Thaiföld II.

Thai Safari

Folytatván a thaiföldi beszámolót, eszembe jutott még pár dolog a kajákhoz kapcsolódva, aztán most már tényleg a túráké lesz a terep.
Először is, a gyümölcsöket muszáj megkóstolni! Van egy csomó, amiről azt se tudod, micsoda. De még olyan egyszerű dolog, mint a banán is teljesen más élményt nyújt. Egyáltalán nem olyan volt, mint az otthon kapható; olyan volt, mint ha kisebb, koncentrált verziói lettek volna annak, amit ismerünk. Az ananász is nagyon jó, viszont a dinnyéket látszik, hogy a turisták kedvéért erőltetik, azok nem az igaziak.

Buddha mindenhol

Rájöttünk néhány egyszerű trükkre, hogyha az ember kicsit vissza akarja fogni a költekezést. Először is, ha apartman jellegű a szoba, simán meg lehet úszni egy étterembe menést. A helyi kisboltban lehetett kapni zacskós tészta-leveseket (otthon Snack-ként szoktuk emlegetni), rengeteg féle ízben, helyi ízesítésekben, mintegy 6 bahtért, ami kb. 40 Ft. Ezzel ki lehet váltani az ebédet, és elég vacsorára étterembe menni. Másik dolog, Bangkokban az utcán vannak kis mobil-konyhák, ezeknél elsősorban helyieket láttunk sorban állni. Az egyiknél előgőzölt rizst adtak, kérés szerint összesütve tojással, ezzel-azzal, tetejére csirkecsíkok, garnéla és hasonlók wokban sütve. Még reggelire is kiváló fogás volt, de ebédre is lehet enni. Egészséges, finom, laktató, és mintegy 30 bahtba került fejenként, ami nagyon komoly 210 Ft.

Wat Chalong

The Big Buddha

Az italokon lehet még sokat fogni: étteremben egy kis Heineken 120-150 baht, 4 cent skót whisky 150-200 baht, ami valljuk be, elég durva. Viszont a közértben meg lehet venni a kínai sört 30 bahtért, és egy üveg helyi rumot 150-200 bahtért, ami már sokkal elfogadhatóbb. De összességében, Thaiföld nem a legjobb hely arra, hogy végigpiáld a nyaralást, aki erre vágyik, jöjjön inkább Írországba! :)

Tengerparti robogózás

Essen pár szó a közlekedésről. Röviden: nagyon durva! Bővebben: rengeteg robogó, és megy mindenki, mint az őrült. A közlekedési szabályokat igen lazán értelmezik és rendre alárendelik a pillanatnyi helyzetnek. Rendőrt nem nagyon látni az utakon, és nem láttam a nálunk oly ismerős egrecíroztatás jeleit sem. Azért egyszer láttam, hogy félreállítottak egy pick-upot, aminek platóján 30-an utaztak :) Előzetes várakozásainkkal ellentétben nem láttunk 30 éves, otthon tákolt járműveket, ellenben a modern keleti autóipar mindenféle változatát, legfőképp Toyoták. A közlekedési lámpák általában jelezték, mennyi idő múlva váltanak (nem ritkán 2 perc...). Ezalatt az első 10 méter feltöltődik robogókkal, majd mielőtt átváltana a lámpa, már megindul a sáska had. A sávok csak képzeletbeliek, és néha egy sávon belül 3 robogós előzi egymást, centizgetve a távolságokat, kívülről meg még egy autó... De úgy tűnt, mindenki figyel a másikra, az autósok is hozzá vannak szokva a robogósokhoz. Már fogalmazódott bennem pár nap után, hogy "dacára az őrült stílusnak nincsenek balesetek", de aztán sikerült személyesen is látnunk egy szép csattanást.

Hells Angels :)

Mindezek ellenére úgy döntöttünk, hogy bérlünk egy robogót. A taxi Phuketen elég drága, 4-500 bahtot simán elkérnek, hogy bevigyenek a városba, vagy átvigyenek Phatong beachre. Ezzel szemben egy robogó bérlése 24 órára 300 baht (2100 Ft). Belenyomsz 2 liter benzint, és az egész szigetet bejárod vele. Előre elmondta az utazási ügynök, hogy ezekre a robogókra biztosítás nincs, ha összetöröd neked kell fizetni. Viszont attól nem kell félni, hogy ellopnák; a sisakkal együtt ott lehet hagyni az út szélén, senki se nyúl hozzá. (Amúgy is ott áll mellette másik 200 robogó, akárhol parkolsz :)) Szóval nem kockázatmentes, de arányaiban annyival olcsóbb, mint a taxi/fizetett túra, és sokkal nagyobb szabadságot ad, úgyhogy a bevállalósabbaknak csak ajánlani tudom.

