a fránya politika

Mindig elfelejtek valamit...például nem meséltem róla, milyen fain karácsonyi buliban voltunk (lassan 2 hónapja :)). De most ahogy visszanéztem, látom kimaradt. Szóval a helyi People's Resource Centre-be (ahol önkénteskedtem) meghívtak minket a karácsonyi bulira. Mindenki vihetett kaját-piát, élő zene, miegymás. Igazából tök jó hangulatban telt, és nagyon tetszett a légkör, egyrészt, ahogy mindenki összetart (bármily hihetetlen, de az embereknek nem az a legjobb dolga errefelé, hogy a másik asztalnál ülőt kidumálják meg szapulják), de velünk is nagyon vendégszeretőek voltak (szerintem csak mi voltunk ott külföldiek). A gárda kapitány és kis kolleganője is ott bulizott, egyenruhában ropták a twistet. Amikor vége felé ért a műsor, és az emberek elkezdtek ritkulni (most ebbe ne menjünk bele grammatikailag...), összébb ült a maradék társaság, és közös éneklés volt. Egy szó mint száz, jól éreztük magunk. Hogy most az íreknél működik ez jobban, vagy a vidék teszi, de nagyon jó összetartó közösség van.

Gergő barátom facebookra linkelt utolsó posztom után képeket a Waterford-i estéről, csak már nem találom. Ha olvasod a posztot, kérlek belinkelnéd ide is újra?

Nos, ennyiben nagyjából kifújt a mesélni való, viszont most olyat teszek, amit azóta nem tettem, hogy kijöttünk: belefolyok a mihaszna magyar politizálásba. Igazából oda voltam az örömtől meg vissza, hogy nem kell az otthoni eseményekkel nagyon foglalkoznom, a híreket se nagyon követtem. De csak nem úsztam meg, egy idő után elárasztották a facebook üzenőfalamat is a különféle vicces és nem vicces, politikai tartalmú posztok. Gondoltam, néha felnézek akkor már valami hírportálra, hogy lássam mit művelnek ezek a zorbánék szegény kis hazámmal. Biztos könnyű innen külföldről pofázni, meg minden, de nekem nem jött át, mi a nagy felháborodás tárgya. Másrészt azt mondják, néha el kell távolodni a problémától, hogy meglásd.

Szóval nekem is gondolatok támadtak, függetlenül attól, hogy hál' a jó égnek nem kell egész nap ezt hallgatnom buszon, rendelőben ülve, este a híradóban... Előre leszögezem - bár gyanítom többségében olyanok olvassák a blogom, akik ismernek elég jól -, hogy világ életemben ki nem állhattam a fideszt. Én nem ismerek olyat, hogy kisebbik rossz, nekem ők nem pálya. Azért feltűnt nekem, hogy az ismerősök közül azok szapulják állandóan őket, akik nagy csöndben voltak, amikor Fletó volt. Illetve részben még azok, akik mindig mindenkit úgyis szidnak. Aztán persze divat lett ebből is, és akkor már azon gondolkoztam, hogy b....átok meg, akkor ki szavazta meg őket?

De vegyük sorra. Először is, a sajtóból kellett megtudnom, hogy nincs már otthon sajtószabadság. Az index stábja nyilván külföldre menekült, és onnan írnak azóta is. Ugyanmár! Liberálisok nekiállnak tüntetni, hogy nincs sajtószabadság, mikor a teljes média szinte liberális (most PC voltam, liberálisozni ugye még szabad?) kézben volt és van? Nem beszélve az előbb említett Political Correct fogalomról. Na, ez az igazi cenzúra barátaim, amikor kizárnak a nyilvánosságból, ellehetetlenítenek, kirúgatnak, beperelnek, lejáratnak, csak azért, mert olyan véleményed van, ami nem szolgálja egy bizonyos nép érdekeit. Akkor már a komcsik legalább őszintén csinálták.

