is legyen, meg talán élvezhető is. Azért próbálok mindenhol az árakról is írni, hogy tudjon tervezni, aki ide készül.

Gyorstalpaló thai nyelvből

Először is, kezdjük ott, amikor kitaláltuk, hogy Thaiföldön töltjük a mézes heteket. Lett lévén novemberről szó, csak az egyenlítő környéke valamint a déli félteke jöhetett szóba, ha jó időt akartunk. Afrika nekünk túl egzotikus, Ausztrália túl messze van...A karibi-térség és Thaiföld maradt versenyben. Az utazási ügynök meggyőzött, hogy Thaiföld olcsóbbra jön ki, és sokkal többet fogunk látni. Rövid tanácskozás otthon: ok, irány Thaiföld! :) Egy kis matek egyből: 11 nap Phuket + 3 nap Bangkok (repülő, transzfer, szállás reggelivel) ez durván 2800 Euróra jön ki. Az ügynök biztatott, ha Thaiföldet választjuk, ne kérjünk all-inclusivet, mert az éttermek úgyis nagyon olcsók - erről majd még később. Dominika 11 nap all-inclusive nagyjából 3600 Euró lett volna. Mivel főleg a Bahamák, de úgy összességében az egész karibi-térség közel esik az USA-hoz, az árak is ehhez igazodnak...

Hozzá tudnék szokni ehhez
a reggeli kilátáshoz...

Naszóval döntés megszületett, hitelkártya megterhelődött, két szerelmes fiatal Dublin reptérre kivitetődött, aztán uzsgyi Abu Dhabi, ahonnan átszállással mentünk Phuketra. Az Arab-félszigetig olyan 6000 km repülés, onnan még egy olyan 5000. Összességében nagyjából repültünk 11-12 ezer kilométert és 13 órát, plusz az átszállás. Aki a nagy távolságtól fél, el kell mondjam, egész tűrhető.

Tengerpart, pálmafák...

Abu Dhabi

A repülőn kényelmes ülésed van, kistévével, filmeket nézhetsz, játszhatsz, ha akarsz még telefonálhatsz is... Kapsz külön takarót éjszakára, egész tűrhető kaját, és a 6 órás út alatt nagyjából 3-4 whisky is lecsúszik, amitől aztán tudsz egy kicsit aludni is. Ez a rész teljesen rendben van. Ellenben az időeltolódás egy kegyetlen dolog. Mindig röhögtem, hogy "jajj, hadd ne sajnáljam már azokat, akik állandóan a világban utazgatnak", de rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű ez az átállás dolog. Nagyjából 4-5 napig inszomnia-közeli állapot, nappal fáradt voltam, este nem bírtam elaludni, hajnalban mire végre elalszol, már kelhetsz is fel... Szóval rájöttem, nem irigylem egyáltalán sem a sportolókat, forma 1 pilótákat vagy rocksztárokat, üzletembereket...Pokoli lehet az átállással küzdeni, közben az átalvatlan éjszaka után másnap teljesíteni.

Abu Dhabiból nem sokat láttunk, azt is leginkább a repülőből. Kopár sivatag mindenfelé, aztán egyszer csak hatalmas golfpálya a közepén meg Ferrari-logó... Láttuk a készülő mesterséges szigeteket is. De, hogy őszinte legyek, én nem tűztem ki életcélnak, hogy egyszer legyen ott egy parcellám...A sivatag akkor is sivatag marad, ha milliárdokat költenek rá.

De akkor térjünk végre Phuketre. Tulajdonképp egy nagy szigetről van szó, amely híddal kapcsolódik a szárazföldhöz. Thaiföldnek ugye van egy északi része, ez az ország "kövérebbik" fele, tele dzsungellal, aztán hosszan nyúlik lefelé, mint egy félsziget, melynek végén Malajzia van és a csücsökben Szingapúr. Phuket a hosszan lenyúló rész közepe tájt fekszik a nyugati oldalon.

Állítólag azóta van felkapva, hogy az amerikai hadsereg ide vitte a vietkongok gyilkolásában megfáradt katonáit rekreációs tanfolyamra. Azóta is ez az ország egyik legfelkapottabb turista célpontja. Legnépszerűbb a nyugati part, azon belül is Phatong beach. Mi nem ragaszkodtunk a nyüzsihez, a sziget egyik csendesebb végébe, Cape Panwa-ra mentünk. Mint utólag rájöttünk, a felkapott partszakaszok azért felkapottak, mert ott van fürdőzésre alkalmas tengerpart... Ami a sok program közt annyira nem szegte kedvünk, de ezt nem árt, ha tudja, aki ide készül.

Egy kis tengeri herkentyű

Ez egy garnéla (!?)