Big Buddha naplementében

A kiszáradt vízesés...

Phuket egyik nagy attrakciója a Nagy Buddha, amelyik az egyik hegy tetején van. Bár nincs még kész teljesen, érdemes felmenni megnézni. Maga az odavezető út is megéri, szép kilátás van a hegyről. A szobor nagyjából a sziget teljes területéről szabad szemmel látható, úgyhogy később külön poén konstatálni, hogy ott jártál. Útközben lehet látni kaucsuk ültetvényeket - ez a környék a turizmus melletti legfontosabb ipara. Esőerdők már csak a hegyeken maradtak meg, a völgyeket benépesítették, illetve termelésre fogták. Rengeteg féleképpen próbálnak a turistákból pénzt csinálni: lehet menni a dzsungelban elefántot "lovagolni", quadozni, paintballozni és éleslövészetre menni, go-kartozni vagy bungy jumpingolni, sassal fotózkodni... De legalább a legtöbb helyre ingyenes a belépés. Lopás vagy rablással nem találkoztunk, ellenben próbálnak lépten-nyomon mindig valamit rádsózni. És ahogy kilépsz a szállodából, már megrohannak, hogy "taxi, taxi". Hatalmas Buddha kultusz van, és gyönyörű templomokat lehet látogatni. Ezekben általában előírás, hogy le kell venni a cipőd, és a nőknek el kell takarni vállukat. Az egyik ilyen legnagyobb templom-együttes a Wat Chalong, érdemes útba ejteni, amikor az ember a Nagy Buddhához megy.

Phi-Phi Island

Mondták, hogy a szigeten ki vannak száradva a vízesések, ha rendes vízesést akarunk látni, át kell menni a szárazföldre. Ehhez képest elrobogóztunk a közelben az egyik legkisebb vízeséshez, amihez út is alig vezetett, és azért így is tök jól nézett ki. Milyen lehet az, amikor "rendesen" működnek? :P

Phi Phi

Amúgy az az évszak, amikor mentünk messze nem a legmelegebb. Augusztus és október között van az esős időszak, novemberben is még néha esett: általában este kapott el minket egy durva zápor. Napközben is legtöbbször felhős volt az ég, de így is 30 fok felett volt a hőmérséklet. Állandóan szakadt rólam a víz, és 2 perc alatt le lehet égni, ha nem kened be magad alaposan. Úgyhogy véleményem szerint ez bőven elég, nem lennék rá kíváncsi, milyen az, amikor ott "tényleg nyár van", vagyis április tájékán.

Turistában nincs hiány

Viking Cave

Akkor néhány szót a szervezett utakról. Az utazási iroda rendelkezésünkre bocsátott egy ügynököt, akitől lehetett mindenfélét kérdezni, eligazított, meg persze túrákra is be lehetett fizetni. Lehet próbálni mindent magadnak foglalni, de nincs nagyon értelme, mert úgyis mindenhol valaki leveszi a részét. És így legalább kényelmes volt. A legtöbb túra 3000 baht/fő környékén mozog, ami úgy 100 USD, egyáltalán nem kevés. Ellenben életre szóló élményekben lehet részed... Lehet olcsóbb megoldásokat is keresni, de minél kevesebbe kerül, annál kisebb a kényelem, és annál zsúfoltabb hajóra tesznek.

Monkey Island

Osztriga zabálás

Elsőnek Phi-Phi szigetét látogattuk meg (igazából 6 sziget). A hely gyönyörű, de nagyon zsúfolt. Koh Phi Phi Ley sziget egyik öblében megálltunk, majd elmentünk a Viking barlang mellett, ahova nem lehet bemenni, mert egy cég privatizálta a fecskefészkek miatt. Japánban állítólag arany árban mérik ezt a csemegét. Az egyik partszakaszon lehet majmokat etetni, de nekem kicsit erőltetett turista-attrakciónak hat az egész. Két helyen is megálltunk búvárkodni. Nem azt mondom, hogy iszonyat látványos volt, de azért nem volt rossz. Ennyi turista mellett igazából esélytelen érintetlen korall zátonyokat látni. Rendes palackos merüléshez kicsit többet kell utazni, és kimenni az Andaman-tengerre.