Aztán itt van az alaptanterv, meg mindenféle (nemzeti együttélés) nyilatkozat kérdése. Egyesek olyan gyűlölettel tudtak róla nyilatkozni... pedig, ahogy belenézegettem, alapvetően átjön valami jószándék féleség, csakhát a maga bugyuta demokrata módján. Sokaknál a vallás erőltetése csapta ki a biztosítékot, amivel jómagam se értek egyet. De most valaki ezen teljes komolysággal felháborodik? Nem szeretem én se, ha erőltetik az ilyen dolgokat, de ha valamilyen iskolai foglalkozás keretében beszélgetnek róla pár órát, hát komolyan az legyen a legnagyobb baj. Ráadásul, ha jól tudom, fakultatív lenne az erkölcstannal. A vallás igenis magánügy - ha teológiai szempontból nézzük-, mindenki rendezze le magában az élet nagy kérdéseihez való viszonyát, és döntse el, hogy ebben akar-e másokat követni. Viszont az erkölcs és morál nem magánügy, a társadalmi együttélés alapja. A teljes nyugati világ morális válságban van, ami annak köszönhető, hogy a vallásokat kikezdték, de nem tanították meg az embereket arra, hogyan pótolják funkcionálisan annak szerepét. Úgyhogy nálam ez a kérdés nem üti meg az ingerküszöböt. A többi kérdésre térve, átfutottam felületesen annak a bizonyos nyilatkozatnak a szövegét, mint ahogy az új alaptantervnek a kivonatát is. Meg kell állapítsam, hogy azon kívül, hogy kissé úgy érzem, porhintés az egész, a szándékkal nincs semmi bajom. Alapvetően egyetértek a megállapításokkal és irányelvekkel, attól függetlenül, hogy majd marha kíváncsi leszek, a gyakorlatban ebből mi fog kisülni. Gyanítom nem sok minden, de ez már más kérdés.

Ja, itt van például a felsőoktatás kérdése. Túl sok a diplomás aránya, és a gyakorlatban nem tudják az előnyeit érvényesíteni. Erre index beszúr egy linket, hogy az xy felmérése ennek pont az ellenkezőjét mondja. Ti a holdon éltek, cseszd meg? Minek kell állandóan felmérésekre hivatkozni, mikor az ember a saját bőrén tapasztalja a dolgokat? Igen, el van cseszve eléggé az oktatás, úgy öljük bele az állam pénzét, hogy a diákok maguk se látják át, mire megy az egész. Szörnyen hiányzik a gyakorlati szellem az egész oktatásból. Én a magam részéről elzavarnék mindenkit inasként dolgozni 16-18 évesen egy két évre, és utána menyjen vissza tanulni, az akiben van elég fejlődési vágy, amikor már értik, mit miért kell. Hogy lehet úgy géptant tanulni, hogy van aki még csavart sem látott előtte közelről? Teljesen értelmetlen a fiatalokat az iskolapadba ragasztani, az életre sajnos úgyse készíti fel őket. Aki viszont idősebb fejjel érzi konkrétan, mire lenne szüksége, mit szeretne tanulni, annak kéne nagyban megkönnyíteni a dolgát, mert olyankor van már igazi értelme az iskolapadban töltött óráknak. A röghöz kötésről meg annyit, hogy ki szerint nem logikus?

És akkor talán a legsarkalatosabb pont, a piszkos anyagiak. Tudom, megint biztos elmondja mindenki, hogy az ne dumáljon, aki nem az otthoni fizetésből nyomorog épp... De mégis, ki mire számított? Amikor narancs ködben úszva a választások éjszakáján elképzelte, hogy úristen, mire fogom most azt a sok pénzt majd költeni, amennyivel a Viktoréknak köszönhetően több lesz. Lassan föl kéne már fogni, hogy az egész egy egyenlet, amit lehet rendezgetni, ide rakni, onnan elvenni, de a vége ugyanaz. Merthogy azt ígérték, hogy... Persze, ha valaki nem játszaná el ezeket a licitálós kötelező köröket, akkor ki szavazna rájuk?  Emberek, lehet, hogy megy a hülyítés, de csak azért, mert nektek ez kell... Én azon kevesek közé tartozom talán, aki elvből politizál, és sem az nem érdekel, hogy ki mit ígért, sem az, hogy utána ki hogyan játszott a számokkal. Gyanítom ezzel ki is érdemeltem a szélsőséges jelzőt.