Késő este érkeztünk meg, az első benyomások: az emberek általában nagyon kedvesek, de nagyon kevesen beszélnek legalább alap szintű angolt. A szállodában kicsit jobb a helyzet. Ahányszor elmész, mindenki hajlongva köszön "Konihá". Elindultunk vacsora után nézni, és akkor most álljon itt az első tanulság: a szálloda tőszomszédságában "bizi" kis étterem - nézzünk be, tele van, rossz nem lehet... Ahogy később rájöttünk, a szállodához minél közelebb mész étterembe, annál kevesebbet fogsz tudni arról, milyen a thai konyha, és annál többet fogsz fizetni. Igaz, ezeken a helyeken általában jobban beszélik az angolt, de a dolog visszafelé is hat: az étlap a brit ízlésnek megfelelően van kialakítva. Értsd: fele chips (sültkrumpli) meg hamburger, a maradék másik felét is különösebb ízesítés nélkül rakják össze. Én készültem a sokféle intenzív ízre, plusz a jó csípős kajákra, erre egy se íze, se bűze kaja. Másik tanulság: a nyugati piákat importálják, és nem olcsóak (amúgy sehol sem). Lecsúszott 2 gyatra koktél, meg némi desszert, és otthagytunk 1200 bahtot, ami nagyjából 30 Euró, avagy 8400 Forint. (30 baht egy USD, 38 baht egy Euró, valamint 1 baht 7 Ft) Hát ez minden, csak nem az az olcsóság, amire számítottunk! Talán ír viszonyokhoz képest oké, de magyar fejjel gondolkodva...

Ha megunod az ázsiai kaját,
ehetsz príma ízetlen pizzát

Következő naptól kezdve próbáltunk a szállodától és a "fish & chips" emberektől minél messzebb kerülni, felmérni a terepet, olyan helyekre menni, ahol helyieket (is) látunk, és láss csodát, a sztereotípia helyre került. Az árak tényleg baromi olcsóak, csak ki kell lépni a turista övezetből. A kaják tényleg nagyon finomak, csak olyan helyre kell menni, ami nem az angolszász turisták ízlésére lett szabva. Azért durva, nem(?) hogy egy országban, amely híres gasztronómiájáról és sokszínűségéről az étlapot a világ legpocsékabb ízlésével rendelkező turistáira kell szabni...
De ha már a gasztronómiánál tartunk (nyugi, nem lesz semmi recept ezúttal :)), megpróbálom leírni, milyen lehetőségei vannak a nyájas idelátogatóknak.

Indiai étteremben sose
csalódtunk

1. Először is, azok a thai éttermek, amik a szállodák környékén vannak, de tradicionális kaját ajánlanak. Én leginkább fúziós konyhának nevezném: helyi ételek az európai (értsd: brit, ír, német...) ízlésre szabva. Ezeknek speciális változata a Seafood-os éttermek, tengeri dolgokra specializálódva. Általában mindent áthat a citromfű (vagy inkább a kaffir lime?) illata. Ez kifejezetten hiányzik, úgy megszoktam...

2. Indiai: csekélyebb számban, de azért stabil jelenléttel itt van az indiai konyha. Ami annyira nem is nagyon különbözik a helyitől. Legszembetűnőbb különbség, hogy a thai éttermekben mindent rizzsel adnak (mármint a tradicionális részéről beszélek, nem a hamburger-sültkrumpli részlegről), általában gőzölt rizs vagy sült rizs, míg az indiaiban tucatnyi "kenyér" avagy naan közül lehet választani a rizs mellett. Jobban dominál a curry, viszont kevésbé azok a citrusos ízek és illatok, amik a thai kajákban szinte mindben jelen van.

Falatozás a piacon - sushi

3. Piac: népszerű turista célpontok az esti piacok. Ezeknek van kisebb-nagyobb változata. Szinte mindenhol árulják a bbq-szerű nyársakat és palacsintás is mindenhol akad. A nagy esti piacon viszont vagy 3 sornyi kajás részleg volt. Rengeteg kis bódé, mindenféle falatkákkal - ezek rendre inkább érdekesek, mint finomak, de persze az ember mind ki akarja próbálni. Aztán ott a sushi, a különböző gyümölcsöket áruló standok - némelyikben frissen turmixolnak gyümölcsöket jéggel, ami nagyon finom lehet, viszont nem valószínű, hogy ásványvízzel készítenék a jeget...Azt viszont kifejezetten nem tanácsolták, hogy csapvizet akár a szánkba is vegyünk. Szóval ez kimaradt. Szívfájdalom, de a sült bogarakat áruló stand előtt mazsolának bizonyultam - a csípős kaják amúgy is meggyötörték eléggé a gyomromat, nem akartam kockáztatni - és nem próbáltam ki ezt a különlegességet. Vannak kifejezetten helyieknek szóló kifőzdék is, disznófej, állkapocs, csirkelábszár és hasonló csemegék - nem csoda, hogy ezeken a helyeken nem tolongtak a külföldiek. A grillezős részek viszont nagyon jók, mindenféle tengeri csemegéket lehet kérni, ráböksz az egyikre a jégágyon, és előtted sütik meg. Próbálkoztunk helyi süteményekkel is, mérsékelt lelkesedés lett a vége. Azért ehetőek.