Második nagyobb utunk a John Gray-féle kajakos túra volt. Azért említem így konkrétan a nevét, mert csak ajánlani tudom. Igaz, ez volt gyakorlatilag a legdrágább túra mind közül (nagyjából 4000 baht), de csúcsmagasan a legjobb is egyben. Egy nagy kétszintes hajón utaztunk, talán maximum 20-an. Középen hosszú asztal, amire már az indulás utántól kezdve hordták a teasütiket, kávét, gyümölcsöket, délután pedig egy nagyon szuper ebéd volt (összehasonlíthatatlanul jobb, mint a másik túrán). Dél körül indultunk, így egyrészt nem kellett reggel 6-kor kelni, másrészt elkerültük a tömeget, mindenhol szinte csak a mi csoportunk volt egyedül. A térképen látszik, hogy merre vezetett a túra. A képek pedig magukért beszélnek...

Ezen a részen rengeteg kis sziget van. Amikor megközelítettük a célpontot, kajakra szálltunk - ketten ültünk elül, és minden kajakhoz volt egy külön evezős, úgyhogy neked csak annyi a dolgod, hogy élvezd a látványt és fényképezz. Még külön vízhatlan zsákot is kaptunk a fényképezőhöz, mindenre kiterjedt a figyelmességük.

A barlang bejárata

A belső lagúna

 Kísérőnk elég beszédes volt, úgyhogy sok mindent megtudtunk tőle. Elmagyarázta, hogy ezek a szigetek nem vulkanikus eredetűek, hanem erózió hatására alakultak ki. Valaha itt is szárazföld volt, és a sok eső kimosta a puhább kőzetet, így alakítva ki a sok kis szigetet, valamint a belsejükben lévő lagúnákat. Ezeket barlangokon, hasadékokon keresztül lehetett megközelíteni, néhol le kellett feküdni a kajakban, olyan kis helyeken csúsztunk át.

Hát ez meg mi...

A sziklákon szinte dzsungelként csüng alá a növényzet - ezek magvait valószínűleg madarak hordták át a szárazföldről évmilliókkal ezelőtt. Jelentős majom kolóniák is vannak a madárvilágon túlmenően - kísérőnk szerint a majmok szintén a szárazföldről úsztak át, némelyik átért, némelyik nem... Egyből beugrottak olvasmányaim Darwintól.

Első osztályú kaja a hajón

Kratong készítés

A lagúnákban mangróve fák nőttek, amik, ahogy megtudtuk, most már védettek, a király személyesen nyilvánította őket védetté. (Márpedig, ha a király valamit kinyilvánít...De erről majd később)
Lehetőséget kaptunk, hogy túrázzunk kicsit magunkban is a kajakokkal, meg is látogattunk egy kis magányos homokos partot. Ebéd után pedig segítőnk instrukciói alapján Kratong-ot készítettünk, ami egyfajta áldozat az isteneknek. Bambusz korongra tűzdelt banán levél és különböző virágok és gyertyák alkották. Miután lement a nap, bekajakoztunk egy barlangba, és ott gyújtottuk meg ezeket a kis áldozatokat. Itt láttuk azt is, hogy a planktonok foszforeszkálnak; a sötét barlangban ahogy pocsolod a vizet, mintha szikrázna a víz.
Rengeteg élménnyel tértünk haza. Ráadásul, a phi phi-s túrával ellentétben, itt nem volt borravalóért kuncsorgás sem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ez volt a legjobb túránk.

És akkor még néhány kép:

Naplemente hazafelé menet

Voltunk thai-box meccsen is, ami még említésre méltó. A maradék időt holmi strandolással, esténként pedig a piac járásával csaptuk el. :)
Azt tudni kell, hogy szinte mindenre kötelező alkudni - ez alól persze kivétel az étterem meg a hotel, de a taxitól kezdve, a kirakodóvásárig, piacon... Sőt, én még az egyik ékszer/ajándékboltban is lefaragtam kicsit az árakból. Ez előre bele van kalkulálva, mindenhol be kell próbálkozni.

Legközelebb a bangkoki beszámolóval jövök!