A legjobban az dühít, amikor látom, hogy egy IMF nevű képződmény hogyan irányítja a világot. Kormányoknak diktálnak, megmondják mennyi legyen az adó, és a gyakorlatban lassan az ő kezükben lesz az is, hogy mikor mennyi húst tudsz az asztalra rakni. Felháborít, hogy létezhet egy ilyen szervezet, amit tulajdonképp emberek kis csoportja irányít, és ekkora befolyással bír a világra. És mit látunk? Hogy a kormányok versenyben törik kezüket az új uzsoráért. Talán ennyire vakok lennének a politikusok, hogy nem látnák mi zajlik? Vagy direkt rosszat akarnának az országuknak? Egyre inkább úgy érzem, hogy nem erről van szó. A politikus megélhetési politikus manapság, ez tiszta sor, ezzel nem vitatkozom. Viszont azzal a populista szemlélettel szemben, hogy a politikusok hazaárulók, és azért paktálnak le, hogy a zsebüket megtömjék, azt hiszem van egy kézenfekvőbb magyarázat, csak ezzel senki nem akar szembenézni. Ha egy kormány szembemenne ezekkel az erőkkel, mi történik? A fagyi visszanyal. Fél perc múlva már esnek a mutatók meg az árfolyamok. És másnap már fabatkát nem ér az emberek pénze, tömegesen kerülnek az utcára, jön az éhezés. És persze kin fogják az egészet elverni? Hát persze, hogy a kormányon, mert ugye az van kéznél. Most mit kezdjenek egy olyan szervezettel, amiről szinte azt se tudjuk, micsoda, kik állnak mögötte, meg egyébként is. Napnál is világosabb, hogy ennek így nem lesz jó vége, hogy nemzetközi pénzhatalmak manipulálják a gazdasági közeget, tartják hatalmukban emberek milliárdjainak sorsát. De melyik kormány merne ezzel szembemenni, tudva azt, hogy másnap a saját választóik koncolják fel őket. Mert ne legyenek illúzióink, az emberek tömege képtelen arra, hogy kicsit a jövőbe nézzen. Bevállaljon nemhogy éhezést, háborút azért, hogy utána lerázhassa magáról ezt a rabigát, de a jelek szerint ennél sokkal kevesebbnél is kiborul a bili. Nagyon halovány kis kísérlet volt a magyar kormány részéről kicsit szembepisilni, vagy inkább csak pisikélni, de már ez is elég volt ahhoz, hogy a nagy kétharmad elillanjon, és hirtelen mindenki kétpofára ellenzéki legyen. Hát akkor mi lenne, ha egy olyan kormánya lenne az országnak, amelyik valóban beleköp ebbe a nemzetközi levesbe, hogy egyétek meg, ha nektek kell, de nekem nem kell több ebből? Hogy másnap lenne kenyér a boltban, abban nem vagyok biztos... És azt kell mondjam, a magyar népben fikarcnyi tartás nem maradt egy ilyen helyzet átvészeléséhez. Akkor meg hogy lesz ebből a csapdából kiút?

És záró gondolatként: az érik egyre jobban bennem, hogy a magyar emberek nem képesek magukkal szembenézni. Biztos máshol is van ez így, de engem kifejezetten azok érdekelnek e vonatkozásban, akikkel egy sorsközösségbe születtem. Mindig mindennel csak a baj van, mindenki szarul csinálja, mindenki csak kib...ott velünk... Ja, persze mi mindig mindent tökéletesen csinálunk. Ezt a szerencsétlen országot 2 oldalról tartják gúzsban egyrészt a liberálisok, akik között jóllehet van néhány értelmes arc, csak épp érdekellentét húzódik közöttünk. Másrészt a siránkozó, múltba meredő, mindig mindenért mást okoló többség. Mert a komcsik így, meg a törökök ugyebár, meg persze a tatárok... Mindig van mire fogni. De most éppen ki akadályoz meg minket abban, hogy összefogjunk?

A bajt először mindig magunkban keressük! És ne csak keressük, találjuk meg és elimináljuk! Mert a jövőbe csak úgy lehet nézni, ha előbb magunkkal leszámoltunk.