A helyi "all you can eat"

4. A helyi "allyoucaneat" BBQ, vagyis a Moo Ka Ta: ezt a fajta éttermet egyszer véletlen fedeztük fel. Feltűnt, hogy szinte csak helyiek voltak. Ez meglátszott az árakon is: 170 bahtért (kb. 1200 Ft) annyit ettél, amennyit akartál. Minden asztalon volt egy speciális tál, amit alulról szénnel fűtöttek. Középre pakoltad a húsokat  amik így megsültek, a tál aljába pedig vizet öntöttek, abba fűszereket, zöldséget és husikat dobáltál, így egyben volt egy levesed is. Egy hosszú soron lehetett válogatni a különböző alapanyagok közül. Mindenféle szószok, zöldségek, amiket nem is nagyon ismertünk fel, és persze húsok: az egyszerűbb csirke és marha falatoktól a baconon át, különböző tengeri herkentyűk (itt ettem meg szerintem vagy egy kiló garnélát, hamár óljúkenít...), és persze pár dolog, amiket nem mind sikerült beazonosítani, és lehet nem is akarom tudni, mik voltak (a pacal volt a leglazább, de voltak durvábbak is). A salátákkal nem árt vigyázni a finnyásabbaknak, sikerült egy csirkelábat elropogtatnom, mire rájöttem, mit is eszek... De azért mindenki tud választani kedvére való ételt, és ez a hely tényleg szemérmetlenül olcsó ahhoz képest, amit kapsz.

Még Ronald is tudja,
mi a thai módi

5. Pizzéria, Meki, ésatöbbi: frekventáltabb helyeken nem nehéz megtalálni a nyugati gyorsétteremláncokat, és a magukat valódi olasznak hirdető pizzériákat. Sőt, még ír pubot is láttunk, tradicionális ír kajákkal. Vissza tudtuk magunk tartani attól, hogy bemenjünk :) Szóval szégyen és gyalázat, de a nyugati világ hulladéka mind ott van, és persze mindig tele vannak a turistákkal, még ha sokkal drágábbak is, mint a minőségi helyi kaja. Néha nem rossz - amikor már 5 napja csípős helyi ételeket eszel, és a gyomrod forog, ha csak a garnélára ránézel is  - betolni egy pizzát levezetésnek. De én hallottam olyan írről, aki 2 hétig burger kingen élt kint. Remélem olvasóim ennél igényesebb társaság! :)



Ha már kiveséztem az éttermeket, néhány szót a masszázs-szalonokról is:

Hedonizmus felsőfokon :)

Ugyanaz igaz, mint az éttermekre. Thaiföld egyik leghíresebb export cikke ugye a thai masszázs, és ha idelátogat valaki, tuti unásig akarja magát masszíroztatni. Első nap meg is kérdeztük a recepción, hova érdemes menni masszíroztatni. Természetesen beajánlották a szálloda spa részlegét, hogy csak oda érdemes menni. Csilli-villi szalon, szökőkút, meg ami kell, és persze olyan árak, hogy szinte dobsz egy hátast. Najó, azért annyira nem brutál, csak ugye nem arra számítottál, hogy 1000 baht körül (7000 Ft) kezdődik egy óra, és határ a csillagos ég. Majd újfent sétára indultunk, és rájöttünk, hogy egymást érik a helyi masszázs-szalonok, ahol ugyanazt nyújtják, ha nem jobbat, 2-300 bahtért (1400-2100 Ft). Na, így már szimpibb volt, úgyhogy innentől kezdve minden másnap mentünk masszíroztatni, és többet sose próbálkoztunk a szállodák bármiféle szolgáltató részlegével. Bangkokban kipipáltam egy újabb elemet a bakancs-listámról, és kipróbáltam a 4-kezes masszázst, vagyis amikor 2 masszőr gyúr egyidőben. Meg kell mondjam, semmi extra, mert az egyik nagyon keményen tolta, a másik meg csak alibizett, de legalább ez is megvolt.

Mára nem untatok senkit tovább szegényes kirándulásunk kínkeserves perceinek leírásával. :) Eleinte 1 posztot akartam írni, de most úgy látom, ez inkább 3 lesz, főleg, ha nem hagyom abba a szófosást. Terveim szerint következő posztban a kirándulásokról fogok írni Phuketen és környékén, és egy külön poszt lesz Bangkokról.